Nincs komoly jobbos újság, a jó tollú újságírók ellenzékben vannak. Olvasni Magyar Narancsot meg Élet és Irodalmat érdemes, az Origo undorító, a köztévétől hányni kell. Ami fideszes, az igénytelen.

Ezek eddig evidenciák. Mint ahogy az is, hogy nem minden kormánypárti figura tökhülye, tehát nem meglepő, ha a Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány kuratóriumi elnöke, Varga István épp efféléket gondol magában, ahogy végigtekint birodalmán. Szívesen olvasna ő sziporkázó, brillírozó jobbos szerzőket, szeretne már egy jót röhögni konzervatív humoristákon, vagy csak elolvasni egy eredeti nyelvezettel, poénokkal és gondolatokkal megírt jegyzetet. De hát ennek híján van az eklézsia.

Az már érdekesebb, hogy mindezt belemondja a kamerába.

De hogyan másképp végezhetné el a munkáját? Négyszázhetvenhat médiatermék tartozik alá. Nem mehet oda minden félanalfabéta idiótához egyenként, hogy Lacikám, Tomikám, Katikám, takarodj már el egy kicsit olvasni, művelődni, tanulni, és utána gyere vissza! Márpedig szólnia kell, ha változást szeretne. Egyetlen reménye, hogy a szava eljut a beosztottjaihoz, azok megrendelik a Narancsot meg az ÉS-t meg a szemét szabadkőműves Adyt, összehasonlítgatják a túloldali jótollúak szövegeit a saját nyikorgó fogalmazványaikkal, és előbb elszégyellik, majd megemberelik magukat.

Varga egyébként ebben téved. Azok a szerzők, akiket ő örömmel és irigykedve olvas, azért írhatnak úgy, ahogy teszik, mert szabadok. Maguk választanak témát, és nem kell Sorosra kifuttatniuk. Nem rezzennek össze, ha olyasmi jut eszükbe, ami nem passzol valamely párt aktuális szövegéhez, vagy épp ellentmond annak. Kormánypárti politikus nem áll ugyan szóba velük, a többitől viszont azt kérdeznek, amit akarnak, akkor is, ha az alany megsértődik. És nem azért vannak a helyükön, mert odanyalták magukat az állábaikon.

Engem például nem zavar, ha szájára vesz valamely fidesznyik. Magyarként és az anyanyelvem szerelmeseként viszont éles fájdalmat érzek, amikor azt kell olvasnom magamról a pártszócsőben, hogy „normális emberi érzelmekkel és értelemmel rendelkező emberekben olyan pszichológiai károkat hoz létre, amelyektől azok elvesztik nemi, etnikai, közösségi, családi identitásaikat.” Valahol valaki ilyen szellemi fegyverzettel védi a magyar kultúrát és identitást. Tőlem. Mi lesz itt, ha tényleg meg kell védeni?!

Laokoón-csoportként gabalyodnak bele egyszerű mondatokba, egy kezdő rendőrszóvivő szerszámkészletével helyeznek folyamatba nemzetvédelmi intézkedést, és nem szól rájuk senki, hogy csata előtt gyúrni kéne kicsit irodalomra és nyelvtanra. Addig meg lapítani a hátországban.

Varga István most szólt. Négy napra rá már nem volt a helyén.

Soha az életben nem éri utol a fideszes sajtó a többieket kreativitásban, nyelvi erőben, eredetiségben – kultúrateremtésben és magyarságban. Ugyanazért, amiért nem lesz soha fideszes irodalom és film sem. Sorba kapcsolt krumpliáramköröktől ennyi telik. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, a pártnak el kellene tűrnie a szabad gondolatot, a vitát, a kritikát; és lepattintania a tehetségtelenek hadát, akik viszont vérszomjasan és irigyen mószerolnak be mindenkit, aki kicsit is eltér a vonaltól. Hiszen nekik nincs más képességük, mint lesni a parancsot.

A színvonal emelésének egyik legfőbb gátja a már kiépített állomány. A frusztrált, púpos templomszolgák hada, akik rettegnek a tehetségtől, és el is tapossák – mert a tehetség nem tud olyan engedelmes ölebbé lenni, mint ők. A tehetség fogalmának felvetése is életveszélyes számukra.

Varga példája megmutatja, mennyi esély van a változásra. Nyugodtan alhatunk. Valahol most is készülnek a szövegek a magyarságban pszichológiai károkat létrehozó liberálisokról; izzadnak szegény segédmunkások, mint a keserű emlékű irodalomdolgozatok felett egykor. Kétségbeesetten birkóznak a betűkkel és írásjelekkel, amíg azok ásító lyukakkal betöltik a képernyőt, mint egy elbaszott Tetris-játszma végén. Sebaj, végül is benne van Soros meg a migránsok, és hogy Macron egy buzi.

Szarok vagytok. Kontraszelektált, tehetségtelen, műveletlen, buta selejtek. A saját főnökeitek is ezt gondolják. Varga István véletlenül ki is mondta. Igazat szólt és betörték a fejét – de szellemét a tűz nem égeté meg. Nem ott a stúdióban találta ki ezt, hanem eddig is pont így beszéltek rólatok egymás között. Jusson eszetekbe minden lefetyelős interjú közben: az államtitkár úr másnap átfutja a leiratot, sóhajt egy mélyet, és kinyitja valamelyik jótollú cikkét. Mert nemcsak kenyérrel él az ember, nyálon meg végképp nem lehet megélni.

És most képzeljétek el, minek tarthat titeket az, aki nem fideszes.