„Az életről sok mindent gondolok jómagam is” – tért a lényegre Mészáros Lőrinc, amikor pár hete az önmagáról elnevezett alapítvány rendezvényén fiatalokkal osztotta meg sikerei titkát. „Bátorság, vakmerőség nem csak a szerelemben kell” – mondta, hozzátéve, hogy a feleségében olyan társra lelt, akivel közösen vették az akadályokat. Hogy mégis mi történhetett a felcsúti uradalomban, nem tudni, de a „nem közszereplő” Mészáros a napokban már az állami hírügynökségen keresztül tartotta fontosnak világgá kürtölni: válnak. Innen nézve persze nem kis képmutatás volt a fiataloknak tartott prédikáció, hisz visszakövethető, hogy ekkor már javában tartott a házasfelek közti osztozkodás a cégeken.

„De mi közöm nekem ehhez?” – kérdezhetné joggal a tisztelt olvasó, akit érthető módon a legkevésbé sem érdekel, hogy a kereszténykonzervatívpolgárinercelebek éppen kivel szakítottak, kivel kavarnak. Az Orbán üzleti énjét megtestesítő felcsúti Zuckerberg esetében a helyzet annyiban más, hogy mivel a kormányzati kommunikációnak finoman szólva sem jellemzője a teljes igazság kibontása (az ellenkezője annál inkább), jogos a kétely: valóban megromlott házasság, vagy inkább valami újabb üzleti érdek, vagyonfelosztási szándék áll a boldogító „nem” kimondása mögött. Hogy a Mészáros & Mészáros cégből hogyan lett Mészáros kontra Mészáros-ügy, s mi lehet a sorsa az oligarcha nevére írt vagyonnak, Gazdaság rovatunkban latolgatjuk. Arról pedig Magyarország rovatunkban írunk, miért elemi érdeke Mészárosnak (Orbánnak), hogy Koncz Ferenc halála után is a családban maradjon, a fideszes képviselő leánya nevére kerüljön a parlamenti mandátum.

Két évig távol tartotta magát a szószéktől – fiatalkori válása után ezt a penitenciát szabta ki magára Balog Zoltán, aki utóbb az emberminiszteri kitérő kedvéért is szögre akasztotta a palástot. Őt hamarosan a magyar reformátusok püspökeként láthatjuk viszont, hogy a politikai befolyástól nyilván éppoly mentesen irányítsa egyháza dolgait, mint teszi azt Maróth Miklós a kutatóhálózatok élén. A tudóstársadalom kormány alá rendelése után Orbánék az első adandó alkalommal beavatkoztak a szakmai zsűri döntésébe, nyertesnek hozva ki azt a pályázatot, amelyet az MTA bedarálásáért lelkesedő udvari tudós jegyez (lásd Megáll a tudomány című írásunkat).

Az MTA vezetőinél érettebbek az SZFE fiatal diákjai. Rájöttek, amire a tudósok nem: ha magukat nem védik meg, senki sem fogja megtenni ezt helyettük. Nem kormányt buktatni mentek az utcára, csak – mint ahogy a kórokozók által megtámadott test is védekezik – kivetni a szervezetben megjelent ártó vírust. Hogy generációs lázadássá válhat-e az Orbán-rendszerbe született fiatalok tiltakozása, címlapsztorinkban elemezzük.

„Rendezett polgári családból származom, a szüleim belém plántálták, hogy lehetőleg kerüljek el mindent, ami zavaró, nyugtalanító” – idézi Szellem rovatunk a legendás cseh rendező, a héten elhunyt Jirí Menzel szavait, akinek a pályája is azt bizonyítja, hogy a művészi szabadságot nem lehet hatalmi szóval kordában tartani. Menzel elhallgattatásával a cseh állampárt öngólt lőtt. Egy popsira nyomott pecsét (Szigorúan ellenőrzött vonatok) emlékét is tovább fogja megőrizni az utókor, mint az Orbán-rendszer bármelyik kurzusalkotását. „Jó komédia csak komoly dolgokról készülhet” – mondta Menzel. Micsoda filmet tudna ma készíteni Nárcisz kutya életéről!

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő