hvg.hu: A megfigyelési botrány, vagyis a Pegasus-sztori a magyar Watergate-ügy lehet?

Szabó Máté: Ez attól függ, mi lesz a következménye. Pesszimista vagyok, mert Magyarországon akár a polgárok érzékenységét nézzük, akár a hatalommal való visszaélés esetén életbe lépő jogállami mechanizmusokat vizsgáljuk, arra juthatunk, hogy ennek nagyon komoly jogi vagy politikai következményei azért nem lesznek. Magyarországon már nincs olyan, a jogállamra jellemző önvédelmi rendszer, ami miatt ez az ügy, következményét tekintve, a magyar Watergate-üggyé válhat.

hvg.hu: Pedig a nemzetközi tényfeltáró nyomozás során bizonyítékokat is találtak az izraeli kémszoftver, a Pegasus bevetésére, méghozzá olyanok telefonján, akik elvileg nem lehettek volna legálisan megfigyelési célpontok: újságíró, ügyvéd, üzletember, ellenzéki polgármester. Ilyen, illegális megfigyeléssel azért ritkán gyanúsítják a kormányzatot, nem?

Sz.M.: Hasonló, bár kisebb horderejű lehallgatási botrányok voltak már Magyarországon, de ezeket az információgyűjtés titkossága miatt eleve nehéz bizonyítani. Ez a mostani ügy azért annyiban más, hogy több tény és információ igazolt, mint a korábbiaknál.

Szabó Máté

Pivarnyik Balázs/TASZ

hvg.hu: Ez elég lehet ahhoz, hogy megálljon a tiltott adatszerzés, illetve az információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekmény, amiben ismeretlen tettes ellen feljelentést is tett Stummer János, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke?

Sz.M.: Megállhat, persze. A magyar államnak kétféle módon is köze lehet az ügyhöz. Ha maga az állam, állami szerv, titkosszolgálat végez ilyen megfigyelést, azt csak úgy teheti meg, ha betartja a nemzetbiztonsági célú megfigyelés törvényi szabályait. Más módon nem végezhető titkos információgyűjtés – ez, a szabályok betartása különbözteti meg a jogállamot az önkényes hatalomgyakorlástól. De még akkor is érinti az ügy az államot, ha konkrétan a megfigyeléshez semmi köze nincs, vagyis nem az ő megrendelésére készült, hiszen az állam feladata az is, hogy megvédje a polgárait attól, hogy arra nem jogosultak megfigyeljék őket. A feljelentésből azonban csak akkor lesz büntetőeljárás, ha azt az ügyészség is így akarja, nyomozást indít és vádat emel. Ám amikor a vádat a magyar kormánnyal akarategységben működő ügyészség képviseli, az ilyen eljárásoktól nem lehet sokat várni.

hvg.hu: A gond tehát azzal lehet, hogy miközben ezt az amúgy legális, és más országok titkosszolgálatai által is használt kémszoftvert csak bűnözők és terroristák ellen lehet használni, valaki mégis használta mások megfigyelésére is?

Sz.M.: Igen. Az izraeli NSO szoftvere, a Pegasus egy legális, ám célhoz kötött termék, ami csak a szervezett bűnözés, vagy terrorizmus elleni megfigyelésre használható, nem pedig politikai ellenfelek után való kémkedésre, a velük való leszámolásra. A megvásárlásához ráadásul Izrael állam célhoz kötött exportengedélye szükséges, amihez szigorú felhasználási feltételek kapcsolódnak. Ebben van az állam kettős felelőssége: ha a saját szerve, titkosszolgálata használta jogszerűtlenül, akkor az a baj, ha pedig valaki más, és az állam ezt nem akadályozta meg, akkor pedig az.

hvg.hu: Furcsán hangzik, de mégis értelmetlennek tűnik megkülönböztetni jogszerű és nem jogszerű megfigyelést akkor, amikor néhány éve a belügyminiszter a nemzetbiztonsági bizottság előtt hencegett azzal, hogy “a törvényi szabályozás alapján egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni, felderíteni tevékenységét”.

Sz.M.: Magyarországon éppen az a legnagyobb baj a nemzetbiztonsági célú megfigyeléssel, hogy nem vonatkoznak rá pontos szabályok. Nem véletlenül mondta ezt Pintér Sándor 2016-ban, amikor a sajtó civilek ellen irányuló információgyűjtésekről, megfigyelésekről cikkezett és jogi aggályokat emlegetett. Pintér Sándor tehát igazat mondott: valóban olyanok a törvényeink, hogy azok alapján bárki törvényesen lehallgatható. Ettől azonban még nem lesz a polgárok titkos megfigyelése jogszerű. Ha valakinek hatalom van a kezében, az attól még nem élhet vissza vele, márpedig, ha igaz, amiről szó van, az visszaélésszerű hatalomgyakorlás.

AFP / IGOR STEVANOVIC

hvg.hu: A hatalom, ez esetben a megfigyelés, a magánéletben kutakodás lehetősége elvileg szigorú feltételhez kötött: a bűnügyi célú titkos információgyűjtéshez egy bíró, a nemzetbiztonsági célúhoz pedig az igazságügyi miniszter jóváhagyása szükséges. Ezek nem elégséges garanciák, kontrollok?

Sz.M.: Ez az ügy éppen arra enged következtetni, hogy a magyar szabályozás komoly problémái, mint a szabályozás elnagyoltsága és az engedélyeztetés módjának garanciális hiányosságai együtt visszaélésszerű hatalomgyakorláshoz vezethetnek. A nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés hazai szabályozásával ugyanis több gond van. Az egyik, hogy – amint arra Pintér Sándor idézett mondata is rávilágít – a titkos megfigyelés törvényi feltételei rendkívül elnagyoltak, túlságosan tág körben alkalmazható ez a módszer. Például van olyan titkos információgyűjtés, amihez nem is kell sem bírói, sem miniszteri jóváhagyás – ez a külső engedélyhez nem kötött megfigyelések köre, amihez elég az adott titkosszolgálat vezetőjének jóváhagyása. De az engedélyhez kötött, nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésnél sem sokkal jobb a helyzet, mivel a bűnügyi célú megfigyeléshez engedélyt adó bíróval szemben ennél az engedélyező az igazságügyi miniszter. Tőle pedig nem várható objektív, a megfigyeléssel ellentétes érdekeket is megfelelően érvényesítő döntés, mivel akarategységben cselekszik azzal a kormánnyal, akinek az érdekében esetleg visszaélésszerűen történhetnek a megfigyelések. Ezt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága már évekkel ezelőtt, 2016-ban kimondta, megállapítva, hogy a magyar szabályozás sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Emiatt meg kellett volna változtatni a magyar törvényt, de ez azóta sem történt meg.

hvg.hu.: Mit tehet az, akit egy jogsértő, mégis hatályos törvény alapján illegálisan, tehát még a jogsértő törvényt is megsértve figyeltek meg?

Sz.M.: Ez a harmadik fontos probléma a hazai szabályozással. Egy ilyen, jogsértő helyzet elleni fellépést szinte teljesen ellehetetlenít, hogy Magyarországon nincs hatékony jogorvoslat a jogellenes megfigyeléssel szemben. Egyrészt hacsak véletlenül ki nem derül az ilyesmi, mint most, akkor a jogellenesen megfigyelt személy jó eséllyel soha nem is tudja meg, hogy megfigyelték, lehallgatták. Egyetlen személy volt az eddig nyilvánosságra került névsorban, akivel szemben büntetőeljárás volt folyamatban, így esetleg nem nemzetbiztonsági, hanem bűnüldözési céllal figyelhették meg. Ő a ma már újságíróként dolgozó egykori CEU-s diák, aki részt vett 2018 decemberében a Kossuth téri, rabszolgatörvény elleni tüntetésen, ami után azzal gyanúsították meg, hogy a rendőrökre támadt, amit ő tagadott, aztán végül nem is emeltek ellene vádat. Legkésőbb az ügye lezárásakor meg kellett volna tudnia, ha ebben az ügyben folyt ellene titkos információgyűjtés, ám ez akkor nem derült ki. Ha azt sejti valaki, hogy jogellenesen figyelhették meg, akkor az adott titkosszolgálatot felügyelő miniszterhez fordulhat tájékoztatásért, aki mindig azt válaszolja az ilyen esetekben, hogy az adott esetben a szolgálatok jogellenes információgyűjtést nem végeztek. Ha az ember ezzel a válasszal nem elégedett, akkor a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálatát is kérheti, ám egyetlen olyan esetről sem tudok, amikor a testület ilyen kérésnek eleget tett volna. Ez a kétlépcsős rendszer nem valódi jogorvoslati fórum, mert a panaszról mindkét lépcsőben politikai döntés születik, nincs az érintettnek alanyi joga arra, hogy kikényszerítsen egy vizsgálatot.

hvg.hu: Az már kiderült, hogy a fideszesek szerint az egész ügy “politikai hangulatkeltés”, emiatt kivizsgálni sem érdemes, nem indokolt a nemzetbiztonsági bizottság összehívása. Lát esélyt arra, hogy mégis akár foglalkozhat az üggyel esetleg parlamenti vizsgálóbizottság, és ha igen, vajon a titkos információk miatt ebből mennyit tud majd meg a közvélemény?

Sz.M.: Sok esélyt nem látok sem vizsgálóbizottság alakítására, sem arra, hogy az ott feltárt információk széles körét megismerhetjük. Ugyanakkor ez az ügy a korábbi hasonló eseteknél jobban alkalmas arra, hogy a tisztánlátás érdekében más forrásokból is lehessen tájékozódni. Azt látjuk, hogy az NSO egy volt alkalmazottja árulta el, melyik országok vásárolták meg a szoftvert. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Izraelben, amely a program exportőre, nemrég komoly politikai változások voltak, új kormány lépett hivatalba, amelyiknek pedig érdekében állhat az ügy tisztázása. Nem csak a magyar államtól lehet itt lépéseket várni, bár kétségtelen, hogy alighanem soha nem ismerjük meg az összes részletet.

AFP / JACK GUEZ

hvg.hu: Pedig amikor 2013-ban kirobbant az amerikai nemzetbiztonsági szervek lehallgatási botránya, amelynek magyar politikusok, gazdasági vezetők is célpontjai lehettek, a Fidesz vizsgálóbizottságot javasolt, Orbán Viktor is megszólalt, Rogán Antal pedig a felelősök felkutatását sürgette. Most sokkal kevésbé félti a magyar emberek személyes adatait a kormány, illetve a Fidesz.

Sz.M.: Abban egyetlen kormány sem érdekelt, hogy a saját felelősségét megállapítsák egy esetleges jogsértéssel összefüggésben, így amit megtehet ellene, azt meg is teszi. Tévedés ne essék: nincs az az állam, amelyik ne követne el jogsértéseket vagy ne élne vissza a hatalmával, ezért van szükség jogvédelemre minden állammal szemben. Komoly különbség viszont, hogy melyik az az állam, amelyik azt tekinti normának, hogy megsérti a polgárok jogait és visszaél a hatalmával, és melyik az, amelyik ezt nem tekinti normának, de az előforduló túlkapásokat kivizsgálja és korrekciós mechnaizmusokat alkalmaz, hogy a későbbiekben ez ne fordulhasson elő. Magyarországon ezek a korrekciók már régóta nem működnek, ez a jogállami intézmények lebontásának egyik kézzelfogható eredménye.

hvg.hu: Mi kellene, hogy történjen egy ilyen botrány után egy demokratikus jogállamban?

Sz.M.: Nagyon alapos vizsgálat következne, és a vizsgálat nem lenne politikai motivációjú, a kormány pedig nem az ügy eltussolásában, hanem a feltárásban és a felelősök megbüntetésében lenne érdekelt. Ha pedig a felelősség politikai vezetőkhöz kapcsolható, azok a vezetők nem maradhatnának a helyükön.

hvg.hu: A mostani eset mennyire emlékeztet a 2008-as UD Zrt- botrányára, amikor a gyanú szerint politikai céllal végzett titkos megfigyeléseket egy magáncég?

Sz.M.: A párhuzam annyiban fennáll, hogy az sem zárult le megnyugtatóan. Ráadásul azóta is voltak hasonló ügyek: például amikor egy izraeli biztonsági cég, a BlackCube titkosszolgálati módszerekkel gyűjtött adatokat, melyeket aztán ugyan nem maga az állam, hanem a kormányzathoz közeli körök használtak fel.

hvg.hu: Az eddig nyilvánosságra került adatok szerint Magyarországon mintegy 300 személy telefonja lehetett érintett a Pegasus-ügyben, ezek között bizonyára voltak “rendeltetésszerű célpontok”, tehát bűnözők is, de vajon az e körön kívüli, megnevezett személyeket mind jogszerűtlenül hallgatták le?

Sz.M.: Nagyon árulkodó az eddigi tényfeltáró cikkekben megemlített potenciális megfigyeltek köre. Alappal feltételezhető ugyanis, hogy visszaélés történt, mert ők aligha olyan személyek, akik esetében ilyen megfigyelő eszközök alkalmazhatók lettek volna: újságírók, ügyvédek, közéleti személyek, gazdasági szereplők. Még árulkodóbb, hogy egy dolog köti össze őket: kritikusan viszonyultak a kormányhoz. Az újságírók esetében pedig más országokban a megfigyelésnek különleges feltételei vannak az újságírói forrásvédelem érdekében. Korábban volt törekvés a magyar jogszabályok átírására oly módon, hogy bizonyos foglalkozási körökben – újságíróknál, papoknál például – a megfigyelés jóváhagyását külső, független szereplő, konkrétan a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság engedélyéhez kötötték volna, ám ebből nem lett végül semmi, bár félő, hogy ezt a hatóság nem is tudott volna teljesen független, külső kontrollt ellátni.