„Egész kicsi koruktól vittük őket nyaralni. Ugyan nem versenyszerűen, de tudtak úszni. Akárhova mentünk, rendszeresen ugráltak a mély vízbe, sosem volt gond ezzel. Mindketten jó fizikumúak voltak, csak arra tudok gondolni, hogy felhevülhetett a testük, amikor belecsúsztak vagy beleugrottak a vízbe” – mondta a Blikknek az az édesapa, aki a hétvégén veszítette el két gyermekét. A 13 és 17 éves fiúk az alsóbélatelepi strandon fulladtak a Balatonba.

A gyászoló apa hétfőn elevenítette fel a történteket a Blikknek. Azt mondta, hogy egyik fiát német fiatalok hozták ki a vízből, és bár nem beszéltek magyarul, mindent megpróbáltak, hogy megmentsék. A másik gyerek este került elő, akkor, amikor a szülők a rendőrségen voltak.

A férfi azt is mondta, hogy

a tragédia másnapján a három bója, amik azt jelezték, honnan mélyül a víz, szemmel láthatóan beljebb voltak hozva.

A család szerint az elhunyt gyerekek gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek. A nagyobbik nyitott gyomorszájjal született, csak ülve lehetett altatni kicsiként, hogy ne fulladjon meg, mert a légcsöve folyton elzáródott. Emellett alig hallott és gyengén látó is volt. A kisebbik autoimmun betegséggel és lisztérzékenységgel küszködött. Húszéves bátyjuk már külön él tőlük, ő a nyaralásra sem tartott velük. A családnak egy lány gyermeke is van, ő a Blikk szerint a partról nézte végig az egész kálváriát.

A szülők hétfőn, a krematóriumban búcsúztak el a két gyerektől, majd pedig gyújtottak egy-egy mécsest a parton, ahol a tragédia történt.