Betelepülési stop: nem kapkodnak Navracsics törvénye után az önkormányzatok
Egyelőre nincs jele annak, hogy önkormányzatok sora készülne mielőbb bevetni az új „fegyvert”, amellyel fékezhetik a lakosságszámuk növekedését.
Van egy jelenet az Egy csodálatos elme című, életrajzi ihletésű filmben, amely plasztikusan mutatja be azt a játékelméleti dilemmát, amellyel az előválasztás második fordulója előtt szembesült az ellenzék. A Princeton Egyetemen tanuló későbbi Nobel-díjas John Nash a barátaival lazít a kocsmában, ahol kisvártatva megjelennek a lányok is. Különösen egy szőke szépség kelti fel a fiúk érdeklődését. Mármost, hogyan viselkedjenek a srácok, hogy mindenki hozzá való barátnőt szerezzen, és a barátság se szűnjön meg? Ha mindenki a bombázóra hajt, csak egyvalaki győzhet, ám ha a fiúk úgy döntenek, hogy elkerülik a szőkét, akkor is megtalálhatják a párjukat, és az este további része – leszámítva a szőkét – mindenkinek ideálisan alakulhat. Ezt a helyzetet nevezik Nash-egyensúlynak, amelyből akkor hozható ki a maximális eredmény, ha minden résztvevő csak akkor választja a számára optimális lehetőséget, ha az a többi résztvevőnek is jó. A „Ki győzze le Orbán Viktort?” nevű társasjátékban most azt a feladványt kell a résztvevőknek, majd pedig a választóknak eldönteniük, hogy a
jelöltek iránti szimpátia vagy az alapján döntsenek, ki lehet a legalkalmasabb a királykicsináló szerepre.
E dilemma eldöntéséhez ad hátteret, illetve fogódzókat Fókuszban rovatunk, amelyben a Medián friss, ropogós közvélemény-kutatási eredményeinek bemutatása mellett – pártpolitikai hőtérképünk segítségével – arra is rávilágítunk, mekkora eséllyel indulnak majd jövőre a közös ellenzéki jelöltek.
Kormányváltás esetén egy másik klasszikus játékelméleti kérdéssel, a fogolydilemmával szembesülhetnek annak a történetnek a szereplői, amelyről Magyarország rovatunk ír. A klasszikus feladvány lényege, hogy az azonos időben vallomást tevő bűnözők nem tudhatják, mit mond a másik, s azzal tesznek-e jót maguknak, ha a másikra terhelőt mondanak, vagy inkább hallgatnak. Annyi már kiderült, hogy Orbán Ráhel a férjével, Tiborcz Istvánnal Marbellára költözött és hotelvásárlásba fogott. Mostani cikkünk
egy lépéssel közelebb visz annak megértéséhez, hogy a Spanyolországban egyre szaporodó magyar befektetések milyen kapcsolatban állhatnak a NER honi lovagjainak tündöklésével (és bukásával).
Más, ma még szintén tabutémát boncolgat Székely Csaba drámaíró új darabja. A szerzőt – mint a vele készült, Szellem rovatunkban olvasható interjúból kiderül – az érdekelte, hogy az erdélyi magyarság hogyan viszonyul saját kisebbségéhez, a közösség meleg tagjaihoz. Képes-e azt a megértést, elfogadást nyújtani, mint amit maga is elvár a többségi, román társadalomtól. A kárpátaljai magyarok arra fázhatnak rá – mutat rá a Magyarország rovatban Egymásba gázolva című cikkünk –, hogy Orbánék Putyin elvárásait kiszolgáló döntése nyomán a jövőben Ukrajna kikerülésével vesszük át az orosz gázt. Moszkva érdekeinek szem előtt tartása sejlik fel a Paks II. engedélyezési eljárásában kulcsszerepet játszó Országos Atomenergia Hivatal élén történt vezércsere mögött is. Ahol – mint Gazdaság rovatunk cikkéből kiderül – új Kádár-korszak kezdődik: a kormányból ejtőernyőztetett Kádár Andrea több kormányzati ciklusra szóló mandátumot kapott. De beköszöntött a kommunizmus Grazba is, ahol a vörös „mindenki Elkéje” 34 százalékkal lett polgármester. A siker okát Világ rovatunk elemzi.
Nobel-díjassal kezdtük hetilapajánlónkat, így a végén itt lenne a helye Karikó Katalinnak is. Ám, fájdalom, az orvosi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia másoknak ítélte. Hogy milyen eredménnyel érdemelték ezt ki, arról Tech-tud rovatunk számol be. Az új felfedezés lényege, hogy miért úgy érzékeljük a világot, ahogy. Igaz, még a két új díjazott is csak a hőérzet szempontjából tudott erre magyarázatot adni.
A szerző a HVG vezető szerkesztője
