"Mi nagyon nagyra értékeltük Soros munkáját, ez egy áldozatos segítség volt a rendszerváltás idején" - jelenti ki a hvg360 Kicsoda Orbán Viktor? dokumentumfilm-sorozatában Fodor Gábor, Orbán Viktor egykori harcostársa, akivel együtt alapítottak pártot, és együtt élvezték az amerikai milliárdostól kapott támogatások előnyeit. De miként jelent meg az alapítvány Magyarországon, milyen harcokat vívott meg, és hogy köszönt el? Felidézzük.
„Befejezésül megjegyezzük, hogy a napokban elbírálásra kerülő pályázatok között már megtalálható Bence György, Schmidt Mária, Törzsök Erika s más ismert »ellenzékiek« visszatérő jelentkezése. Ezek preferálása a társelnöki vétóval természetesen megakadályozható, feltehetően újra felmerül azonban a vétójog többszöri alkalmazása folytán Soros György »fenyegetése« (…) a támogatás megszüntetése.”
A felső pártvezetésnek címzett – „Szigorúan titkos” jelzetű –, éberségét bizonygató feljegyzését zárta ekképp az alapítvány társelnöke, Kulcsár Kálmán akadémikus (későbbi igazságügyi miniszter). E dokumentum félévvel azután született, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Soros Foundation közel egyéves, nagypolitikai játszma végén, 1984 májusában együttműködési szerződést írt alá.
Kényszerházasság volt ez a javából, mivel a nyílt társadalom eszméjét hirdető, s annak kialakulását dollármilliókkal, később milliárdokkal elősegíteni szándékozó Soros György az 1980-as évek elején szülőhazáját tekintette víziója kísérleti terepének. A szovjet zóna „legvidámabb barakkja” az idő tájt szavakban ugyan éppen keményedett, a gyakorlatban azonban folyamatosan puhult, s az általános valutaínség is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hatalom fontolóra vette „a filantróp tőkés” ajánlatát.
Mivel Magyarországon 1949 óta semmilyen magánalapítvány nem működhetett, az üzletember kompromisszumként elfogadta, hogy a nyílt pályázatokon elnyerhető pénzének odaítélésébe a hatalom is beleszólhasson. „Cserébe” viszont szívós alkudozásokkal elérte, hogy személyes magyarországi képviselője egy 1956-os elítélt, Vásárhelyi Miklós lett, aki a rendszerváltás előtt, majd után (már alapítványi elnökként) is vérbeli diplomataként alkalmazta a húzd meg ereszd meg politikáját. Tárgyalópartnereivel Soros még azt a nyilvánoság-békát is lenyelette, hogy a bírálóbizottság döntéseit – ki, mire és mennyit kapott – az akkor még alacsonyabb példányszámú HVG alkalomról alkalomra közölhesse.
A sok szempontból gúzsba kötve táncoló alapítvány tevékenysége a politikai fellazulás erjesztőjévé vált azáltal, hogy ösztöndíjaival nyugati tanulmányutakat ugyanúgy támogatott, mint társadalomtudományi projekteket (köztük a közelmúlt története szempontjából máig megkerülhetetlen Oral History Archívumot). Arról az „apróságról” már nem is beszélve, hogy az alapítvány - párhuzamosan a kórházi műszerbeszerzésiprogrammal – 1985-ben elindította a fénymásoló-akciót is. Akkortájt csupán néhány tíz, szigorú nyilvántartás és belügyi felügyelet alatt álló masina működött Magyarországon. Noha akkor kizárólag intézmények pályázhattak a xeroxgépekre, a mind nagyobb számban beérkezett másológépek hatékony ellenőrzését az erre szakosodott államvédelem már nem győzte. A rendszerváltást megelőző években már ezernél több gép sokszorosította a mind szabadabb gondolatokat – tudható az alapítvány első tíz évének precíz krónikásától, Nóvé Bélától. Aki az 1999-ben Tény/Soros című monográfiájában nem csak a meghökkentően demokratikus döntéshozatal mechanizmusának kiépülését rekonstruálja, hanem részletesen taglalja a rendre jelentkező konfliktusokat is. Azt például, hogy 1987-ben a napi ügyektől magát már távol tartó Soros ismét ringbe lépett és győzött, amikor elfogadhatatlannak tartotta, hogy a hatalom letiltsa a pályázat- nyertesek listájának közzétételét.
A Fidesz rendszerváltás utáni kaméleonkodásai, Orbán Viktor mind autokratább tettei és a szűnni nem akaró sorosozások nyomán gyakorta elhangzik, hogy mindezekért az alapító is felelős, hiszen egykoron, 1989-ben kiemelten támogatta a fiatal demokratákat, Orbán pedig ugyancsak egy Soros-ösztöndíjnak köszönheti oxfordi, igaz félbeszakított tanulmányait. Csakhogy egykoron a pályázati pénzeket – már csak az életkorukból fakadóan is – a tiszta lappal induló független ifjúsági szervezet tagjai és civil kezdeményezései nyerték el.
A Soros-alapítvány és a Fidesz-alapítók kapcsolatáról, Orbán Viktor oxfordi hónapjairól, de még inkább idő előtti hazatéréséről is mesélnek a hvg360 dokusorozatának szereplői:
Kicsoda Orbán Viktor? V/1.: Egy srác vidékről - A hvg360 dokumentumfilmje
Orbán Viktor személyiségét, viselkedésének gyökereit, az őt befolyásoló legjelentősebb hatásokat és fordulópontokat rendszerezi a hvg360 barátok, kollégák, társak, tanárok emlékezései és rengeteg archív felvétel segítségével.
Az alapítvány az 1990-es évek elejétől, az akadémiai gyámkodástól megszabadulva önállóan bonyolította le programjait (egyebek mellett a Közép-európai Egyetem megalapításában is részt vett). Folytatta a folyóiratok támogatását, a kiadói mecenatúrát, de beindult például az iskolatejprogram, majd a hosszú évekig futó, felzárkóztatást célul kitűző romaprogram.
Soros nem rejtette véka alá, hogy világméretűvé nőtt alapítványi hálózatát nem kívánja örökké fenntartani, 1997-ben például 2010-et jelölte meg a végelszámolás kezdetéül. A magyar részlegnél viszont a milliárdos már az EU-csatlakozást olyan fordulópontnak látta, amely után nincs szükség itt tovább rá. A 2004 után kifuttatott programokat és a budapesti irodát végül 2007 végén zárták be, húsz év alatt több mint 150 millió dollár elköltése után.
A korábbi hivatali eljáráshoz képest sokkal hatékonyabb módszerrel vették el egy végrehajtó irodáját – értesült a HVG. Úgy tudjuk, más végrehajtók is érintettek hasonló eljárásban, és többen attól tartanak: ha nem ápolnak jó viszonyt a végrehajtói kar vezetésével, akkor beültethetnek valakit a helyükre.
A portál olyan dokumentumokhoz jutott hozzá, amelyek megerősítik, hogy a Bizottság a jövőben az összes támogatást a jogállamisági feltételek betartásától kívánja függővé tenni.
Ha sikerül a kormányváltás, más törvényre is hasonló sors vár.
