Öt napja nem érkezik nyersolaj az Ukrajnán keresztül futó orosz csővezetéken, adták hírül angolszász hírügynökségek kedden. A kormány talán azért nem látta szükségét, hogy erről tájékoztassa a lakosságot, mert a százhalombattai finomító karbantartás miatt leállt, nem is lenne hol feldolgozni a nyersanyagot. Egyre égetőbb lenne máshonnan importálni benzint és dízelt, ahhoz viszont el kellene engedni az ársapkát, a gondoskodó állam utolsó illúzióját. Amihez ragaszkodnak, elvégre az olcsón tartott üzemanyagár ellenére gyorsult 13,7 százalékra az infláció.

Mintha az egész ország ott ülne Orbán Viktorral a lerobbant motorcsónakban,

a tenger közepén, és várná, hogy valaki kimentse szorult helyzetéből. A kormányos már feladta, hogy önerejéből biztos partot talál.

Az Adrián egy újságíró kellett ahhoz, hogy Orbánnak utat mutasson. Nincsenek illúzióink, hogy elfogadna-e a sajtómunkásoktól ilyen segítséget Magyarországon is. A kormányfő évtizede rombolja a szakmánkat, hogy minél kevésbé szembesüljön azzal, hogy alatta válságról válságra sodródik az ország. Az egyetlen tudománya a felszínen maradás, ahhoz is állandó testőri jelenlétre van szüksége.

Ha nem csak hajótörés esetén hallgatna a miniszterelnök az újságírókra, akkor nem tévesztené össze az Egyesült Államok elnökét azzal, aki győztesnek hazudja magát, nem nézné Amerika jövőjének a republikánusok egyre radikalizálódó belső frakcióját, és nem gondolná, hogy személyes érdeke megegyezik Magyarországéval. A tisztánlátásban őt is segítené a Jeszenszky Gézával készült interjúnk.

Ha Orbánt érdekelnék a tények, akkor kormánya nem tarvágással akarná megoldani a fenyegető energiaválságot, hiszen tudná, hogy a frissen kivágott fa fűtőértéke alacsony, viszont súlyosan szennyezi a levegőt, ahogy azt a Magyarország rovat feltárja. A sajtó abban is el tudná igazítani, hogy Trump bedminsteri farmja – ahol a minap fogadták – csak az adókedvezmény miatt van mezőgazdasági területként bejegyezve, egyébként golfklub, jó áron bérbe adva a szaúdiaknak. De legalább otthon érezhette magát, hiszen Hatvanpusztát is majorságnak mondja, holott főhercegi díszkert. És mint ilyen, vesztésre áll az aszállyal szemben. Magyarország rovatunkban szakértők árulják el, hogyan lehet megmenteni a sövényt, és mekkora luxus az üde zöld gyep.

Egy fokkal hasznosabb lenne az ország szempontjából, ha Orbán a 2008-as válság maihoz rémisztően hasonló gazdasági mutatóiról olvasná el elemzésünket a Gazdaság rovatban, ha megismerné a katások panaszát, és a rezsiemelkedésbe önhibáján kívül vakon rohanó lakosság félelmeit. Vagy velünk gondolkodna a Cégvilágban megírt híren, miszerint Mészáros Lőrinc a nagycsaládosoknak biztosított hatósági áras gázon is keres évente extra 11 ezer forintot. Esetleg Orbán szembenéz azzal, hova vezettek a fajvédelmi kultúrharcok a Tisza Kálmánból a Köztársaság érintésével II. János Pállá avanzsált téren, és a Városmajorban, ahol szomszédokból lettek egy éjszaka alatt gyilkosok. A történelmi emlékezettel Szellem rovatunk foglalkozik.

Újságírók nemcsak az evezőlapátot ismerik, de segíteni tudnak a jogalkotásnál törvényileg garantált, de mindig elsikkadó társadalmi viták moderálásában. Erről szól az e heti Fókuszban rovatunk. A magyar kormány helyett az Európai Unió az, amely szorgalmazza:

beszéljük ki az ügyeinket, mielőtt azok szabályozására törvényeket ír az Országgyűlés.

És a megmaradt független – mint ilyen, lesajnált – sajtó az, amely a vitáknak teret ad.

A kormánynak ezen a nyáron eddig csak az uborkaszezon-csökkentés sikerült. De talán megérti, hogy a hivatásukat őrző újságírók nélkül nem ér partot.

A szerző a HVG felelős szerkesztője