Nem kizárt, hogy előkerül még savbűzt árasztó, akkugyárakból származó hordó, legalábbis erre lehet következtetni Iklad és Abasár példájából. A két településen mindössze pár hét eltéréssel találtak több tonnányi akkuhulladékot olyan területeken, amik hivatalosan nem voltak sem hulladéklerakók, sem hulladékfeldolgozók. Egyszerű raktárakról volt szó, ahol őrizetlenül álltak – jellemzően egy betonalapon – az összefóliázott hordók és zsákok. Hogy mi lehet a hordókban, azt egy Abasáron feltűnt kódszámból lehet következtetni: ez az úgynevezett jelly rollra utal, ami az akkugyártás egy köztes terméke és hivatalosan nem minősül veszélyes hulladéknak.

Az ikladi és abasári raktárban közös volt, hogy egyelőre egyikről sem derült ki, ki vihette, vagy vitethette oda az akkuhulladékot, csak a hordókon látható SDI CELL felirat alapján lehet következtetni valamire: ez alapján a Samsung SDI gödi akkugyártó üzeméből származhatnak. Az Abasáron talált hordókon szintén az SDI-ra utaló feliratok voltak, és az egyiken felbukkant a HTNS felirat is, ami a fóti Hello Parksban lévő akkufeldolgozóra utal. A HTNS korábban tagadta, hogy olyan anyagokat raktároznának, „mely bármely hatóság engedélyéhez lenne kötve”, annak pedig a felvetését is kikérték maguknak, hogy Abasáron ők raktároznának illegálisan akkuhulladékot. Ugyanígy a gödi Samsung is azt állítja, hogy nincs köze a dologhoz.

A Samsung SDI gödi üzemére utaló felirat az egyik hordón

Kacskovics Mihály Béla

Ha minden rendben működne, akkor az akkugyártás hulladékának egyszerűen az akkufeldolgozókban kellene kikötnie. Ilyen üzemet Bátonyterenyén és Szigetszentmiklóson is működtet a dél-koreai SungEel, a bátonyterenyei feldolgozó működését viszont éppen szerdán függesztette fel a hatóság határozatlan időre a sorozatos szabálysértések miatt. Arról egyébként, hogy itt pontosan mi történik, milyen technológiával mit hasznosítanak újra, és mit jelent a „feldolgozás", keveset tudunk. A vállalatot megkerestük a cikkünk írásakor, de nem reagáltak megkeresésünkre. A kérdés tehát az, hogy a hulladékok miért nem ezekbe az üzemekbe kerültek, illetve, hogy csak ideiglenesen voltak-e a telepeken, amíg el nem jutnak a jogszerű végállomásukig.

Az mindenesetre beszédes, hogy a cég a bátonyterenyei telepének kapacitását a közeljövőben szeretné megduplázni. Ha a beruházás összejön, akkor a bátonyterenyei üzem évente 85 ezer tonna selejtes, vagy hibás akkumulátort fog tudni feldolgozni. Emellett a SungEelt korábban a hatóságok többször is büntették, volt, hogy pont azért, mert a kormányhivatal ellenőrei a telepen több mint ezer fémhordóban találtak engedély nélkül tárolt hulladékot. A kirakóst összeillesztve arra következtetünk, hogy

a feldolgozók kapacitása még nem érte el azt a mennyiséget, amivel lépést tudnának tartani a gyárak által megtermelt akkucellákkal és a gyártási folyamat után kiselejtezett melléktermékekkel, például a jelly rollal.

Előbb-utóbb visszajön

Bátonyterenyén a helyieknek már a bővítés előtti gyárból is elegük van: az ország egyik legrosszabb levegőjével bíró településén nemrég tüntetést szerveztek a beruházó ellen. Ám egyelőre nincs arra utaló jel, hogy a helyiek tiltakozása meg tudná győzni a SungEelt, főleg, hogy néhány éven belül minden bizonnyal jóval magasabb igényeket kell kiszolgálniuk a jelenleginél. A jelenlegi uniós szabályozás szerint ugyanis az akkugyáraknak újra kell hasznosítaniuk az általuk előállított akkucellákat. Győrffy Dóra közgazdász szerint viszont ha az adott gyárnak újra kell hasznosítania a cellát, akkor az azt jelenti, hogy a hibás cellát visszaviszik oda, ahol készült. Vagyis Magyarországra, ahol egy része a feldolgozóba kerül, egy másik részéből viszont új akkumulátor készül.

Ezzel viszont több probléma is lenne.

Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője a hvg.hu-nak azt mondta, a visszakerülő akkuk feldolgozásához nincs meg jelenleg a szükséges infrastrukturális háttér. Ezt ugyan lehet pótolni, de a pótlás pont azzal fog járni, ami ellen Bátonyterenyén már most is tüntetnek: a meglévő telepek bővítésével. A másik megoldás új akkufeldolgozók Magyarországra hozása lenne, ami az akkugyárak magyarországi szaporodását nézve nem kizárt, hogy rövid időn belül meg is fog történni. A másik gond Simon szerint az, hogy az akkucellákban használt lítiumot a jelenlegi technológiával alig tudják újrahasznosítani, nem csak Magyarországon, hanem az egész világon. Így azonban megvan rá az esély, hogy ezek a cellák veszélyesanyag-raktárakba kerülhetnek, vagy akár illegális telepekre.

Így néz ki a hulladéklerakó hely kívülről

Kacskovics Mihály Béla

Csakhogy a veszélyeshulladék-tárolók legtöbbje hosszú távú tárolásra alkalmas, nem pedig arra, hogy az adott veszélyes anyagot időlegesen, néhány hétig-hónapig kezeljék. Ugyanis ezeken a telepeken a veszélyes hulladékot ártalmatlanítják, például úgy, hogy betonnal öntik ki azokat a hordókat, amikben a hulladékot tárolják, majd a hordót egy mély, szintén betonból készült medencébe süllyesztik, aminek a tetejét egy jól szigetelt elemmel lezárják.

Simon Gergely szerint az sem megoldás, ha az aksihulladékot Magyarország, vagy az itt működő gyárak megpróbálnák lepasszolni egy másik országnak, mivel olyan országba, ami nem a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagja, hivatalosan OECD tagország nem exportálhat veszélyes hulladékot. Ez a tiltás persze egyedi, országok közötti megegyezésekkel feloldható, de kétséges, hogy Kína például kész lenne-e átvenni akár némi plusz juttatás fejében az Európában működő akkugyárai hulladékát.

Győrffy Dóra lapunknak azt mondta, Magyarországon nincs meg az a toxikológiai monitoring kapacitás, amivel fel lehetne mérni a gyárak által okozott környezeti károkat, ahogy nincsenek meg azok az eszközök sem, amelyekkel szabálytalanság esetén érdemi büntetést lehetne kiszabni. Győrffy is felhívta a figyelmet arra, hogy a lítium újrahasznosítására pedig még nem áll rendelkezésre nyereséges technológia, azaz egy mérgező, veszteséges iparág központjává válhat Magyarország Győrffy szerint.

Kacskovics Mihály Béla

Kiskapuk

Noha azt továbbra sem tudni, hogy az eddigi illegális tárolások mögött pontosan mi áll, Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője a hvg.hu-nak általánosságban azt mondta, országszerte látnak arra példákat, hogy a veszélyes hulladékokat a gyártók átminősíttetik nem veszélyes hulladékká. Ezzel pedig egy iparági forrásunk szerint jókorát spórolnak is a gyárak, hiszen a veszélyes anyagokat speciálisan kell kezelni, ez a kezelés pedig lényegesen drágább is, mint a kommunális hulladék feldolgozása.

Ha például valaki veszélyes hulladékot akar elégettetni egy szemétégetőben, akkor az tonnánként akár 100-120 ezer forintjába is kerülhet, míg nem veszélyes hulladéknál mindössze 25-30 ezer forintot kérnek el tonnánként.

Mindez csak a szabályozás lyukacsosságát mutatja, de a szóban forgó esetekre elvileg nem érvényes, az akkuhulladékot ugyanis nem lehet elégetni.

Simon Gergely szerint a veszélyes hulladéktól a gyakorlatban úgy is meg lehet szabadulni, hogy valaki papíron legálisan kezdi el tárolni: elég, ha egy gyár akár egy közbeiktatott cégen keresztül kivált egy ideiglenes engedélyt veszélyes hulladék tárolására a kormányhivatalnál. Ezt a szakértő szerint a hatóság simán kiadja, Simon pedig állítja: hiába a kormány példálózása a szigorú magyar jogszabályokkal, ha a hatóságok egyszerűen nem tartatják be azokat, és az engedély lejárta után nem vitetik el a veszélyes hulladékot máshova, így az ott maradhat.

Made in Korea, azaz koreai gyártmány felirat egy zsákon

Kacskovics Mihály Béla

Eszerint a magyar jogszabályokban vannak kihasználható kiskapuk, ami egy súlyos rákkeltő anyagokkal dolgozó iparágban kérdéses, hogy mennyire tartható állapot. Ha nem is kiskapu, de szintén kérdéses, hogy meddig tartható az, hogy a feltárt szabálytalanságok miatt a hatóságok által kiszabott bírságok aránytalanul kicsik a gyárak profitjához képest. Az abasári telep miatt a Heves Vármegyei Kormányhivatal tízmilliós bírság kiszabásával fenyegetőzött, azonban ha sikerül is ráhúzniuk az ügyet akár a Samsung SDI-re, akár a HTNS-re, mindkettő távol-keleti anyacége simán ki tudja majd fizetni a bírságokat, így azoknak elrettentő erejük nincs.