Sólyom László „óriási erővel, tevékenyen és derűvel viselt hosszú betegség után” hunyt el – olvasható a közleményben.

Sólyom László 1942. január 3-án, Pécsen született, ott végezte tanulmányait, 1964-ben szerzett jogi diplomát. 1966-tól a jénai egyetem polgári jogi tanszéken dolgozott tanársegédként, német polgári jogból is doktorált.

1969-ben tért haza, akkortól 1983-ig a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1970-75 között pedig az Országgyűlési Könyvtárban volt tudományos kutató. 1983-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán lett egyetemi tanár, ahonnan 1996-ban ment át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol tanszékvezetői kinevezést kapott. 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanáraként is dolgozott, 1999 és 2000 között a Kölni Egyetem vendégprofesszora volt.

A 80-as évek elejétől részt vett környezetvédelmi mozgalmakban, köztük a Duna Körben, jelen volt a bős-nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulásokon is. Egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapító tagjainak, 1989-ben az elnökség tagjává választották, tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában.

Az Alkotmánybíróságnak 1989-től elnökhelyettese, 1990 és 1998 között elnöke volt, ez utóbbi időszakban hozott határozatot a testület olyan fontos kérdésekről mint a halálbüntetés eltörlése, a kárpótlási törvény, a népszavazás alkotmányos tartalma és a terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályok.

Az Országgyűlés 2005. június 7-én választotta köztársasági elnökké. A jelölését a Védegylet javasolta és a Fidesz, valamint a Magyar Demokrata Fórum is támogatta. Hivatalát 2010. augusztus 5-ig töltötte be.

Rendszerváltók30 - Sólyom László: Nem barátkozom könnyen, nehezen tegeződöm

Az első szabad választások első fordulója után az Alkotmánybíróság helyettes elnökeként nem kommentálhatta volt pártja, az MDF győzelmét, de otthon feleségének azért elmondta, mit érez. A HVG 1990 áprilisában készített portréinterjút Sólyom Lászlóval, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

Jogtudósként 1975-ben az állam- és jogtudomány kandidátusa, 1981-ben a tudomány doktora fokozatot szerezte meg. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. Akadémiai székfoglalóját Normahierarchia az alkotmányban címmel tartotta. Számos elismerése mellett 1998-ban Humboldt-díjjal, 1999-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével, 2003-ban Nagy Imre-érdemrenddel, 2005-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje a lánccal, 2013-ban Magyar Szabadságért díjjal tüntették ki. Publikációi hazai és külföldi szaklapokban láttak napvilágot, könyvei közül több külföldön is megjelent.