Az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem alkotta meg a kár megtérítésének szabályait, ha egy ember szabadságát kötelező pszichiátriai gyógykezelés elrendelése során alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták – mondja ki a pénteken közzétett alkotmánybírósági határozat.

A panasz benyújtóját 2016-ban kötelező pszichiátriai gyógykezelésre utalták, miután zavartan viselkedett, az orvosszakértő szerint paranoid téveszméket mutatott, közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsított. Ezt egy bíróság jóváhagyta. Két hét múlva a beteget kiengedték, de ambulánsan még egy évig járt pszichiáterhez. Két év múlva azonban az ő kérésére a másodfokú bíróság megalapozatlannak találta a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelését, mert a korábbi szakértő nem bizonyította aggálytalanul a közvetlen veszélyeztető magatartást. Az érintett ezután személyiségi jogai megsértésének megállapítása és sérelemdíj megfizetése iránt indított pert.

Ezt azonban minden szinten elvesztette. A bíróságok szerint a kórházból való távozása után adott zárójelentés szerint a vizsgálatok a paranoid állapotot támasztották alá, tehát a kényszerkezelést elrendelő bíróság az akkori információk alapján döntve nem követett el kirívó jogértelmezési vagy jogalkalmazási hibát, és ezen az sem változtat, ha később egy másik bíróság azt a döntést alaptalannak minősítette. Az úgy a Kúriáig jutott, amely kimondta ugyan, hogy a panaszos személyes szabadsághoz fűződő jogát megsértették, de a sérelemdíj iránti igényt ez az ítélet is elutasította, arra hivatkozva, hogy az első döntést hozó bíróság „nem járt el kirívóan okszerűtlenül, amikor fokozott óvatosságot tanúsítva, az esetleges későbbi veszélyeztető magatartás megelőzése mellett döntött”.

Az Alkotmánybíróság egyhangúlag úgy foglalt állást, hogy a hatályos kártérítési szabályok alapján a bíróságok nem dönthettek másképp, tehát az ítéletek megsemmisítésére nincs ok. A baj az, hogy maga a törvény hiányos: bár az Alaptörvény garanciális jelleggel rögzíti, hogy akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértő módon korlátozták, az kárának megtérítésére jogosult, ezzel nem áll összhangban az, hogy a törvényi szabályozás kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor közhatalmi jogkörben okoznak kárt. Vagyis a törvényalkotó alaptörvény-ellenes mulasztást követett el, és ezt 2024. március 31-ig pótolnia kell.

Most tehát az Országgyűlésen a sor, amely köteles lenne követni az Ab felszólítását, de ezt számos esetben nem tette meg, az Ab-nak pedig természetesen nincs eszköze arra, hogy egy törvény meghozatalát kikényszerítse.