Tizenkét esetet sorol fel az Alkotmánybíróság honlapján megjelent táblázat, ahol rég lejárt a határidő, de a törvényhozók nem pótolták az alkotmánybírók által nekik felrótt mulasztásokat. Van köztük 2013-as ügy is.

2017-ben például arra kötelezték a képviselőket, hogy 2018. március 31-éig rendezzék, mi történik akkor, ha a saját törvénysértő mulasztásuk miatt nem születik döntés egy egyház jogállásáról. Az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség jogállásáról azóta sem döntöttek, pedig az Ab később megismételte a felszólítást, ezzel az egyházat megfosztották a jogorvoslat lehetőségétől.

Ugyanabban az évben azt mondta ki az Ab, hogy a szabályok nem nyújtanak az állami tulajdonnal azonos szintű védelmet a magántulajdonba kerülő Natura 2000-területeknek, pedig alaptörvény-ellenes minden olyan intézkedés, amely a természeti állapot romlását vagy annak kockázatát vonja maga után.

2018 végéig kellett volna rendezni a letelepedett külföldi állampolgárok megváltozott nemének jogi elismerését és a kapcsolódó névváltoztatást, de nemcsak ezt a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet nem szüntette meg az Országgyűlés, hanem általában is betiltotta a nemváltoztatás anyakönyvi bejegyzését, az Ab pedig eddig csak egy visszamenőleges hatályú pontot semmisített meg, de a törvénymódosítás egésze elleni panaszokon két éve ül döntés nélkül.

Egy 2019-es Ab-határozat arról szólt, hogy az önkormányzati önkényeskedés elkerülésére meg kell alkotni „a politikai hirdetés indokolatlan és aránytalan korlátozásának kizárását garantáló szabályokat”. Ez nem történt meg, sőt amikor az MSZP képviselői a kormány helyett benyújtották az erről szóló javaslatot, a többség azt megtárgyalni sem volt hajlandó.

2020-ban azt írták elő a parlamentnek, hogy magáncégek szerződéseinek adatait is tegye nyilvánossá, ha azok közpénzt használnak fel, tehát ezeket is lehessen perelni, ha nem adják ki a kért adatokat. Ezt sem teljesítette az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság az ilyen esetekben tehetetlen: legfeljebb megismételheti a felszólítást, de ha az országgyűlési többségnek vagy a törvényjavaslatok többségét benyújtó kormánynak nincs kedve megszüntetni egy Alaptörvény-sértő mulasztást, akkor ezt az Ab legfeljebb egy statisztikai felsorolásban tudja a szemére vetni.

Egyébként abban sem mindig van köszönet, ha végül, esetleg többéves késéssel történik valami: azokat a rokkantnyugdíjasokat, akiktől egy 2011-es jogszabállyal törvényellenesen vonták el járandóságuk jelentős részét, vagy szüntették meg jogosultságukat, mert valójában nem az ő állapotuk javult, hanem csak a rokkantsági fok megállapításához szükséges szempontrendszer változott, méltatlanul kevés pénzzel kompenzálta a kormány. Aki pedig a többnyire idős, beteg emberek közül ezt nem fogadta el, annak egy többéves bonyolult eljárást kellett választania.

Az Ab-határozatok figyelmen kívül hagyása egyébként nem újdonság. A legrégebbi ilyen eset 1996-os: az Ab akkor azt mondta ki, hogy az egymást követő kormányok csaknem ötven éven át nem teljesítették az 1947-es párizsi békeszerződésnek azt a pontját, amely szerint kártalanítják a magyar állampolgárokat a háborús győztes államokban elkobzott vagyonukért. Erről 1997 közepéig kellett volna törvényt hozni. Azóta se hoztak. Igaz, a jogosultak zöme közben meghalt.