Zuhogtak a magyar vétók a tegnapi nap folyamán Brüsszelben, egyfelől Szijjártó Péter bejelentette, hogy a magyar kormány nem volt hajlandó az EU 26 tagállamával ellentétben szankciókat megszavazni a ciszjordániai izraeli telepesek ellen. Ezt Szijjártó azzal indokolta, hogy a szankciók csak újabb feszültségeket gerjesztenének és azzal a kockázattal járnának, hogy kiterjesztik a gázai konfliktust Ciszjordániára is.

Volt azonban egy másik vétó is, legalábbis erre utal Josep Borrellnek, az unió külügyi főképviselőjének közleménye. Eszerint a külügyminiszterek tanácsába ő beterjesztett egy javaslatot, ami lényegében a hétvégén tett állásfoglalása volt és arra kérte a minisztereket, hogy egységes, uniós közleményként tegyék azt magukévá. Ez elsősorban arra kéri az izraeli kormányt, hogy ne indítsa meg a Rafah ellen tervezett támadását, ahol mostanra több mint egymillió menekült koncentrálódott. Ehhez azonban hozzátettek egy további bekezdést, amiben a túszok azonnali szabadon bocsátását, egy tartós tűzszünethez vezető „azonnali humanitárius leállást” és a segélyszállítmányokhoz való hozzáférés lehetővé tételét sürgették. Ezt a javaslatot is csak 26 tagállam támogatta, így Borrell azt a közös állásfoglalás helyett saját hatáskörében adta ki közleményként.

Érdekes, hogy Szijjártó Péter erről a vétóról nem beszélt a sajtótájékoztatóján, vélhetően nem akart belebonyolódni annak a magyarázásába, hogy miért fontos a magyar kormánynak az azonnali tűzszünet Ukrajnában és hogy ugyanez miért van ellenére a Gázai övezetben.