Az év szavát általában december táján szokás kiválasztani, ám 2024-ben már most esélyesnek látszik erre a szuverenitás. Ami az értelmező szótárban első helyen szereplő magyarázat szerint önállóság, önrendelkezés, függetlenség. Az Orbán-kormány a védelmére külön hivatalt állított fel, olyan támogatások üldözésére, amelyeket amúgy bőkezűen osztogat a neki tetsző szervezeteknek más országokban, azok szuverenitására a saját logikája szerint fittyet hányva. Az EU központosításával szembeszegülő, a tagállamok függetlenségét hangsúlyozó szuverenitás jelszavát tűzik a zászlajukra a tavaszi európai parlamenti választáson radikális jobboldali pártok is, amelyek körében vezető szerepről álmodik Orbán Viktor.

A Mediánnak a Magyarország rovatban található friss felméréséből az derül ki, hogy a Fidesz–KDNP idehaza biztos sikerre számíthat, míg az ellenzéki pártok azért tülekedhetnek, hogy kinek jut hely a nap alatt, s ki kerül a politikai halált jelentő árnyékba. Az önkormányzati választásnak is ez a tétje – szerepel az esélyeket latolgató cikkünkben –, olyan, számukra hátrányos szabályrendszerben, amelyet a NER alkotott – a szuverenitás szótárbeli, harmadik, régies meghatározásával: korlátlan uralkodói joggal.

Címlapsztorink azt írja le, hogy az energiaszuverenitás jegyében kijátszható elővásárlási joggal hogyan épít fel olyan rendszert a kormány, amelyben a napenergiában a jövőt látó külföldi befektetőktől – akár a szabályok átírásával – az állam közvetítésével olyanokhoz kerülhetnek az erőművek, akik kedvezményezettként vághatják zsebre a kövér hasznot. Hogy az utóbbiak kicsodák, ahhoz érdemes hétről hétre olvasni Cégvilág rovatunkat. Akkor sincs baj, ha a külföldiek nincsenek tisztában a szuverenitás második, jogi és politikai meghatározásában szereplő kitétellel, miszerint a szuverenitás az állami önrendelkezési jog gyakorlása az ország területén a főhatalom érvényesítésében. Mert ha a főhatalmat megtestesítő kormány nem tudja kiutálni a magyarországi cementgyárak külföldi tulajdonosait, akkor is van megoldás: a folyamatosan napfényben fürdő Mészáros Lőrinc új vállalkozása kap annyi pénzt a saját érdekkörébe tartozó magántőkealaptól, hogy abból vehessen egy boszniai cementgyárat, ami ezt majd megteszi. Hogy ez a tőkealap eddig is kizárólag Mészáros privát bizniszeit pénzelte? Hát, nincs új a nap alatt.

A varsói kormányváltás óta árnyék vetül a magyar–lengyel kapcsolatokra, amikről szeretjük azt hinni, hogy a két nép ezer éve együtt harcol, s issza borát, ám a közismert szlogen valójában a nemzeti romantika terméke, a két politikai elit csak a XVIII. században talált egymásra. A korábbi évszázadok viszályairól a Szellem rovat történelemidézése számol be. És megmagyarázza azt is, hogy az ingyenélő rokonokra használt „lengyelkedés” kifejezés miként született meg a dualizmus idején, s élt tovább a Kádár-rendszer suttogó propagandájában. A HVG kiadásában megjelent Spindiktátorok című könyv kapcsán Rosta Miklós, a Corvinus Egyetem tanszékvezetője a vele készült interjúban leszögezi: nem igaz, hogy a kései Kádár-korszak jobb volt a mai állapotoknál, mert az a puhulása ellenére az összeomlásáig félelemdiktatúra maradt. A spindiktatúrák lényege viszont az, hogy manipulálják a társadalom tömegeit, így lehet hatékonyan elrejteni, hogy Magyarország számára elveszett évtized Orbán Viktor kormányzása. Azt viszont a Kádár-korszak társadalmi tudatban megmaradt örökségének is lehet tekinteni, hogy – derül ki e heti Ténytárunkból – a magyarok közül elgondolkodtatóan sokan hajlandók engedményekre a demokrácia érvényesülésében a jólétért cserébe. Így pedig soha senki meg nem tudja, mért volt hamis a dal.

Nagy Gábor

vezető szerkesztő