EU-csúcs: a Puskás Arénában látott harmónia ideiglenes, mint a lelátóra ácsolt emelvény
Gördülékenyen levezényelt rendezvény, elfogadott versenyképességi nyilatkozat, Budapestre látogató ukrán elnök. Minden adott, hogy a budapesti informális EU-csúcs és az Európai Politikai Közösség egy nappal korábban megszervezett találkozója dicsőséges sikerként vonuljon be a magyar kormány emlékkönyvébe. Azonban a csaták még hátravannak, és azokat nem Budapesten, hanem Brüsszelben vívják.
Már javában zajlott az Európai Politikai Közösség (EPK) csütörtöki csúcstalálkozója Budapesten, amikor az európai állam- és kormányfők összegyűltek a szokásos „családi” fotózásra a Puskás Aréna lelátóira ácsolt teraszon.
A csoportkép után a politikusok még maradtak néhány percet, az eseményről készült hivatalos videós ekkor filmezett le egy különleges jelenetet: Orbán Viktor büszkén mutatta meg a magasból a 67 ezres futballstadion gyepét, amelynek helyén valaha Puskás Ferenc is játszott.
Majd Donald Tusk felvetésére reagálva megjegyezte:
A második szentföld. Nem rossz, ugye?
Bár nem ez volt az első alkalom, hogy diplomáciai csúcstalálkozókat futballstadionban tartottak, a gigantikus Puskás Aréna tökéletes helyszín volt ahhoz a magyar kormányfőnek, hogy két nap alatt bebizonyítsa, fajsúlyos szereplőnek számít az európai színpadon. Az időzítés sem lehetett volna tökéletesebb: Orbán mindössze 36 órával azután fogadta két napon át hazai pályán a teljes európai politikai elitet, hogy az Egyesült Államokban megválasztották elnöknek azt a Donald Trumpot, akinek hosszú évek óta legerősebb európai szövetségese.
Ha még ez sem lenne elég, a csütörtöki csúcs előtti este a német kormánykoalíció is összeomlott, így Olaf Scholz német kancellár csak csütörtök este érkezett. Ahogy a Financial Times megjegyezte: sok uniós diplomata is sóhajtva ismerte el, hiába Orbán az EU fekete báránya, ez most az ő pillanata volt. Edi Rama, Albánia miniszterelnöke közös sajtótájékoztatójukon viccesen meg is jegyezte: egész Európa összegyűlt az akoljában.
Mi van a színfalak mögött?
A színpad azonban, amit Orbán az EPK-találkozó és a pénteki informális EU-csúcs alkalmából a lelátókra ácsolt, sok szempontból ideiglenes. Az európai politikusok nem Magyarország iránti szeretetből vagy tiszteletből gyűltek össze a Puskásban, hanem csupán azért, mert jelenleg Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, így rajta volt a sor. És bár a tagállamok korábban több hasonló budapesti eseményt is bojkottáltak, most úgy fogalmaztak: az amerikai elnökválasztás jóval fontosabb téma, mint az Orbán Viktor békemisszióival szembeni ellenérzésük.
Ez persze nem jelenti azt, hogy néha ne szúrtak volna oda a házigazdáknak. Alexander de Croo belga miniszterelnök meg is jegyezte, azért kollégáival együtt megkérdezték Orbántól, ki fizetett ezért a „nagyon szép stadionért”. Ha pedig már itt voltak, akkor Emmanuel Macron francia elnök és Karl Nehammer osztrák kancellár a Tisza párt elnökével, Magyar Péterrel is leült tárgyalni.
A legfőbb kérdés azonban nem a látvány, hanem az, hogy valóban sikerült-e eredményeket elérni. Már ha az Európai Politikai Közösség esetében lehet eredményekről beszélni, hiszen ez a fórum eleve nem azzal a céllal született, hogy döntéseket hozzon, hanem hogy olyan platformot adjon a kontinensnek, ahol a vezetők rendszeresen tudnak találkozni.
Ami nem sikerült: Ukrajna
Végső nyilatkozat így az EPK-csúcson nem is született, nem is volt erről szó, annyi azonban kiderült, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszióval kapcsolatban most sincs egyetértés. Bár Orbán Viktor továbbra is a tűzszünet szükségességéről beszélt, a színpadon néhány perccel később Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezt határozottan visszautasította. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke is többször utalt rá, hogy továbbra is támogatni kell Ukrajnát, és
a kontinens unión kívüli országaiból is kevesen osztották a magyar miniszterelnök álláspontját Ukrajna és a háború témájában.
Orbán ezt azonban nem vette túlságosan a lelkére. Amikor egy nappal később, az Ursula von der Leyennel és Charles Michellel közösen tartott sajtótájékoztatóján megkérdezték tőle, nem érzi-e magát nagyon elszigetelődve, azt válaszolta, hogy ez a fogalom egy intellektuális vita, nem politikai kérdés.
„Ha valakinek más a véleménye, az nem elszigetelődés, hanem vita” – mondta Orbán, aki szerint ez a DNS-e része. Ha egyedül van a véleményével, akkor is mindig része marad beszélgetésnek, így volt ez a 2015-ös migrációs vitákon is.
A magyar kormányfő szemére vetették, békepárti álláspontnak tekinthető-e az, hogy ellenezte az Oroszország elleni szankciókat és az ukrajnai fegyverszállításokat. Erre a miniszterelnök annyit válaszolt, Ukrajna szuverén ország, az ő döntésük, mit tesznek, ő csak egy olyan nemzetközi békepárti környezetet akart kialakítani, amiben előbb-utóbb rá lehet venni a harcoló feleket, hogy gondolják át álláspontjukat.
Az uniós vezetők egyelőre azzal kapcsolatban is óvatosan nyilatkoztak, hogyan készülnek Donald Trump következő elnökségére. Von der Leyen szerint a kapcsolatfelvétel megtörtént, telefonon is beszélt a leendő amerikai elnökkel, akivel jó kapcsolatokat akarnak kialakítani. Annyit elárult még, hogy Ukrajnáról is beszéltek, de hogy ennek pontosan mik voltak a részletei, azt már nem közölte.
Von der Leyen csak egy konkrét dologra utalt: az orosz LNG-t (cseppfolyósított földgázt) amerikaira cserélhetnék le. Arra a kérdésre, milyen kockázatokat lát a vámokkal fenyegető Donald Trump megválasztásában, a Bizottság elnöke azt felelte: inkább az együttműködésre koncentrálna, például kiválthatnák az orosz LNG-szállítmányokat amerikai tranzittal, ami olcsóbb és így az energiaárakat is csökkenthetné.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatban más konkrét nyilatkozatra nem futotta. Donald Trump elnöksége hatalmas dilemma elé állította az európai vezetést, melynek szembe kell azzal néznie, hogy veszélybe kerülhet az Egyesült Államoktól Kijevnek szánt katonai és pénzügyi támogatás. Orbán már utalt is rá, hogy új Ukrajna-stratégia kell, mert kétséges, Európa egyedül képes lesz-e az eddigi katonai és pénzügyi támogatás fenntartására. De ha erről szó is esett a az EU-s vezetők munkavacsoráján a Parlamentben, megoldást Budapesten még senki nem talált.
Emellett látványosan kimaradt a zárónyilatkozatokból a grúz választások témája is, pedig Charles Michel még reggel is hangsúlyozta, hogy meg fogják a témát vitatni.
Ami sikerült: versenyképesség
Az Ukrajnával kapcsolatos nehézségek nem jelentik azt, hogy a kétnapos diplomáciai nagyüzemnek ne lettek volna eredményei. Különösen a magyar kormány tálalhatja azt nagy sikerként, hogy elfogadták a versenyképességi nyilatkozatot, aminek még a nevében is szerepel Budapest. Igaz, brüsszeli sajtóértesülések szerint a Draghi-jelentésen alapuló dokumentum csak a felvizezett változata a korábban keringő változatoknak.
A Budapesti Deklaráció főbb pontjai végül a következők lettek:
- egyszerűsítési forradalom az adminisztrációs terhek lecsökkentése érdekében;
- sürgős intézkedések a magas energiaárak mérséklése érdekében;
- valódi iparpolitika;
- a GDP 3 százaléka kutatás-fejlesztési célokra;
- a tőkepiaci unió teljes megvalósítása;
- egy európai védelmi ipari bázis létrehozása;
- a következő öt évben a versenyképesség lesz a középpontban;
- versenyképességi teszt minden új jogszabályról.
Hogy miért sikerült erről megegyezni, azt nem nehéz kitalálni. Trump győzelmével még sürgetőbbé vált, hogy az EU csökkentse az Egyesült Államokkal és Kínával szemben meglévő innovációs és termelékenységi különbséget, és megerősítse az egységes piacot. Ráadásul az informális csúcson maga Mario Draghi is részt vett, ami szintén azt jelezte, hogy teljes a konszenzus a témában.
Ha már az amerikaiak úgy döntöttek, hogy naggyá teszik Amerikát, erre egyetlen lehetséges európai válasz van: mi pedig Európát fogjuk naggyá tenni
– jelentette ki Orbán, aki később azt is megjegyezte, nem volt nehéz megegyezni, hiszen a versenyképesség nem ideológia, hanem valami praktikus dolog. Igaz, nehezen is ellenkezhetett volna, hiszen a nyilatkozat elfogadása a magyar uniós elnökség egyik fő célkitűzése volt, és hosszú hónapokat töltöttek az előkészítésével.
Ami kérdéses: a csaták
Az elfogadott zárónyilatkozat és a hangos viták nélkül, gördülékenyen megszervezett EU-csúcs tehát egyrészről diadal a magyar kormánynak, mely még sokáig hangoztathatja az itt elért eredményeket. Ennek alaphangját már a miniszterelnök is megadta, aki arra használta mindkét napot, hogy saját presztízsét emelje.
„Mindenki azt mondogatta, hogy Magyarország elszigetelt, nem szeretik vagy legalábbis nem kedvelik, nem lesz csúcstalálkozó, mert a vezetők nem jönnek el, de a dolog vége az lett, hogy itt állunk, jó volt az együttműködés és elfogadtuk a megállapodást, amit korábban szerinte mindenki lehetetlennek hitt” – dicsekedett a záró sajtótájékoztatón Orbán.
Azt viszont, hogy ez a törékeny béke meddig fog tartani, megjósolhatatlan. És nem csak azért, mert a most elfogadott versenyképességi intézkedéseket minél hamarabb végre kell hajtani. A „vendégeknek kijáró tisztelet”, amivel Orbán most Ursula von der Leyent fogadta, szintén csak Budapest határáig tart.
A csatákat pedig – legyen szó Ukrajnáról, a költségvetésről vagy az Oroszország elleni szankciókról – majd megvívják Brüsszelben.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
