„Keveset költünk az egészségügyre is, azt is rossz szerkezetben”

– jelentette ki Kóka János, a Doktor24 magánegészségügyi szolgáltató alapítója, volt gazdasági és egészségügyi miniszter a Nagy Magánpraxis Nap egyik kerekasztal beszélgetésén a Népszava tudósítása szerint. Kóka szerint az egészségügyi közkasszából évente a GDP 3-5 százalékának megfelelő összeg hiányzik, így nem jelentene érdemi megoldást, ha az állam ebből a forráshiányos büdzséből vásárolna a magánellátóktól gyógyító szolgáltatásokat. Szerinte inkább forrásbővítés kellene.

Ezzel ellentétes véleményt fogalmazott meg Rékassy Balázs orvos-egészségügyi közgazdász. Szerinte

„kulturáltabb országokban a kapacitáshiányra az az orvosság, hogy a várólistás beavatkozásokat az állam a magánegészségügyben megvásárolja a pácienseknek.

Akár úgy is, hogy a beteg a gyorsabb ellátásért kiegészítő hozzájárulást fizet.” Rékassy arról beszélt, hogy a gazdasági minisztérium egyik vezető tisztségviselője arról beszélt neki a közelmúltban, hogy amíg az államadósság finanszírozására évente a GDP 4,5 százalékát, azaz legalább annyit kell költeni, mint amennyi az egészségügy forráshiánya, addig utóbbira nem lesz pénz. A jelenlegi keretből azonban nem lehet minőségi szolgáltatásokat nyújtani, így pedig azok járnak rosszul, akik nem engedhetik meg maguknak a magánellátást, viszont az államiból a várólisták miatt kiszorulnak.

Kóka úgy fogalmazott, hogy az ellátórendszer átalakítását sem lehet megúszni.

„Több mint száz kórház van Magyarországon, ennek a felét be kell zárni. A politikának végre be kell vállalnia ezt a balhét”

– mondta. Szerinte el kell magyarázni az embereknek, hogy ne ott várják el, hogy megmentsék az életét az infarktusa után, ahol évente legfeljebb negyven ilyen beteget látnak, hanem ott, ahol legalább tizenötezret, mert csak így lesz esélyük a túlélésre. Azt mondta, át kellene alakítani a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt is, melynek első körben 15 milliárdot kellene adni működésre. Sőt, kellene egy prevenciós program is, amely szerinte akár másfél százalékos GDP-bővülést is jelenthetne a gazdaságnak, mi több, ezermilliárdos költségcsökkentést az egészségügynek. Persze, nem rövid, hanem hosszú távon.