Frölich Róbert országos főrabbi a közösségi oldalán reagált arra, hogy Orbán Viktor a Harcosok Klubjában üzent híveinek a szombati Pride-dal kapcsolatban.
„A gyermekvédelmi népszavazáson a magyarok egyértelmű döntést hoztak. A törvényekről ennek megfelelően döntöttünk. Mindenkit tájékoztattunk, a jogszabályokat mindenki ismeri. A többi a hatóságok feladata, a politikának itt már nincs dolga” – közölte a miniszterelnök vasárnap.
A főrabbi szerdai bejegyzésében azt írta: a jogszabályok valóban ismertek, de a jognak mindig van olyan vetülete, amely túlmutat önmagán, ez pedig a jogban is ismert erkölcs, a morál vetülete. Mint fogalmazott: a sokat hangoztatott zsidó-keresztény erkölcs útmutatása szerint a jog betűje nem feltétlenül felel meg az igazság kritériumrendszerének.
A jogszerű nem mindig igazságos, elegendő itt csak a XX. század általunk is megélt szocialista korszakának egyes törvényeire gondolnunk. Márpedig az igazság az alapja a zsidó-keresztény erkölcsi jogrendnek. (…) Ebből következik, hogy az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk
– írta Frölich.
Az országos főrabbi szerint nagyon régen nem láttunk több százezer embert „egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni”, és a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot, amely „olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő”.
„Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért, s nyerte azt el. A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak s vitték győzelemre életüket nem kímélve a judaizmus ügyét a pogánysággal szemben. (…) A kereszténység hajnalán a Rómában tiltott vallás követői inkább vállaltak mártírhalált, semmint lemondjanak szellemi szabadságukról” – sorolt fel néhány példát, hozzátéve, hogy a szabadság az ember idilli állapota, amely nélkül nem teljesedhet ki, és nem lehet önmaga.
Bejegyzését azzal zárta, hogy hangsúlyozta: mind a zsidó, mind pedig a keresztény morál sarokköve a szabadság, és az erre való törekvés természetes állapota az embernek. „Legyünk zsidók, vagy egykor üldözött keresztények, de mindannyian, a sokszor elnyomott magyarok, hogyan is kárhoztatnánk azokat, akik – mint egykor Dózsa György vagy Petőfi Sándor – a szabadságra vágytak?” – tette fel végül a költői kérdést Frölich főrabbi.
