Orbán Viktor az utóbbi napokban agresszív retorikára váltott, az üzengetést kezdte a svéd miniszterelnökkel, akivel azóta sem álltak le, majd jött Ruszin-Szendi Romulusz. A Tisza politikusára az egész kormányzati nyilvánosság egy emberként szállt rá, miután kiderült a volt vezérkari főnökről, hogy egy lakossági fórumon fegyver volt nála. Orbán azóta napjában többször is posztol erről az ügyről, illetve a reggeli közmédiás-alákérdezős beszédében több megjegyzést is tett rá.
„Ha a politikusok azért akarnak fegyvert hordani, mert fenyegetik őket, akkor nekem ágyúval kéne járnom” – mondta a miniszterelnök, aki úgy gondolta, egy közszereplő nem hordhat fegyvert, amikor emberek közé megy. „Mit csinál vele, ha fenyegetve érzi magát? Előkapja, és elkezd lövöldözni?” – folytatta, majd megjegyezte, nagyon jól tette a rendőrség, hogy lefoglalták a fegyvert, ezzel emlékeztetve Ruszin-Szendit, hogy ilyet nem lehet csinálni. Hozzátette, a fegyverviselés is aggasztó, de még nagyobb probléma, hogy a volt vezérkari főnök miket mondott, szerinte egy jogállamban nincs olyan, hogy „viszket a tenyere, és majd ő lerendezi”.
Engem ön ne kisbarátomozzon, mert sem erkölcsileg, sem szakmailag nem vagyunk egy lapon
– írja Ruszin-Szendi a válasz üzenetében, akinek egy kis body shaming is belefért: „A »kis« jelzőt még értem, mert nyilván könnyebb vagyok, de kisebb semmiképp; a barátaimat pedig megválogatom.”
Ruszin-Szendi arról is ír Facebook-posztjába, egykor tisztelte Orbánt, de ez mára elillant, mint a kámfor „a hatalomféltése okán felvett magatartása miatt”. Szerinte ezt Orbán egyedül önmagának köszönheti, és „félelemkeltéssel, fenyegetéssel ezt nem tudja már visszaszerezni”.
„Miniszterelnök úr, ha valóban komolyan gondolja, hogy „fegyvernek nincs helye a közéletben”, akkor kérem, ne csak szavakban hirdesse – ne használjon Ön sem olyan retorikát, amely félelemre, erőszakra utal, még ha metaforikus formában is. Az, hogy 2024-ben azt mondta: „Lövök én mindenre, ami mozog, meg suhintok oda, ahova kell…”, ugyanúgy része annak a kultúrának, amely normalizálja az agresszív nyelvet, az ellenségképeket, mint amit most például a honvédelmi minisztere kritizál. A „politikai fegyver” mint retorikai eszköz, és a fizikai fegyver mint fenyegetés vagy demonstráció két külön dolog. Ön az előbbivel él rendszeresen, de most azt kéri számon másokon, hogy ne lépjék át a fizikai határt. Ez önmagában nem rossz, ha valóban betartja, amit követel; de a követelés csak akkor lesz hiteles, ha nem követi el maga is azt az agressziót, amit mások esetében elítél” – fejti ki véleményét Ruszin-Szendi, megjegyezve, hogy a fegyvertartási engedélyét Orbán „alárendeltjei hagyták jóvá, mert ők is szükségesnek látták, és ellentétben Önökkel, én mindig betartottam a törvényt, és sohasem fenyegettem, dehumanizáltam a közösségem. SOHA”.
Ruszin-Szendi állítása szerint több, a munkája során megismert kormánytag is írt neki, hogy „Sajnáljuk, Romi, ez nagyon méltatlan hozzád, hánynom kell már ezektől”. A volt vezérkari főnök azt is számon kéri Orbánon, hogy miért nem áll ki Magyar Péterrel vitázni, „pacekba”, majd végül annyit üzen neki „sportnyelven”, hogy „kérjen cserét, mert elfáradt, gyenge, és csak rontja az ország fejlődésének lehetőségét”.
