„Most, hogy kimondták a kimondhatatlan, hadd mondjam én is… ki… volt Mátyás, a mi, sokunk Matyija” – kezdi a VIII. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium irodalomtanára, Knuth Barbara keddi Facebook-bejegyzését, amelyet azután tett közzé, hogy a szombat óta eltűntként keresett Egressy Mátyás – a tanár egyik végzős növendéke – szülei közölték: a 18 éves fiú nagy valószínűséggel a Lánchídról a Dunába zuhant.
Szerdán már a gimnázium közösségi oldalán is búcsúztató üzenet jelent meg.
Az elengedés mindig nehéz, Matyi esetén szinte lehetetlen: egy magabiztos, stabil, figyelmes tanulót, sportolót, barátot, társat veszítettünk el. A hiánya felfoghatatlan”
– írta az intézmény.
A tanár szerint „a sors legdrámaibb fintora”, hogy a szombat hajnalban egyedül hazaindult, de haza nem érkezett Matyi egyébként sosem volt egyedül.
Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul… tanulmányilag, emberileg…
– idézte fel Egressy meleg személyiségét.
https://hvg.hu/itthon/20260120_egressy-matyas-duna-kereses-rendorseg-eltunt-szemely-otkert
Nem kevésbé különös alakulása a sorsnak, hogy a bejegyzés szerint Egressy Mátyás utolsó – pár hete, határidő előtt beadott – irodalomesszéje éppen Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versével foglalkozott.
„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.”
– idézte a vers Egressy dolgozatában is visszaköszönő sorait tanára, hozzátéve: innentől Kafka Átváltozása is rá emlékeztet örökre.
A pedagógus szerint bár Egressy Mátyás a hátsó padban ült, ahol társainak „lelkisegély-szolgálatot tartott (mikor nem azt tartott?!)”, az órákat is figyelemmel tudta kísérni. A biológiától és kémiától a történelemig minden kérdésben képes volt elmélyülni és felfedezni, a tanulás és élsportolóként végzett edzései mellett pedig színházba is elment.
„Együtt lehetett vele tanulni… az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után… zsebében az olasz egyetemi felvételivel… de már nem tudom” – írta a végzős diák tanára.
Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”
– zárta üzenetét a tanár.
https://www.facebook.com/tkbarbara/posts/pfbid0HUkFF2VMRFaV8RxCsjbYA8aZW6z3doJ75UbKZ4dZbJhnkyVdSr4hoKvBxTY56jrFl
Nyitókép: Barbara Knuth / Facebook
