„Tizennyolc év után elhagyott a férjem. Teljesen összeomlottam, hetekig csak sírni tudtam a cég teraszán, miközben egyik cigarettát szívtam a másik után. Ez hónapokig komoly hatással volt a munkámra, de szerencsés voltam, mert nagyon támogató céges közegben csinálhattam ezt végig” – meséli a hat évvel ezelőtti eseményeket Krisztina, aki ma már képes kívülről nézni a saját történetét. Véleménye szerint abban, hogy a főnökei és a kollégái ilyen jól kezelték a helyzetet, segített, hogy addigra már több éve dolgozott a cégnél, ismerték a munkáját, a képességeit, és a legtöbb munkatársával baráti volt a viszonya.

Nemcsak munkavállalóként, hanem munkáltatóként is sok kihívást tartogat az ilyen élethelyzet. Vezető beosztásban dolgozó megkérdezettjeink leggyakoribb dilemmája többnyire az volt, hogyan lehet valaki egyszerre empatikus ember, illetve a cég és a csapat többi tagjának érdekeit következetesen képviselő szakember.

A megoldás kulcsa a tiszta kommunikáció

Vannak olyan tanácsok, amelyek – kis odafigyeléssel – mindenki számára könnyebbé tehetik az ilyen időszakot. Magánéleti krízis során – legyen szó betegségről, halálesetről, válásról – fontos a tiszta, egyenes, félelemmentes, bizalomra épülő munkahelyi kommunikáció alkalmazott és vezető között. Svéda Dóra coach és HR-szakértő azt mondja: az érintettnek fontos néhány tényszerű dolgot megosztania a felettesével, hogy megoldást találhassanak a problémára.

„Ne tartsuk magunkban, ne titkoljuk el, ne mártírkodjunk. Elég néhány, a téma szempontjából fontos tényt megosztani. A legtöbb munkahely ilyenkor toleránsan reagál, természetes reakció az empátia”

– hangsúlyozza a szakember. A probléma elmondása mellett fontos az is, hogy a munkavállaló arról is beszéljen, mi jelentene számára segítséget.

„Azt szoktuk javasolni a vezetőknek, hogy erősítsék meg a kollégájukat abban, hogy számítanak rá, fontos a cég számára. Jelezzék, hogy nyitottak olyan megoldásokra, amelyek könnyebbé, elviselhetőbbé teszik számára a nehéz helyzetet. Itt is fontos ugyanakkor a munkavállaló részéről az aktív visszajelzés arról, mikor mire van szüksége” – emeli ki a szakember.

A magánéleti krízisek okozta helyzetek nemcsak az adott munkavállalót érintik, hanem – az átmeneti változások, az átstrukturált munkamennyiség miatt – sokszor a közvetlen kollégákat is. A vezető feladata az, hogy ez ne informális, frusztrált beszélgetésekben merüljön ki, hanem „tervet” készítsen a helyzet kezelésére.

A magánéleti krízis munkahelyi kezelése empátiát, odafigyelést igényel a környezettől. Miközben elfogadjuk azt is, hogy a napjainkat és a cégünket fenntartó rendszert működtetni kell. Ez a kényes helyzet tisztelettel és tiszta kommunikációval válik kezelhetővé.

A fenti cikk a HVG Extra Business 2019/3-as számában megjelent írás rövidített kivonata. A cikket a hvg360 felületén hamarosan teljes terjedelmében is elolvashatja.

Vajon az élvezeteket hajszoljuk, elfogadjuk az élet sorsszerűségét, esetleg a régi szép időket idézzük? Netán a kudarcokról panaszkodunk, céljaink megvalósításáért küzdünk vagy a spirituális életet hirdetjük? Philip Zimbardo időperspektíva-módszere szerint az időhöz való viszonyunk döntően befolyásolja életünket. Az ennek gyakorlatát bemutató könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.