Nem éri meg tiltani, amit úgysem lehet © sxc.hu

Egyes cégeknél szigorúan szankcionálják, ha az együttdolgozók között gyengéd szálak alakulnak ki. A University of Westminster által készített vizsgálatból kiderült, hogy a tolerancia hiánya azt eredményezheti, hogy a pár tagjai kirekesztettnek és depressziósnak érzik majd magukat, főleg akkor, ha a kapcsolatuk megszűnik, azonban továbbra is egy munkahelyen dolgoznak.

Chantal Gautier pszichológusprofesszor számos különféle munkakörben dolgozó ember kapcsolatait vizsgálta meg. A tanulmányban résztvevő alanyok mögött változatos foglalkoztatási háttér állt, a pénzügyi szektortól kezdve az egészségügyön át a szexiparig.

„A munkahelyi kapcsolatok tiltásának elsősorban az Egyesült Államokban működik a gyakorlata, de számos európai, illetve Európában tevékenykedő amerikai cég sem nézi jó szemmel, ha a kollégák összemelegednek” – nyilatkozta Gautier a Sunday Heraldnak. „Azonban a tanulmányból leszűrt konklúzió az, hogy át kell gondolni ezt a módszert. Egyrészről ez az egyén jogainak korlátozása, ugyanis hogyan lehetne valakinek megtiltani, hogy beleszeressen valaki másba. Emellett pedig egy munkahely ideális közeg arra, hogy az emberek megismerjék egymást. A cégeknek a hagyományos gondolkodásmód helyett, amely szerint a házinyúlra vadászó kollégát elbocsátják, vagy áthelyezik, úgy kellene hozzáállni ehhez – az egyébként gyakran előforduló – jelenséghez, hogy ha már egyszer megtörtént, kezelni kell a szervezeten belül.

A totaljobs.com weboldal nemrégiben 4000 dolgozót kérdezett meg a munkahelyi románcokról, s a válaszokból kiderül, hogy minden negyedik ember belekeveredett már efféle viszonyba.

„Ha egy munkahelyi kapcsolat véget ér, a pár tagjai általában úgy érzik, hogy a cég nem támogatja őket, éppen ellenkezőleg, gúnyos megjegyzéseket kapnak és számkivetettnek érzik magukat” – magyarázta Gautier. „Ettől egyesek depresszióba esnek, pánikrohamok gyötrik őket, vagy alvászavarok alakulnak ki náluk. Azonban mindez azért történt meg velük, mert nem állt mögöttük egy olyan támogatói hálózat, egy olyan szervezet, amely biztosította volna őket arról, hogy szükség van rájuk.”

„Az én elméletem a munkahelyi kapcsolatokról igen egyszerű: egy bizonyos területen tevékenykedő vállalatnál sok az azonos hátterű, azonos érdeklődésű ember" - tette hozzá a professzorasszony. "Az pedig bizonyított tény, hogy a hasonló tulajdonságokkal felruházott emberekhez ösztönösen vonzódunk, jól kijövünk velük.”

Az egyetem tanulmányát a Brit Pszichológiai Társaság szerdától péntekig tartó glasgowi konferenciáján mutatják be a szakmának.

„Érzésem szerint a munkahely fogalma mára megváltozott” – nyilatkozta a Sunday Heraldnak Carolyn Jones az Institute for Employment Rights igazgatója. „Az emberek több időt töltenek az irodában, ezért a munkavégzés és a mindennapi élet határai egyre jobban elmosódnak. Éppen ezért a cégeknek is jóval flexibilisebbnek kell lenniük egyes kérdéseket illetően. Elegem van az olyan főnökökből, akik mindent a saját szájuk íze szerint akarnak látni az épületen belül. Ha a munkaadó elvárja, hogy a dolgozók könnyen alkalmazkodjanak a munkakörülményekhez, neki is tennie kell ezért.”

„Egyes munkahelyeken problémákat okozhatnak a kollégák közti afférok” – tette hozzá Mike Emott a Chartered Institute of Personnel and Development munkatársa. „Ilyenkor a vezetőknek kell venni a bátorságot és közvetítőként közreműködni.”

„Szerencsére Európában kevésbé elterjedtek a munkahelyi kapcsolatot tiltó munkaszerződések” – szólt hozzá Brendan Barber a brit szakszervezetek kongresszusának főtitkára. „A munkaadóknak össze kell hívnia az alkalmazottakat és felvázolni, hogy mi az amit szabad és mi az ami kerülendő. Ez azért fontos, hogy a többi kolléga ne érezze magát kényelmetlenül, ha egy ilyen helyzet szemtanúivá válnak.”