Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Az adó az állam által egyoldalúan meghatározott, a társadalom közös szükségletének fedezete érdekében, akár kényszer útján is beszedett összeg (vagyoni érték), amellyel szemben közvetlen ellenszolgáltatás nem áll. A rendszerváltást megelőző, modern adórendszerünk korszerű alapelve az önadózás. Az ötvenvalahány adónem túlnyomó többsége nem kivetéses rendszerű. A jövedelem-tulajdonosok egyharmada minimálbért, vagy az alatti jövedelmet vall be. Virágzik az adózatlan (bizonylat nélküli) kereskedelem, a szolgáltató kisvállalkozások bevallásukban veszteségről vagy nulla jövedelemről adnak számot.
Az egyéni vállalkozók 42 százaléka 2007-ben egyáltalán nem ért el nyereséget, nyilván abból éltek, hogy szombaton zárva tartottak. Az adózatlan gazdaság a nemzeti össztermék egyötödét teszi ki. (Igaz, 10 évvel ezelőtt a becslések 30-33 százalék körül szórtak, vagyis a 20 százalékot eredménynek is felfoghatjuk!) A szürke, sötét, fekete gazdaság szintje változatlanul magas, az európai átlagnak mintegy kétszerese. A dolog úgy fest, hogy – némi túlzással – aki nem akar, az nem adózik Magyarországon.
Egy civilizált társadalomban ez ellen tenni kell. Aki adózik, az azért kénytelen több adót fizetni az arányosnál, mert a nem adózóra eső részt is tőle szedik be. Ha a kék szemű nem adózik, a zöldszemű kétszer annyit kénytelen. A jelenség nem új, történelmi, politikai, adminisztratív, intézményi, jogfejlődési okai többé-kevésbé kimutathatóak. Az is látható, hogy a rendszerváltás idejében erős szándék nem fedezhető fel az intézkedések mögött. A rendszerváltásnál egyébként is megfigyelhető – nemcsak ezen a területen - a visszarendeződéstől való félelem, a jogok túlhangsúlyozása a kötelezettségekkel szemben. Az inga kilendült, s még ma sem állt – fejlettségünknek megfelelő - pályára. Az első érdemi próbálkozás az általános, kötelező vagyonnyilatkozat elrendelése volt. Ez adott volna egyfajta tisztázást az akkori helyzetre, s a jövőben képződő jövedelmek, vagyonok vizsgálatához nyújtott volna kiindulási pontot.
Vámosi-Nagy kommentárja az Adózónán!
Az egyéni vállalkozók 42 százaléka 2007-ben egyáltalán nem ért el nyereséget, nyilván abból éltek, hogy szombaton zárva tartottak. Az adózatlan gazdaság a nemzeti össztermék egyötödét teszi ki. (Igaz, 10 évvel ezelőtt a becslések 30-33 százalék körül szórtak, vagyis a 20 százalékot eredménynek is felfoghatjuk!) A szürke, sötét, fekete gazdaság szintje változatlanul magas, az európai átlagnak mintegy kétszerese. A dolog úgy fest, hogy – némi túlzással – aki nem akar, az nem adózik Magyarországon.
Egy civilizált társadalomban ez ellen tenni kell. Aki adózik, az azért kénytelen több adót fizetni az arányosnál, mert a nem adózóra eső részt is tőle szedik be. Ha a kék szemű nem adózik, a zöldszemű kétszer annyit kénytelen. A jelenség nem új, történelmi, politikai, adminisztratív, intézményi, jogfejlődési okai többé-kevésbé kimutathatóak. Az is látható, hogy a rendszerváltás idejében erős szándék nem fedezhető fel az intézkedések mögött. A rendszerváltásnál egyébként is megfigyelhető – nemcsak ezen a területen - a visszarendeződéstől való félelem, a jogok túlhangsúlyozása a kötelezettségekkel szemben. Az inga kilendült, s még ma sem állt – fejlettségünknek megfelelő - pályára. Az első érdemi próbálkozás az általános, kötelező vagyonnyilatkozat elrendelése volt. Ez adott volna egyfajta tisztázást az akkori helyzetre, s a jövőben képződő jövedelmek, vagyonok vizsgálatához nyújtott volna kiindulási pontot.
Vámosi-Nagy kommentárja az Adózónán!
