Átalányadó számítása 2009-ben

Számoljon az Adózóna kalkulátorával.

Elsőként az utazásszervezési szolgáltatás fogalom-rendszerét pontosították. Ezzel egyértelművé vált, hogy mi minősül valójában utazásszervezési szolgáltatásnak. A törvény új szövege egyértelműen kiemeli, hogy az árrés-adózás szerinti különös adózási mód csak olyan szolgáltatásokra alkalmazhatóak, melyek jellegük, tartalmuk alapján turisztikai szolgáltatásnak minősülnek. Az egyébként csak szervezési feladatok, szolgáltatások nyújtása nem sorolhatóak ebbe a körbe, tehát így nem sorolható ide az önállóan értékesített repülőjegy, vonatjegy értékesítése sem. Ezek közlekedési szolgáltatásnak minősülnek, és az utazók általában maguk vásárolják meg menetjegyeiket, ennek kapcsán más szervezés nem merül fel. A rendezvényszervezés szintén nem tartozik a különös adózási mód alá. Ez még akkor is igaz, ha egyébként a szervezés utaztatásra is kiterjed. Ilyenkor mindig azt kell vizsgálni, hogy mi a döntő, a domináns elem a szolgáltatások közül. 

Ha például egy soproni konferenciára Debrecenből hozzák busszal a résztvevőket, akkor a konferencia, mint rendezvény kerül a középpontba. Ez azt jelenti, hogy a rendezvényszervezés a domináns tevékenység, és minden más szolgáltatás (például  előadók biztosítása, technika biztosítása, zeneszolgáltatás, terembérlet, büfészolgáltatás, gálavacsora, szállás) emiatt merül fel. Ezért ez rendezvényszervezésnek minősül még akkor is, ha mint látjuk, kapcsolódik hozzá – egy egész országot átszelő – utazási szolgáltatás is. A pontosítás után szűkült az árrés-adózás alkalmazhatósága, amely csak a jellegadóan turisztikai tartalmú szolgáltatások esetében alkalmazható 2009-től. Ami nem ilyen tevékenység, arra az általános szabályok vonatkoznak. 

Változott, vagyis szűkült az „utas” fogalma is. A törvény szerint utasnak csak az minősül, aki ténylegesen utazik, tehát utas ezentúl csak természetes személy lehet. A módosítás értelmében nem alkalmazható a különös adózás az utazásszervező által összeállított kész programnak egy másik utazásszervező felé történő értékesítése esetén sem. Ismét szabályozták a pozíciószámos összesítést és az így megállapítható árrés-tömeget. A törvény alapján tehát az adózó választhatja azt a lehetőséget, hogy az önálló pozíciószámokra összevont árrés-tömeget számítja ki. Az összevont árrést adómegállapítási időszakokra kell képezni, és a pozíciószám lezárásakor nem kerül sor a korábban bevallott adó önellenőrzésére. A törvény konkrétan megadja az áttérés szabályait, maga a módszer pedig előzetes bejelentéshez kötött, melyet akár év közben is meg lehet tenni, és a következő adómegállapítási időszakban már alkalmazni is lehet.