Ha az építőiparról beszélünk, akkor nem csupán magát az építőtevékenységet végző cégeket érdemes megvizsgálni, hanem az építőiparhoz kapcsolódó szektorokat is. A Dun & Bradstreet (D&B), nemzetközi cégminősítő, elemzésében az építőiparral együtt vizsgálta a fafeldolgozást, a nemfém ásványi termék gyártását (pl: cementgyártás), fémalapanyag-, fémfeldolgozási termék gyártását (pl: fémszerkezet gyártása), és az értékesítéshez kapcsolódó ingatlanügyletek iparágat, hogy átfogó képet kapjunk az építőipar, az ingatlanpiac alakulásáról.

Az említett iparágakat a gazdasági válság erősen sújtotta mivel – az ingatlanügyletek kivételével – az elmúlt egy évben az országos átlagnál nagyobb arányban kerültek fizetésképtelenségi eljárás alá a cégek. Rossz teljesítményével a magasépítés kiemelkedik a sorból, mivel az iparágban 100 cégből, több mint 7 csődölt be az elmúlt évben, míg a magyarországi átlag „csupán” 3,19 százalék.

Az építőiparban több cég megy csődbe, mint a többi iparágban

Az összes építőiparhoz közvetlenül kapcsolódó iparágban nagyobb arányban kerültek csőd vagy felszámolás alá a cégek, mint a magyarországi átlag. Az építőipar 5,68 százalékos és a fafeldolgozás 4,53 százalékos bedőlési arányával az összes iparág tekintetében is a két legnagyobb valószínűséggel fizetésképtelenné váló szektor hazánkban. Az építőiparon belül a magasépítést és mélyépítést külön vizsgálva, az egyéb építőipari szakmunkáktól, még „szomorúbb” számokat kapunk.

A magasépítési tevékenységet végző cégeknek 7,17 százaléka, a mélyépítő cégeknek pedig 6,09 százaléka vált az elmúlt egy évben fizetésképtelenné. Az épületek építése láthatóan sokkal kockázatosabb iparág, mint például az útépítés, vagy az olyan építőipari szakmunkák, mint például a padlóburkolás. Az ingatlanértékesítés 3,05 százalékos bedőlési arányával ugyan az országos átlag alatt van, de a 3 százalékos arány is igen magas, mivel az elmúlt egy évben 100 ingatlanértékesítési tevékenységgel foglalkozó vállalatból 3 csődbe ment.

A fizetésképtelenség miatti felszámolásokon és csődökön kívül a cégek saját maguk által indított végelszámolásainak száma is megemelkedett az elmúlt időszakban. Magyarországon az összes cégre vetítve 10,5 százalékot nőtt az elmúlt 12 hónapban a végelszámolások száma az egy évvel megelőző állapothoz képest. Az építőiparban ez a szám 22,7 százalék, az ingatlanügyletek területén 19,2 %, a fémalapanyag-, fémfeldolgozási termék gyártása terén 15,9 %, a fafeldolgozásban 14, 1 % volt.

A magasépítést végző cégek esetén 33,5 százalékkal többen zártak be önszántukból az elmúlt évben, mint egy évvel korábban, sőt itt az elmúlt néhány hónapban rendkívül megnőtt a végelszámolások száma. A korábbi havi 60-70 végszámolás helyett, 2011 év elején havi 130-160 végelszámolás indult az épületek építésével foglalkozó szektorban. Az elmúlt hónapok megugró végelszámolási számai arra engednek következtetni, hogy még kell várni az építőipar várva várt fellendülésére, mivel egyre több cég megy csődbe, vagy érezi úgy, hogy már nem érdemes tevékenységét tovább folytatnia.

Nem csökken a cégalapítási láz

Az építőipar kockázatosságának növekedése és az építőipari kereslet csökkenése ellenére az új építőipari cégek alakítása nem állt meg. Havonta stabilan 700 - 800 új cég alakul az építőiparral kapcsolatos iparágakban. A megszűnő cégek száma azonban jelentősen megugrott az elmúlt időszakban, ezért az összes működő építőipari vagy ingatlanértékesítő cég száma csökkent az előző évekhez képest.

A magyar gazdaság egészére jellemző, hogy bár folyamatosan nő a cégek száma, de a növekedés üteme mérséklődik. Az építőiparhoz kapcsolódó iparágakban az elmúlt években a cégszám-bővülés üteme a magyar átlagnál nagyobb mértékben esett, pedig a válság előtt még az egyik legnagyobb ütemben növekvő szektor volt. Még így is több építőipari vállalat van, mint amit a kereslet megkövetel, és sajnos nem ritka, hogy egy csődbe ment, megszűnt vállalkozás vagyonának kimentése után - nagy tartozásokat maga után hagyva - másik építőiparral foglalkozó céget alakít.

 Keleti József, a Dun & Bradstreet ügyvezető igazgatója azt javasolja, hogy minden szektorban - de az építőipari cégekkel szemben különösen - körültekintően kell eljárni szerződéskötés előtt. Nemcsak az aktuális pénzügyi mutatókat érdemes megvizsgálni, hanem a D&B jövőbeni kockázatosságot előrejelző mutatószámait is, valamint azt is, hogy a tulajdonosnak milyen más vállalkozásai vannak vagy voltak.

Jóval hosszabb a pénzhez jutási idő az építőiparban

Az építőiparban tevékenykedő cégekkel való üzletkötés esetén 20 nappal több idő telik el, míg a pénzünkhöz jutunk, mint más szektorokban, ugyanis míg a magyar cégekre jellemző átlagos pénzhez jutási idő 49 nap, az építőiparban ez a szám átlagosan 69 nap. Az elmúlt időszakban egy mérsékelt csökkenés már látszik a fizetési határidők és késedelmek tekintetében az építőiparban is, de még így is jelentősen rosszabb a fizetési fegyelem, mint más iparágakban, mivel itt mind a fizetési határidő, mind a fizetési késedelem átlagosan 10 nappal több a magyar átlagnál.

Magyarországon átlagosan a számlák 54 százalékát egyenlítik ki időben a cégek, az építőiparban csupán 41 százalékát. A kiemelkedően magas fizetési késedelmek miatt egy építőipari céggel való szerződéskötés előtt érdemes annak fizetési fegyelmét is megvizsgálni, és nagy késedelmek esetén szigorúbb fizetési feltételeket szabni.

Vitathatatlan, hogy az építőipar volt a válság által leginkább sújtott ágazat, ami más kapcsolódó szektorokat is rosszabb helyzetbe sodort. A megszűnő cégek magas aránya arra enged következtetni, hogy még az eddig kitartóan tevékenykedő cégek is már a bezárás mellett döntenek, és ennek a folyamatnak még korán sincs vége. Remélhetőleg azonban ez hosszú távon az iparág stabilizálódásához is hozzájárul, és tartósan kevesebb, de megbízhatóbb építőiparral kapcsolatos vállalkozás fog működni.