Solonceni trolija nemcsak a mérete miatt volt különleges, hanem sok más szempontból is. Önálló üzem volt, vagyis nem kötötték össze más vonalakkal, nem is elővárosi járat volt, hanem tényleg egy nem egészen kétezer fős moldovai falu saját elektromos tömegközlekedési eszköze. Ráadásul a Szovjetunió összeomlásának idején tervezték, egy olyan időszakban, amikor a gazdasági problémák miatt a térség sok országában még élelmiszerre sem jutott pénz.

A Ruba blog szerzője magyar nyelvű forrást nem is talált a falusi troliról, és az idegen nyelvű forrásokból összeszedett információk sem egyeztek meg teljesen.  

A vonalat már a 80-as évek végétől tervezték, de valószínűleg a Szovjetunió felbomlása után nyílt meg, 1992. május 1-jén, és 1994. január 3-án volt az utolsó üzemnap. Más források szerint már 1990-ben működött a solonceni troli és 1993-ban állították le.

Solonceni a Dnyeszter partján, Rezinától 5-6 kilométerre található. Lakói száma 1100, más leírások szerint 1800, és leginkább mezőgazdaságból élnek.

Valamikor virágzó tsz működött itt, benne egy tejüzemmel. A kolhoz elnökének ötlete volt, hogy a házaktól kissé messze lévő szövetkezetet kössék össze egy trolivonallal. A fővárosban, Kisinyovban támogatták az elképzelést. Onnan küldték le a felsővezetéket, a vezetéktartó oszlopokat, az áramátalakítót, a szakembereket és egy 1987-ben gyártott trolibuszt.

Az egykori trolivonal egyik részlete

baw76.livejournal.com

A vonal a falu egyik széléről, a lakóövezetből indult, érintette a központban a tanácsházat, az iskolát és a temetőt, majd a település másik végében kiépített tejüzemi hurokfordulóig ment. Napi 6 forduló volt, és ingyen lehetett utazni a trolin. Tervezték a meghosszabbítását a járási székhelyig, Rezináig, de nemhogy erre, rövid időben belül már az üzemeltetésére sem volt pénz a gazdasági nehézségek miatt.

A blog szerzője nem talált leírást arról, hány megállója lehetett a soloncei falusi trolinak. Az üzemnek nem volt saját garázsa, az egy szem járművet a tsz garázsában tárolták. Ráadásul üzemi vezetéket sem építettek ki, így egy traktorral húzták ki-be a trolit a hurokfordulóig, majd ott csatlakoztatták a felsővezetékhez.

A tsz két legjobb járművezetőjét érte a megtiszteltetés, hogy vezethették az ingyentrolit, miután kiképzést kaptak Kisinyovban.

A leállítás után leszerelték a felsővezetékeket, és a trolival együtt visszavitték Kisinyovba. A TSZ és a tejüzem azóta megszűnt Solonceniben. A vidékre leküldött járművet 2010-ig használták a moldovai fővárosban. A falusi trolira ma már csak az egykori buszfordulók és a felsővezeték-tartó oszlopok emlékeztetnek.

Ezek a vezetéktartó oszlopok maradtak meg az egyik végállomáson

www.transira.ro

Létezik falusi villamos is, méghozzá Szibériában, ahol egy villamosgyárhoz építettek tesztpályát, és a leírások szerint a járművekre felszállhatnak az ott élők is. 

A világ valószínűleg legkisebb önálló villamosüzeme egyébként nincs messze Magyarországtól. Az ausztriai Gmundenben nagyjából 2,3 kilométeres a pálya, nemrég újították fel, és régóta tervezik már a meghosszabbítását, illetve az összekötését egy közeli vasútvonallal.