Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
26 hazai és külföldi előállítású tejcsokit elemzett legújabb terméktesztjén a Nébih. A tesztben 19 hagyományos és 7 cukorbetegeknek szánt tejcsokit vizsgáltak – írják a hivatal blogján, a Szupermenta blogon.
A mintavétel átlagosan 30-35 százalékos kakaó szárazanyag-tartalmú tejcsokoládékból történt. A teszt során vizsgálták a csokikban lévő káros anyagokat, az előírások szerinti összetételt, és a feltüntetett címkéket is. Az kiderült, hogy egyik csoki sem tartalmazott káros anyagokat.
A kóstolás során külső megjelenés, szín, illat, íz és állomány szempontok szerint pontozták a csokikat, ezek alapján a kóstolók kedvence a Lindt Excellence Finom Tejcsokoládé lett, a második helyen végzett a Milka Alpesi Tejcsokoládé, a dobogó legalsó fokát pedig a Tibi különleges tejcsokoládé foglalhatja el.
A „speciális”, azaz az édesítőszerrel vagy fruktózzal édesített csokoládék tekintetében a kóstolók kedvence a Delaviuda tejcsokoládé lett, a második legjobbnak a Choceur Tejcsokoládé bizonyult, míg harmadikként a Wawel Tejcsokoládé végzett.
http://www.youtube.com/
A 26 termékből összesen 17 termék esetében találtak valamilyen hibát, 4 termék esetében élelmiszer-ellenőrzési bírság kerül kiszabásra, amelynek várható összege kb. 500.000 forint lesz, a többi termék esetében a kevésbé súlyos jelölési hibák miatt figyelmeztetésben részesülnek az élelmiszer-vállalkozók.
Káros anyagot nem találtak
A kakaóbab pörkölése során szennyező anyagok keletkezhetnek, de a laboratóriumi vizsgálatok során mért policiklikus aromás szénhidrogének mennyisége (PAH-ok) minden vizsgált termékben határértéken belül volt. Megvizsgálták a bennük lévő ólom és kadmium mennyiségét is, az ólommennyiségek határérték alattiak voltak, míg a kadmium esetében a mért értékek jóval alacsonyabbak voltak a csak később hatályba lépő határértékeknél.
A tejcsokoládék készítéséhez alapanyagként felhasználnak kakaótermékeket (kakaómassza, kakaóvaj, kakaópor), cukrokat, tejet vagy tejtermékeket (pl. zsíros/teljes tejpor, sovány tejpor, tejszínpor). A laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a vizsgált tejcsokoládékat a gyártók többsége magasabb kakaó szárazanyag-tartalommal gyártja, mint a minimum 25 százalék, de a kedveltségi vizsgálaton kiderült, hogy nem a legmagasabb kakaótartalmú termékek a legfinomabbak. Tíz olyan terméket is kóstoltak viszont, ami a tartalma alapján nyugodtan kaphatott volna különleges, magasabb minőségre utaló jelölést is.
Az egyik termékben alacsonyabb volt a tejzsírtartalom az előírtnál; egy terméknél pedig csokoládé- és tejszínaromát használtak fel, pedig a tejcsokoládé készítéséhez ezek elvileg nem használhatók fel. További két esetben nem felelt meg a tej szárazanyag-tartalom a termék specifikációjában illetve a jelölésén szereplő értéknek.
A növényi zsírtartalom mennyisége is megfelelt az előírásoknak, a tejcsokik cukortartalma pedig 47,4 g/100g – 64,7 g/100g között mozgott. Ebbe beletartozott a fruktóz (gyümölcscukor), a glükóz (dextróz; szőlőcukor), a laktóz (tejcukor), a maltóz (malátacukor) és a szacharóz (cukor, répacukor vagy nádcukor) is. A fruktóz egyébként lassú hasznosulása miatt lassabban emeli a vércukorszintet, lebomlásához nincs szükség inzulinra, mivel a májban közvetlenül alakul át glikogénné és trigliceriddé, ezért ezeket a termékeket cukorbetegek is fogyasztják.
A vizsgálatok során kiderült, 3 termék cukortartalma meghaladta a tápértékjelölésben szereplő értéket, így az élelmiszer-vállalkozóknak felül kell vizsgálniuk az általuk jelölt értékeket.
El fog tűnni a diabetikus megnevezés
A „diabetikus” termékeknél a cukormennyiség legfeljebb 3 százalék lehet, viszont 3 termék esetében a felhasznált alapanyagok természetes cukortartalmából eredő cukor mennyiségek (11,1%; 6,4% és 10,6%) meghaladták ezt az értéket, így ezeket a termékeket nem lehet diabetikusnak hívni.
Idén július 20-tól egyébként megszűnik a „diabetikus” fogalom, a cukorbetegek a tápértékjelölésből és bizonyos tápanyag-összetételre vonatkozó állításokból (pl. az ’alacsony cukortartalmú’, ’cukormentes’, ’hozzáadott cukrot nem tartalmaz’) tájékozódhatnak majd.
A gyártók a gluténérzékenyekre és a laktózérzékenyekre tekintettel állítanak elő gluténmentes és laktózmentes tejcsokoládékat. A 26 termékből 3 esetben jelölték, hogy a termék gluténmentes, ezek esetében a glutén és a laktóz tényleg nem lépte át a határértékeket.
A kakaópor kisebb mennyiségben koffeint, teofillint és teobromint tartalmaz, tehát ezeket a csokoládé is tartalmazza. Különböző mértékben ugyan, de mindháromra jellemző, hogy élénkítő hatásúak. Kiderült, hogy a vizsgált csokoládék nagyon eltérő mennyiségben tartalmazták a koffeint (62 mg/kg – 297 mg/kg). Az összetevők felsorolásánál az egyik terméknél nem emelték ki az allergén anyagot, és volt olyan is, amelyen a nem allergén anyagot emelték ki, megtévesztve ezzel a fogyasztót. Volt, ahol nem helyesen fordították magyarra, illetve nem az előírt nevén jelölték.
Egy termékről derült ki, hogy nem jelölték kiemelten az allergén összetevőt, és ez a termék nem tartalmazta az előírt mennyiségű tejzsírt, így a termék neve nem is lehet tejcsokoládé.
Azokat az élelmiszereket, amelyek engedélyezett hozzáadott cukoralkoholt 10 százaléknál nagyobb arányban tartalmaznak, „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet” tájékoztató felirattal kell ellátni, de a termékek egy részén nem pontosan jelölték az édesítőszer lehetséges hashajtó hatására vonatkozó felhívást. Hibának számított az is, ha a tápértékjelölést nem megfelelően vagy hiányosan tüntették fel.
A feliratoknál az általában használt emulgeálószereket (amelyek megadják a csokoládémassza viszkozitását), a szójalecitint (E 322) és a poliglicerin-poliricinoleátot (E 476) megfelelően jelölték, de egy termék esetében az alkalmazott betűméret nem érte a jelölési rendeletben előírt minimum 1,2 mm-es értéket, így a jelölés nehezen olvasható.
