Egy csapásra híres lett a tápiósági közmunkás Orgován Béla, amikor híre ment, hogy ő lenne a csődbe jutott brókercég, a Quaestor vezérigazgatója a megbukott Tarsoly Csaba utódjaként. Nagy kérdés, kiszúrta volna-e a cégbíróság, hogy Orgován személyében börtönviselt ember jut magas cégvezetői pozícióba. Annyi biztos: volt ilyen szándék – az ügyvéd által ellenjegyzett aláírásminta benyújtásának vannak is nyomai. De – a HVG információi szerint – az érintettek még a cégbíróság döntése előtt visszavonták a kérelmüket.
Az sem volt persze szebb világ, amikor a rendszerváltás éveiben – a cégbíróságok asszisztálása mellett – az egykori állami vállalatok menedzsmentjének tagjai egyre-másra alapították jelentéktelen kis kft-iket, hogy rajtuk keresztül talicskázzanak ki úgy 3-4 ezer milliárd forint közpénzt. Csak a vak nem láthatta, hogy az egymilliós jegyzett tőkéjű társaságokban valójában micsoda vagyonok szunnyadnak: gépek, technológiák, szabadalmak, üdülők és más ingatlanok formájában – melyekkel az anyavállalatok jótékonyan hozzájárultak a később privatizált új társaságok működéséhez.
A magánosításnak ezt a formáját az tette lehetővé, hogy a cégbíráknak nem túl sok eszközt adtak a kezükbe az akkori jogszabályok, így gyakorlatilag tehetetlenül nézték a közvagyon széthordását. Legalábbis így emlékszik vissza Ravasz László cégbíró, akinek szörnyű balsejtelmei vannak azóta, hogy a cégnyilvántartás átvételében fantáziát látó Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szándékai a tudomására jutottak. Ő a zavaros idők visszajövetelétől tart, ha a cégek regisztrációjakor nélkülöznék a bírók szakértelmét. Azokét, akik az utóbbi évtizedekben több olyan jogszabályváltozást is kiharcoltak, amelyekkel sikerült szűkíteni a visszaélések lehetőségeit, például a nem működő társaságok kényszertörlésével vagy azzal, hogy öt évre kizárták a cégvezetés lehetőségéből azokat, akiknek az irányítása alatt csődbe ment egy vállalkozás.
Parragh László
Túry Gergely
De nem csak a szakértelem hiánya lehet a gond. A cégbírók függetlenségét a törvény – mégpedig az alaptörvény – ugyanúgy védi, mint más ügyekben eljáró bírótársaikét. Így például egyedi ügyekben nem is utasíthatók, míg ugyanez nem mondható el a kamarai ügyintézőkről. Ők olyan munkahelyen dolgoznak, ahol hierarchikus rendszer részeként működnek – kissé leegyszerűsítve: ahol „a főnöknek mindig igaza van”.
A kamara elnöke, Parragh László persze ezt másként látja. Szerinte hiába vannak a jogszabályok, azt nem igazán tartják be. Előtte az osztrák példa lebeg, ahol, mint mondja, az üzleti közösségnek jóval több jogosultsága van, mint Magyarországon. Igaz, a példa, amit a HVG-nek említett, nem a bejegyzéssel kapcsolatos. Mint mondta: ha egy magyar sírköves üzletet akar nyitni a határ túloldalán, akkor azt csak a helyi kamara engedélyével teheti. Az MKIK elnöke szerint a magyar cégbíróságok lassúak, és nemcsak a vállalkozások bejegyzésekor, hanem végelszámolás vagy felszámolás esetén a társaságok kivezetésekor is. Tény, hogy becsődölt cégek még évek múltán is szerepelnek a nyilvántartásban, amelyben strómanokra is bukkanhatunk. Kérdés azonban, hogy önmagában változtatna-e ezen az, ha az adatokat a kamara kezelné, és nem inkább a jogszabályokon múlik mindez, amit pedig a cégbírósági ügyintézés mellett is lehetne módosítani. Ráadásul mivel a kormány – az állami vállalatok üzleti érdekeire hivatkozva – folyamatosan a cégnyilvánosság szűkítésén dolgozik, az sem zárható ki, hogy előbb-utóbb a cégbíróságok kiiktatása is ezt szolgálja majd.
A jelek szerint a vállalkozások a kamara adminisztrációs képességeiben sem bíznak jobban, mint a cégbírákéban. Az ötlet hallatán az Adótanácsadók Egyesületének tagsága is felzúdult. Zara László elnök egyenesen így fogalmazott: „valószínűleg rosszul tájékoztatták Parragh urat, ha azt gondolja, hogy akadozik a cégbejegyzés, mert ezek a nehézségek már két-három éve megszűntek”. Az adótanácsadók szerint semmi garancia nincs arra, hogy a kamara ugyanazt a jogbiztonságot tudja nyújtani, mint a cégbíróság, nem is beszélve arról, hogy az átállás rengeteg pénzbe kerülne.
A kamarák az utóbbi években már valóban százmilliós nagyságrendben kaptak állami támogatást annak az új nyilvántartásnak a megvalósítására, amelyre 2016 januárjától jogszabály is kötelezi őket. Ebben nyolc adatbázist, köztük az adóhivatal, a versenyhivatal és a fogyasztóvédelem információit kellett összeboronálniuk, amik egy kivételével működnek is. Ez utóbbi, az egyéni vállalkozók adatbázisa is csak azért akadt el, mert az állami hatóság informatikai rendszere állítólag még nem készült fel az átadásra. Az adótanácsadók szerint ez az összevont kamarai nyilvántartás sem túlságosan megbízható. Pedig lenne miből fejleszteni: az iparkamara évente 600 ezer vállalkozástól hajtja be az évi ötezer forint hozzájárulást, ami kapásból 3 milliárd forint bevétel. Miközben – mint az Adótanácsadók Egyesületének a saját tagjai körében végzett felmérése is mutatja – az érintettek többsége (a márciusi vizsgálatban részt vevők 84 százaléka) csak egy értelmetlen adót lát a hozzájárulásban, és vitatja annak szükségességét.
Ma már a cégbíróságok munkájával korábban elégedetlen ügyvédek sem lázadnak. Mint Ladányi Tamás ügyvéd elmondta, kamarájuk rendszeres konzultációs fórumot alakított ki a cégbírósággal. Attól pedig kifejezetten tart, hogy ha nem bírói testület jár majd el az ügyekben, akkor azzal még több felelősség hárul az ügyvédekre. Az Orgován Bélák esete már most is az ügyvédek sara, hiszen nekik kell ellenőrizniük a tisztségviselők adatait.
A cégbíróságok lassúságára vonatkozó Parragh-kritikát ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának vezetője, Orosz Gabriella számokkal cáfolja. Ha 15 napon belül nem dolgoznak fel egy iratot, akkor a program automatikusan bejegyzi a változást, ám ennek a programnak eddig egyetlenegyszer sem kellett működésbe lépnie.
Az MKIK-nak és vezetőjének politikai beágyazottsága mindenesetre kétséget sem hagy afelől, hogy ha akarja, megvalósulhat az indítványa. Bár Parragh éppúgy jóban van Medgyessy Péterrel, mint ahogy a Fideszben is vannak jó ismerősei – például gimnáziumi osztálytársa, Szájer József –, a vállalkozóból lett lobbista szembeötlően halmozza a sikereket az Orbán-kormányok idején. Elérte, hogy kötelező legyen a cégek kamarai regisztrációja és az évi 5 ezer forintos kamarai hozzájárulás megfizetése, amivel megkerülhetetlenné tette a szervezetét. Nyilvánvalóan ezt a célt szolgálná a cégregisztráció is, amely feladatot adna az érdekképviselet bürokratáinak, miközben újabb folyamatos bevételi forrást is teremtene a szervezetnek.
Cégbírósági akta. Kihez kerül?
Horváth Szabolcs
Parragh a kamara befolyását igyekszik demonstrálni olyankor is, amikor az MKIK egy-egy kormányzati döntést megelőlegezve nyújtja be igénylistáját, hogy azután a kormány arra hivatkozhasson: alulról jött kezdeményezést tűzött a zászlajára. Így volt ez például a szakképzés vagy a felsőoktatás átalakításakor, s ezzel ágyaztak meg a Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramjainak is. És ez történt legutóbb, amikor a kamara gazdasági évadnyitóján Parragh felvázolta, miért jött el a béremelések ideje, majd Orbán Viktor kormányfő „spontán” bejelentette a cafeteria rendszerének átalakítását.
A kamara elnöke a kritikák ellenére kitart amellett, hogy a cégregisztráció hozzájuk kerüljön. Szerinte informatikai rendszerük kizár minden lehetőséget bármilyen önkényes beavatkozásra. Azt is állította, hogy minden adat nyilvános és ingyenes maradna, sőt még a közzétételi díjakból is engednének. Már készülnek a következő falatra: a cégek éves beszámolóinak nyilvántartását és közzétételét is át akarják venni az Igazságügyi Minisztériumtól, miközben a tárca lassan már teszteli a januártól működésbe lépő új informatikai rendszert.
