szerző:
Csurja Zsolt

A magyarok alig esznek halat, egy akasztói vállalkozó mégis meglátta a fantáziát ebben az üzletágban. Szabó József a virágkertészetről váltott, pedig saját bevallása szerint annyit tudott a halról, hogy vízben úszik. Pontya mára a legjobb budapesti éttermek étlapjára is felkerült.

A halas csárdánál befordulva, a sziki ponty termőhelyén több tucat tavat látunk. A távolból ágyúdörgést hallani: a kormoránokat riasztják, hogy ne rabolják annyira a halat. Beljebb megyünk, ahol az egyik húszhektáros, korábban már szivattyúval leeresztett tavat halásszák. A halak a vízszint csökkenésével a mélyebbre ásott tóöbölbe úsznak, ahol egy nagy hálóval terelik őket a part felé. A tavak fő hala, a sziki ponty mellett amur, süllő és lapátorrú tok kerül téli szálláshelyére.

A tulajdonos, Szabó József a partról irányítja a folyamatot: a legérzékenyebb tokhalat és a süllőt óvatosan, kézzel kell a kosárba tenni, és külön szállítják őket tartályokban a telelő tavakba. Ők bírják a legkevésbé a költözéssel járó megterhelést – mondja a vállalkozó.

Virágkertészetből váltott a halastavakra

A tógazda Kiskunlacházáról került Akasztóra. A nyolcvanas évek elején Gödöllőn végzett mezőgazdasági gépészmérnök szakon, és a szülői hagyományt folytatva fóliasátrakban termesztett virágokat, főleg kálát.

Aztán 89-ben beütött a krach: durván emelkedni kezdett a gázolaj ára, a virágtermesztés ráfizetéses lett, és mást kellett kitalálni. Egy virágkereskedő barátjával beszélgetett, aki azt mondta neki: “A vízben jó pénz van.” Ez a barát szódás is volt, tudta, miről beszél – meséli mosolyogva.

Bérbe is vették a tsz akasztói szikes legelőjét, és belekezdtek a tóépítésbe. Az üzlettársa ekkor kiszállt, de ő kitartott. Egy évre rá elkészült az első 30 hektáros tava. A nyereséget azonnal visszaforgatta, és szinte minden évben egy-két újabb tóval bővítette a gazdaságot.

©

„Addig annyit tudtam a halról, hogy a vízben úszik. Ezért beléptem a Haltermelők Országos Szövetségébe, továbbképzésekre jártam, szakkönyveket olvastam, tanácsot kértem a tőlem tapasztaltabbaktól, és folyamatosan tanultam.”

Az első évünkben 20 mázsa halat vittünk Kiskunlacházára. A húsboltos ismerősöm azt mondta: “Mit akarsz itt ennyi hallal, Józsi? Nem fog sikerülni.” Sikerült – folytatja Szabó József. Teleplakátoltuk a várost, kiálltunk a főtérre, és még az is halat vett, aki nem akart.

A vízfelületek szépen, lassan gyarapodtak. A tógazdaság 300 hektárra nőtt, amihez ugyanennyi szántón termelik meg a halak takarmányát, leginkább búzát. A három Szabó-gyerek is maradt a szikes pusztán kialakított vizes világban: a csárdát már leginkább a lánya és egyik fia igazgatja, az informatikával és a beszerzéssel kapcsolatos teendőket a másik fia intézi, egyelőre apjukkal egyeztetve. Az a terv, hogy néhány év múlva teljesen egyedül viszik majd ezeket a részfolyamatokat, és Szabó József már csak a halakkal foglalkozik majd. Addig viszont még több fejlesztés vár rájuk.

Raktárak, hűtők, beszerzését, valamint magtár, takarmányelőkészítő, halfeldolgozó és intenzív tenyésztőtelep építését tervezzük – sorolja a halgazda. A kormoránok halrablása ellen pedig védőhálót teszünk az ivadéknevelő vizek fölé.

©

Régen a halgazdaságok csak ősszel és tavasszal halásztak. Ezért egész évben kétszer jött bevétel, ami nem volt ideális, a gazdaságok hitelre kényszerültek. Ezért az akasztói gazdaságban folyamatos a halászat és a halkihelyezés, így minden hónapban árbevétel keletkezik a halászatból.

Kevés halat eszünk, de jövőre olcsóbban juthatunk hozzá

Pedig nem könnyű feladat a hal eladása. A magyar hal ugyanis egészséges, de drága. Szabó József elmagyarázta, miért: „A csirkét 43-45 napig, a halat 3 évig nevelik, mielőtt el tudják adni, ráadásul a munkaigénye is nagyobb. 300 hektár szántót 3 ember kényelmesen megművel, és könnyen betakarítja a termést. Ugyanekkora vízfelületen termelni 15 emberre van szükség. A halgazdaság költségeinek legnagyobb részét, 60 százalékát nem a takarmány, nem a víz- vagy az energiadíj, hanem a bérek és a járulékok teszik ki” – mondja a vállalkozó.

Jövőre ez valamennyire enyhül, mert 2018. január elsejétől a jelenlegi 27-ről 5 százalékra csökken a hal áfája. Az adócsökkentéstől várják a hazai halfogyasztás növekedését, ami rá is fér ágazatra. Még a kormány szerint is több halat kellene ennünk.

Egy magyar ugyanis átlagosan mindössze 6 kiló halat fogyaszt évente, ami az európai országok között az egyik legalacsonyabb. A halfogyasztás előnyeiről korábban itt írtunk.

Tíz ütős érv - amiért érdemes halat enni

Lehet, hogy nem kell hunyorognunk, ha az étlapot akarjuk böngészni, és még arra is rájövünk, honnan ismerjük a másik asztalnál ülőt, aki szívélyesen köszönget. S nem azért, mert előkotorjuk a táskánkból a szemüvegünket, meg titkon belenézünk a telefonregiszterünkbe, hátha eszünkbe jut izékének a neve.

Az áfacsökkentés az emberi fogyasztásra alkalmas élőhalra, ikrára, haltejre, halmájra és egyéb belsőségekre, valamint a halfilére és más halhúsra is vonatkozik. Szabó József szerint ez kedvező hatással lesz azokra is, akik a halból élnek. Egy kiskereskedelmi áron nettó 1000 forintos ponty 1270 helyett ugyan nem lesz 1050 forint, de az ár 1100-nál nem lesz magasabb. Jól jár a vevő és a kereskedő is - mondja.

Egy kilónyi irdalt, sózott akasztói szikiponty-filé esetén csaknem ezer forint forint lesz a különbség. Ez ugyanis most 3450 forintba kerül, január 1-től pedig körülbelül 2650 lesz.

A haltermésből egyébként 20 százalékot visznek el a hazai kiskereskedők, míg 30 százaléka a helyi csárdában kerül az asztalra. Exportra 10 százalékot szállítanak, a legtöbbet pedig a horgásztavakba viszik: a halak 40 százalékát fogják ki a csárda melletti vizekből.

©

Kapkodnak a fővárosi éttermek a sziki pontyért

 A helyszíni értékesítés mellett Kalocsán, Pakson és Budapesten vásárolható meg a haluk. Az éves haltermelés 250 tonna, ennek a fele, mintegy 125 tonna az étkezési ponty. Karácsony a fő szezon náluk is: ilyenkor a pontyok nagyjából ötödét adják el.

A karácsonyi ponty népszerűsége pedig nem csökken: tavaly például 20 százalékkal több volt az év végi bevétel, mint 2015-ben. A legkülönlegesebb élmény az volt, amikor egy csoport Jászberényből több átszállással buszozott el Akasztóra, hogy innen vihessenek halat az ünnepi asztalra.

A tógazdaság leghíresebb hala 2016-tól az akasztói sziki ponty: ez Aranyszalag minőségi tanúsítványt érdemelt ki. „Ez olyan elismerés, amelyet többéves megfigyelés alapján ítélnek oda. A sziki ponty a Budaörsi Halpiac tulajdonosa, Palotás Péter segítségével jutott el a fővárosi csúcsgasztronómia kínálatába. A budapesti szakácsok előszeretettel készítenek fogásokat a sovány, szép és ízletes húsú halból, amely nem zsíros, és nincs iszapíze sem” – mondja Szabó József.

©

Miért nem zsíros a helyi hal?

A titok az etetésben van – folytatja. A szakirodalom és más haltenyésztők szerint 4-5 kiló takarmányból lesz 1 kiló halhús. Nálunk ez az arány 2 az 1-hez. Kukoricát csak a telelés előtt, néhány hétig kapnak, egyébként főleg búzával tápláljuk őket. Így nem híznak el. Tavaly egy PhD-hallgató járt hozzánk egy éven keresztül, hogy mintát vegyen a pontyokból, és elemezze a zsírtartalmukat. Ez az érték 7 és 11 százalék között mozgott, ami megegyezik a természetes vizekben élő pontyokéval.

A pontyon kívül többféle halat nevelnek itt: a fekete amur, a busa, a szürke harcsa és a compó keltetése és nevelése is itt történik. A lénai tokból vannak már kaviártermelő halaik, ezekre még keresik a piacot.

A hazai vevők főleg a pontyot veszik. Igaz, hogy csak egyetlen egyszer, de volt olyan hétvége, hogy a 2,5-szer drágább harcsából többet adtunk el, mint pontyból. Ez is jelzi, hogy hiába drágább, növekszik rá az igény – mondja Szabó József. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!