Most kezd kiderülni, hogy valójában mekkora üzlet is az egészségügy

Lantos Csaba milliárdos befektető megválik a Róbert Károly Magánkórház Zrt.-től. Pedig az intézmény egyáltalán nem gyengélkedik: az indulás évében, 2007-ben 400 millió forintos éves árbevétellel kezdett, ami mára 2 milliárd forintra duzzadt, nyeresége pedig az előzetes számok szerint elérheti a 140 millió forintot. „Egy invesztíció átlagos időtartama öt–hét év, utána érdemes kiszállni. Az egészségügyi befektetés megtérüléséhez azonban számos ok miatt több időre van szükség.

Úgy ítéltem meg, hogy most érkezett el az a pillanat, amikor megéri eladni”

– vont mérleget Lantos.

A vevő MedAlliance Holding Zrt. csak idén január elején alakult meg, ám a tőkét összeadó magyar részvényesek közül többen is különböző területek – pénzügy, jog, könyvvizsgálat, befektetés – jegyzett szakértői. A zrt igazgatósági elnöke, Fábián Lajos majdnem egy évtizedig vezette az elsősorban kelet-európai piacokra fókuszáló, svéd tulajdonú Medicover multinacionális egészségügyi szolgáltatót és biztosítót. Számos magántulajdonú egészségügyi intézmény felépítésében, majd irányításában is részt vett. Jelenleg is van külföldi munkája, Szerbia legnagyobb magánegészségügyi hálózata, a Medigroup cégcsoport elnöke.

Lantos Csaba és Fábián Lajos. Mellette az utóda

Túry Gergely

„A kelet-közép-európai térség országai nagyon hasonló utat jártak és járnak be az egészségüggyel való küzdelemben. Különböző mértékben és tempóban, mindenütt teret nyert a magánellátás. A csehek és a szlovákok átfogó reformokat hajtottak végre, szektorsemlegessé tették az ellátás finanszírozását, azaz egyformán díjazzák a magántulajdonú és a közintézmények teljesítményét. A román és az ukrán túlélés záloga a zsebből fizetett ellátás, a lengyeleknél és nálunk lépésenként hódít teret a magánszektor. A különbség csak a tempóban van, a lengyelek javára” – vázolta röviden két évtizedes megfigyelésének tapasztalatait Fábián Lajos. Éppen ezért meggyőződése, hogy Magyarországon sem lesz másként, a jelenleg meglehetősen széttördelt, a koncentrációnak csak halvány jeleit mutató piac jelentős fejlődés előtt áll.

Az utóbbi idők fejleményei valóban ezt sejtetik. Az ország legnagyobb árbevételű, magántulajdonú, járó- és fekvőbetegeket kezelő gyógyintézményében, a Budai Egészségközpontban tavaly többségi részesedést szerzett az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor Bonitás 2002 Zrt.-je. Néhány héttel ezelőtt az eddig kizárólag képalkotó diagnosztikában utazó, külföldi tulajdonú Affidea Kft. felvásárolta a járóbeteg-rendelőket működtető Főnix-Med Zrt.-t. Az elmúlt napokban minden hírverést mellőzve húszágyas mozgásszervi, ortopédiai kórházat nyitott egymilliárd forintos befektetéssel Knoll Zsolt traumatológus, sportsebész. Továbbá az év végén megnyílhat a 150 ágyas, vadonatúj kórház a Duna Medical Center égisze alatt.

Bár a kormány eddigi hivatalos kommunikációja szerint az „egészségügy nem üzlet”, valójában nagyon is az. Elsősorban a fővárosban és a környező településeken, de a nagyobb vidéki városokban is. Az ott élők kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy ha nem akarnak egy-egy vizsgálatra vagy diagnózisra hónapokat várni, jobban teszik, ha magánrendelőbe mennek. Mivel a közép-magyarországi régióban a legnagyobb a fizetőképes kereslet, ott izmosodik a leggyorsabban a kínálat is. Jól jellemezheti a helyzetet, hogy tavaly minden tizedik fővárosi újszülött a Róbert Károly Kórházban jött világra – annak ellenére is, hogy ez nagyjából félmillió forintos, vagy annál is nagyobb kiadás a családoknak. Amíg a kórháza elkészül, egyelőre 15 ággyal, két műtővel és számos szakrendelővel üzemel a Duna Medical Center, amelyik tavaly már 60 ezer alkalommal látott el betegeket, és 1,5 milliárd forintos bevételt könyvelt el. A fővárosban átlagosnak mondható, 25 ezer forintos vizitdíj mellett is egyre többször fordul elő, hogy a magánintézmények sem tudják azonnal fogadni a jelentkezőket. A keresett, jó hírű rendelőkben megesik, hogy mammográfiára, vagy mondjuk diabetológiai, belgyógyászati konzultációra két hetet is várni kell. „Az üzletiesedés nem mehet a szolidaritási elv rovására, minden állampolgárnak meg kell maradjon a joga egy biztonságos és stabil ellátási szinthez” – tette le a voksát Fábián Lajos a társadalmi igazságosság mellett.

hvg

Hivatalos adatok híján csupán felmérések szolgálnak becsléssel a hazai magántulajdonú egészségügyi piac méretéről. Például az Union Biztosító tavalyi, 1300 fő kikérdezésén alapuló kutatása szerint a 25–55 év közöttiek 57 százaléka vett már igénybe magánorvosi ellátásokat, egy év leforgása alatt fejenként átlagosan 57 ezer forintért. Különböző források összességében évi 300 milliárd forintra teszik a magánszolgáltatásokra kifizetett pénzt. Ez azonban annak fényében meglehetősen elrugaszkodott nagyságúnak tűnik, hogy a közfinanszírozott járóbeteg-ellátás – laborral, CT- és MR-vizsgálatokkal együtt – tavaly alig több mint 200 milliárd forintból működött.

A rendkívül széttagolt, máig a lakásrendelők dominanciájával működő magánszolgáltatói piac elaprózottságát jól jellemzi, hogy a 10–12 legnagyobb vállalkozás együttes árbevétele nagyjából 25 milliárd forintra tehető. További megbízható tájékozódási pont lehet, hogy a legnagyobb forgalmú egészségpénztár, az OTP ügyfelei tavaly 2,2 milliárd forintot költöttek pénztári megtakarításukból egészségügyi szolgáltatásokra – miközben gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre ennek a háromszorosát.

A nagyobb intézményi befektetők ingerküszöbét ez a nagyságrend nem éri el – véli Fábián Lajos. Romániában és Lengyelországban is legalább három, egyenként 100 millió eurósnál nagyobb forgalmú egészségügyi magánszolgáltató működik. Az egy vagy néhány orvossal egzisztáló rendelők nemcsak az adóhatóság figyelmét, hanem a szakmai kontrollt is jó eséllyel kikerülik. A legnagyobb magánszolgáltatók által alapított Primus egyesület független minőségbiztosítási rendszert, védjegyet szeretne létrehozni mindazon magánszolgáltatók részére, akik-amelyek megbízható színvonalon és számlaadással dolgoznak. Az egyesület vezetői azt remélik, olyan nagy lesz a védjegy ázsiója, hogy az valamennyire kifehérítheti a legalábbis részben szürke magánegészségügyet, és a betegeknek is ad némi fogódzót a megfelelő orvos megválasztásához.

A Budapestre koncentrálódó, és messze nem egyenszilárdságú kínálat a biztosítók dolgát is megnehezíti, hiszen olyan szolgáltatást csak meglehetősen szűk körben lehet értékesíteni, amely betegség esetén a lakóhelytől távoli településen nyújt megfelelő egészségügyi ellátást. Márpedig országos hálózatot egyelőre csak a Medicover Zrt. birtokol, amely egy azonos nevű svéd biztosítótársasággal működik együtt. Áthidaló megoldás lehet például az Union biztosító konstrukciója, amely kizárólag a Duna Medical Center szolgáltatásainak igénybevételére köthető meg. A szabályozás viszont a biztosítóknak kedvez, mivel a munkáltatók csak akkor kaphatnak adókedvezményt a dolgozóik egészségügyi ellátására, ha azt nem a szolgáltatóknál rendelik meg, hanem kockázati típusú biztosítást kötnek rá.

hvg

Az egészségügyi magánvállalkozások tulajdonosi hátterét tekintve sem érhető tetten számottevő koncentráció. Az anyagi hátteret többnyire bank vagy magánbefektető adja, ehhez a legtöbb esetben szakmai, jellemzően orvosi működtetés és invesztíció társul. Ahogy ez a Budai Egészségközpont esetében történt, ahol Varga Péter Pál gerincsebész, az intézmény alapítója és szakmai vezetője 40 százalékban tulajdonos, és Csányi cége birtokolja a 60 százalékot. Jelentősen árnyalja a képet, hogy a legnagyobb árbevételű egészségügyi magánszolgáltatók forgalmuk meghatározó, de legalábbis jelentős részét közfinanszírozott betegek gyógyításából kasszírozhatják. Így például a Budai Egészségközpont gerinc- és más ortopédiai műtéteket, az Affidea CT- és MR-diagnosztikát, a Synlab laborvizsgálatokat, a Kaáli Intézet lombikbébi-kezelést végez „nem fizetős” betegeknek.

Ugyanígy, korántsem csak közalkalmazottakkal és közfinanszírozott betegekkel működnek az állami egészségügyi intézmények. Fizetős VIP-osztály van az Uzsoki kórházban, és pénzért lehet várakozás nélkül MR-vizsgálatra menni a Semmelweis Egyetemen is. Maguk az orvosok is régóta piacosodnak. Kevés olyan kórház van, ahol nem magánvállalkozóként dolgoznának a közalkalmazotti bérnél jóval magasabb tarifáért az olyan hiányszakmákban, mint az aneszteziológia, patológia, radiológia. A munkaerőhiány meglepő módon már a magánszférát is nehéz helyzetbe hozza. „Az új, szuper gépek, berendezések beszerzése nem okoz gondot, a neves szakemberek is szívesen jönnek hozzánk dolgozni. Az igazi nehézséget az idegen nyelvet is beszélő, jól képzett nővérek felkutatása jelenti. Ilyen munkatársakat még a közalkalmazottinál magasabb bérért se kapunk” – panaszolta Hartman Gábor, a DMC orvos igazgatója.

„A magánegészségüggyel mindenki jól jár, hiszen aki a jövedelme után járulékot fizet, és mégsem az állami intézményt veszi igénybe, spórol a tb-kasszának, ugyanakkor segít itthon tartani a szakembereket”

– ért egyet az eladó Lantos Csaba és a vevő vezetője, Fábián Lajos. Vannak azért kevésbé előnyös vonásai is a magán- és az állami tulajdon szervezetlen-tervezetlen együttélésének. Az már köztudott, hogy ugyanarról a szűkös munkaerőpiacról veszik fel alkalmazottaikat, így a kínálat nem növekszik, csak átrendeződik. A KSH fogyasztási adataiból pedig az derül ki, hogy a felső két jövedelmi decilisbe tartozók fizetik a hálapénz 60 százalékát. Ha ők kivonulnak az állami rendszerből, a közfinanszírozott ellátás végképp a szegénység szinonimája lesz. Meglehetősen beszédes, hogy a legfelső tizedbe tartozók évi 97 ezer, a legalsó jövedelmi tizedbe tartozók pedig 15 ezer forintot fordítanak gyógyszereik kiváltására, kórházi és rendelőintézeti kiadásaik fedezésére, beleértve a hálapénzt is.

Gáti Júlia

gati.julia@hvg.hu