Feszültség és konfliktus a szervezetben – Hogyan kezelhető?
Az egészséges csapatműködés és az eredményesség szempontjából kulcskérdés, hogyan kezeli a cégvezető a konfliktusokat.
Az egyik ilyen profilú hazai társaság, a szatmári Tiszakanyárról startolt Háda-üzletlánc logója (az újrahasznosításra utaló két görbe nyíl) számos nemzetközi márka társaságában felfedezhető például a Corvin Pláza többemeletes üveghomlokzatán is. Mindez igazolni látszik azt a vélekedést, hogy a használtruha-butikok, turkálók kínálata nemritkán a kedvező anyagi helyzetű rétegeket is foglalkoztatja. Egy tavalyi piaci vizsgálat most publikált összefoglaló jelentéséből (az elemzést a Területi Statisztika című folyóirat közli legutóbbi számában) pedig az is kiderül, hogy jó néhányan kifejezetten büszkék a second hand üzletekben felszedett holmikra.
Fülöp Máté
S bár akadnak ezzel ellentétes vásárlói reflexiók is (vagyis hogy az emberek szégyellik, ha a turikból öltöznek), ilyen értékelést a megkérdezetteknek csupán kis töredéke adott az egy évvel ezelőtti vizsgálat során – derül ki a szóban forgó tanulmányból. A szóra bírt vásárlók elsöprő többsége mindeközben egyszerűen csak nyugtázta, hogy az „uraságok által levetett” ruhacikkek vásárlása napjainkra széles körben elfogadottá vált. A vevők nem reprezentatív véleményét feldolgozó felmérés eredménye szerint e boltok egyik legfőbb vonzereje a konfekciótermékektől eltérő kínálat – tudható meg Várnai Ibolyának, a Szent István Egyetem PhD-hallgatójának kérdőíves vizsgálatából. A turizások hátterében – a pénzmegtakarítás lehetőségén túl – olykor azonban „filozófiai” megfontolások is meghúzódnak: a válaszadók 16-17 százaléka legalábbis arra hivatkozott, hogy a ruházati termékek újrahasznosítása voltaképpen óvja a környezetet.
A használt ruhákat vásárlók fele a szóban forgó üzleteket havonta legalább egy ízben felkeresi. A megkérdezettek szűk kétharmada fél-egy órát tölt a boltban. Az elköltött pénz nagysága alapján elég jelentős a szórás: a vevőknek közel a fele legfeljebb 2 ezer forintot hagy a turikban havonta, minden hetedik vásárló azonban 5–10 ezret is képes elkölteni hasonló időszak alatt.
Várnai Ibolya feltérképezte négy jelentős használtruha-üzletlánc regionális felépítését is. Adatai alapján a Cream nevű cég kizárólag Budapest belvárosában működtet kiskereskedéseket, míg a főként ugyancsak a fővárosra fókuszáló Humana fenntart egy-egy árusítóhelyet Érden, Kecskeméten, Tatabányán és Szigetszentmiklóson is. A főváros használtruha-piacán mégsem ők, hanem Háda György Háda nevű üzletlánca élvez meghatározó pozíciót, a négy nagy vállalkozás budapesti egységeinek éppen a felét e cég tartja fenn. A vezető márka a belső kerületekben jellemzően vállfás butikokat, a külső negyedekben inkább kilós és úgynevezett eső áras turkálókat üzemeltet (utóbbi helyeken a bálabontást követő napokban az ár egyre csökken). A Háda-butikok kétharmada (57 egység) mindazonáltal vidéken található: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a cég 7-7 ilyen üzletet is működtet, miközben Nyugat-Magyarországon (Győrt leszámítva) egyet sem. A közelebbről szemügyre vett negyedik üzletlánc, az Angex az árukészletével elsősorban ugyancsak a vidéki vásárlóközönséget célozza meg Veszprém megyétől egészen Hajdú-Biharig.
