Veszteségként élik meg a nyugdíjas munkavállalók, hogy biztosítási jogviszony hiányában munkájuk alapján ez évtől nem illeti meg őket a 0,5 százalékos nyugdíjnövelés. Ez összességében azonban nem valós veszteség, hiszen a nyugdíjnövelés révén – a valorizációval nem számolva – csak 20 év alatt térült meg a levont 10 százalékos nyugdíjjárulék, ráadásul idéntől a 4 százalékos természetbeli egészségbiztosítási járulék is a biztosítottnál marad.

Ellenben bizonyos munkavállalói körök – például építőiparban dolgozók – esetében tényleges hátrányt jelenthet a baleseti ellátásra való jogosultság hiánya. Az üzemi balesetet szenvedett nyugdíjas munkavállaló nem jogosult baleseti táppénzre, vagy adott esetben baleseti egészségügyi szolgáltatásra – természetesen a "normál" egészségügyi szolgáltatás nyugdíjas státuszára tekintettel megilleti.

Szintén némi bizonytalanságot jelent, hogy a munkaviszonyt létesítő nyugdíjas tekintetében, szemben például a diákszövetkezetek vagy nyugdíjas szövetkezetek szintén nem biztosított tagjaival, nincs előzetes bejelentési kötelezettség, így a legális foglalkoztatás bizonyítása csak munkaszerződés bemutatásával lehetséges.

A más EGT-tagállamban biztosított munkavállaló után nem kell az említett minimális közterhet sem megfizetni, tehát ha következetes lenne a jogszabály, akkor a nyugdíjas alkalmi munkavállalók foglalkoztatása is mentesülhetne alóla. További ellentmondásokról (például az exho szerinti adózást választó, munkaviszonyban álló nyugdíjas jogállásáról az Adózónán olvashat.