Az Országgyűlés nyáron hozta meg azt a törvényt, amely az addig kata szerint adózók jelentős részét megfosztotta ettől a lehetőségtől. Csak kizárólag a lakosság részére saját szolgáltatást nyújtó vagy terméket értékesítő egyéni vállalkozók tarthatták meg ezt az adózási formát. Az ellenzék hamarosan bejelentette, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul.

A beadvány szerint annak ellenére fogadták el a törvényt villámgyorsan, kivételes eljárásban, hogy ennek semmi köze a háborús veszélyhez. Gyorsan, kellő felkészülési időt nem adva lépett hatályba, ráadásul év közben, megzavarva „az adóalanyok jóhiszemű és megalapozott gazdasági várakozásait”. A jogszabály a panaszosok szerint diszkriminál vállalkozási tevékenységet folytató természetes személyek különböző csoportjai között, mert például az az egyéni vállalkozó, aki saját nyugdíjban részesül vagy egyetemista, nem választhatja a katát.

Az Ab Hörcherné Marosi Ildikó vezette tanácsa elutasító határozatában felidézi, hogy adóügyekben a testület hatásköre korlátozott. Ezt 2010-ben döntötte el a parlamenti többség, miután az Ab megsemmisítette a „pofátlan végkielégítésekre” kirótt 98%-os büntetőadót. Azóta – ez került be a 2011-ben elfogadott Alaptörvénybe is – mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a központi költségvetésről és az adókról szóló törvényeket „kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg”. A kellő felkészülési idő vagy a törvény előtti megkülönböztetés tilalma nem tartozik ide.

A beadvány írói „nem adták elő alkotmányjogilag értékelhető módon, hogy a sérelmezett katatörvény miért lenne ellentétes az emberi minőség lényegét alkotmányjogilag kifejező emberi méltósághoz való joggal. Ehelyett álláspontjuk szerint fennálló egyszerű megkülönböztetésekre mutattak rá annak érdekében, hogy a tartalmilag diszkriminációs vizsgálatra irányuló kérelmet az emberi méltósághoz való jog sérelmére irányuló kérelem formájában adják elő.”

Emellett olyasmit kértek az Ab-tól, amire annak nincs hatásköre: tudniillik hogy újra léptesse hatályba a törölt szabályokat. Mivel az indítványozók nem a kata törvény egyes normáit támadták, hanem csak és kizárólag a törvény egészét, az Ab is csak így vizsgálódhatott, és nem mehetett bele abba, hogy egyes paragrafusok külön-külön nem sértenek-e mégis emberi jogokat.

Az Ab-nak akkor is joga lenne adótörvényt megsemmisíteni, ha a törvényhozás megsértette volna saját eljárási szabályait, de a képviselők nem tudták bizonyítani, hogy ez történt. A Házszabálynak megfelelően fogadták el a törvényt, arra pedig már nincs lehetősége az Ab-nak, hogy az országgyűlési vita hosszát és a kivételes eljárás elrendelésének okát, a kellő felkészülési időt és a törvény megalkotását és kihirdetését követő folyamatot vizsgálja.

Mindezek alapján az öt tagú tanács a kérelmet elutasította.