Két indiai jelentkező marad a Dunaferr megvásárlására, az ukránokat kizárták

Az öt jelentkezőből mindössze ketten maradtak versenyben a Dunaferr megvásárlásáért – közölte az ISD Dunaferrt felszámoló Honoratior Kft. Ahogy korábban megírtuk, április 17-én a kormány arról döntött, hogy indokolt esetben a felszámolás alatt álló cégek eszközeit ki lehet vinni egy, az adós tulajdonában álló új vállalatba, amit tehermentesen el lehet – sőt egy éven belül el is kell – adni olyan vevőnek, amely vállalja a nyereséges működtetést.

Ez lényegében azt jelenti, hogy hoztak egy Dunaferre szabott kormányrendelet, amelynek alapján a felszámolás alatt álló cégek működőképes javait és dolgozóit át lehet telepíteni egy „szűz” vállalatba. Ehhez nincs szükség a normál felszámolásokban szokásos hitelezői egyezkedésekre, vagyis a beleegyezésük nélkül is meg lehet tenni. A Dunaferr Zrt. felszámolója akkor a honlapján közölte is, hogy megalapították a „NewCo” becenevű új vállalatot, amibe a Dunaferr eszközein és dolgozóin kívül az egyik leány javai és emberei is bekerülnek.

Fazekas István

Mindössze két nappal az említett kormányrendelet megjelenése után, április 19-én már közzé is tette a Fővárosi Törvényszék a még meg sem alapított NewCo 100 százalékának az értékesítését célzó nyilvános részvételi felhívást. A pályázati kritériumokat és határidőket azonban úgy alakították ki, hogy azoknak csak az képes eleget tenni, aki előre felkészült rájuk. A jelentkezőknek ugyanis röpke két hét alatt, május 5-éig kell letenniük a számos adminisztratív követelményt teljesítő pályázati anyagot, továbbá négymillió eurós óvadékot. Azt is igazolniuk kell, hogy a cégcsoportjuk a megelőző 5 évben kohászati és/vagy acélgyártási tevékenységet folytatott, évente legalább 2 millió tonna kokszot és/vagy legalább 3 millió tonna nyersacélt állít elő, vagy ha egyéb ipari, gyártó tevékenysége van, az éves árbevétele meghaladja az 500 millió eurót.

Bár az utóbbi években is érkeztek már hírek orosz és kínai érdeklődőkről is, végül öt cég jelentkezett: az indiai Liberty Steel, az ugyancsak indiai Vulcan Steel – a Jindal Steel leányvállalata –, az ukrán Metinvest, a svájci Trasteel Trading Holdind és a magyar Trinec Property. A felszámoló mostani közlése szerint ebből az ötösből mindössze a két indiai maradt versenyben, az ukránokat azért zárták ki, mert a felvásárláshoz szükséges a nemzetbiztonsági előminősítő eljárás nem érkezett meg időben – hogy ezt nem igényelték, vagy nem adták ki nekik, nem derül ki a közleményből –, a Trasteel nem fizette be határidőre az ugyancsak szükséges négymillió eurós óvadékot, míg a Trinec Propertynél azt írták, hogy „a szakmai és pénzügyi feltételeket az általa megadott információk és adatok alapján nem teljesítette”.

Mindez azt jelenti, hogy mindössze a két indiai cég leányvállalata marad versenyben, közülük kerülhet ki a hányatott sorsú Dunaferr új tulajdonosa. Mindez azért is meglepetés, mivel korábban úgy volt, hogy a céget lényegében hónapok óta életben tartó – 2023 elején három hónapra ők adtak például alapanyagot, hogy a kohót ne kelljen leállítani, mert az végzetes lett volna a cég számára, hiszen újraindítása, minden, csak nem egyszerű – Liberty Steel kiszáll a versenyből – ezt aztán különös módon úgy cáfolta a kormányzat, hogy elvileg ennek eredményéről, mivel a pályáztatás még nem zárult le, nem is kellett volna tudnia –, míg az ukránokat végig komoly jelöltnek tartották.

Reviczky Zsolt

Mi történt eddig?

A Dunaferr 2018-2019-ben került nehéz helyzetbe, amikor több folyamat összeért. Egyrészt a nyersanyagok és az energia ára az egekbe került, a szén-dioxid-kibocsátási költségek is jelentősen nőttek, 2018 elejéhez képest az ötszörösére 2019 végére. Ezenfelül állandó gondot okozott, hogy az acélimport folyamatosan nő az EU-ban, miközben az acél iránti igény alig gyarapodott. Magyarán nő az alapanyag ára, az vásárlói igény pedig csökken, ami érhetően megnehezítette az európai acélgyártók helyzetét. Az utolsó pofont az amerikai védővámok bevezetése hozta, hiszen így az az acél, amely addig az USA-ba ment, most leginkább Európában kötött ki, ami tovább nyomta lefelé az árakat.

Az uniós acélipari szövetség 2019-ben már kongatta vészharangokat, akkor egy nyílt levélben, amelyet az ISD Dunaferr Zrt. is aláírt, azt állították, hogy ha nincs azonnali lépés az EU részéről, úgy akár több ezer munkahely is veszélybe kerülhet az összesen 330 ezer főt foglalkoztató acéliparban. Ez után 2020 őszén jelentette be a Dunaferr, hogy 350 fővel csökkentik a létszámot, akkor Evgeny Tankhilevich cégvezető úgy fogalmazott, hogy "a helyzet komoly és súlyos, a tét pedig a vállalat jövője". Mint írta, „amit lehet, megtettünk a válság kezelésére, de eljutottunk arra a pontra, ahol már nincs más választásunk, mint a létszámleépítés végrehajtása. A leépítés főleg az adminisztráció és a karbantartás területét érinti majd.”

Műszak vége a dunaújvárosi vasműnél

Reviczky Zsolt

Végül sikerült megállapodni a szakszervezetekkel, és elmaradt a tervezett leépítés, ám azután mégis arról szóltak a hírek, hogy a túlélésért küzd a vállalat, a gondokat akkor a fizetések halasztásával igyekeztek rendezni.

Eközben a szakszervezettel is állandó bérviták voltak, ám hiába működött évekig szinte tetszhalottként a cég, hiába volt az a törvénytelen állapot, miszerint a cégnek 2018 óta nem volt szabályos mérlege, két éve nincsenek legális vezető tisztségviselői és menedzsmentje,  a magyar kormány évekig semmit sem tett a megmentésért.

Aztán az elmúlt hónapokban váratlanul mégis kiállt a Dunaferr megmentése mellett, amikor már a Dunaferr is maximum a kapacitása 35-40 százalékán dolgozott – 2018-ban a dunaújvárosi vállalat és kistestvére, az ózdi acélmű még közel kétmillió tonna acélt termelt döntően exportra, tavaly azonban már csak 857 ezret –, először is arról döntöttek, hogy ha nem fizet, akkor sem lehet lekapcsolni nála az áramot. Majd rendeletet hoztak arról, hogy a felszámoló átmenetileg veszteségesen is fenntarthatja a működőképességét azoknak a cégeknek, amelyeknek a vagyona többet érhet így, mint a szokásos likvidálással – márpedig a vasmű ilyen. Mi több, az állam többféle módon és több milliárddal direktben is támogatta a Dunaferr életfunkcióinak a fenntartását, például a kormány azt is vállalta, hogy fél évig ők állják az ott dolgozók fizetését, amíg nem találnak új vevőt a dunaújvárosi vállalatnak.

Rengeteg pénzre lesz szükség

A Dunaferr a legutóbbi hírek szerint 500 milliárd forintos tartozást halmozott fel, ám mivel ezek az adatok még tavaly év végiek, az is lehet, hogy azóta ennél magasabbra rúg az összeg. És nem ez az egyetlen gond: ahogy korábban is írtuk, a Dunaferrt végül megvásároló vállalatnak nemcsak a vételárat kell előteremtenie, hiszen az értékesítési felhívás szerint legkevesebb 37 milliárd forintnyi azonnali befektetés szükséges ahhoz, hogy a Dunaferr egyáltalán visszakapja az elveszített környezetvédelmi engedélyeit, amelyek híján már rég be kellett volna zárni. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a környezeti károk eddig is voltak, ezekről a hatóságok tudtak is, szankcionálták is, ám nem akadályozták meg.

Dunaújváros a legszennyezettebb magyarországi területek közé tartozik

Reviczky Zsolt

Sokatmondó, hogy a Greenpeace már 2016-ban arról írt, hogy Dunaújváros a legszennyezettebb magyarországi területek közé tartozik. Az akkori számítások szerint az üzemek körül „összesen több mint egymillió köbméter talaj szennyeződött körülbelül 342 tonna benzollal. A benzol... a talajban a megengedett érték 327-szerese, míg a talajvízben a 197-szerese.” Az aromás szénhidrogének koncentrációja pedig a kokszolónál „14 méteres mélységben a határérték több mint 13 ezerszerese”.