Van az a módszer, amellyel eladható az állami százmilliárdokkal életben tartott Dunaferr

Térjünk vissza egy pillanatra egy két évvel ezelőtti langymeleg májusi naphoz, amikor jeles társaság telepedett le egy pesti Váci utcai kávéház teraszán: Schadl György, a vesztegetéssel vádolt egykori fővégrehajtó és három, nem vádlott ügyvéd, az állami felszámolóvá lett Koller Mihály Dávid, Szilas András és Sándor István.

Nem tudtak róla, hogy a rendőrség lehallgatja őket. A felvétel minősége rossz, ám többször kihallható belőle a „Dunaferr” szó, s az is, hogy a diskurzus valamiféle ukrán tulajdonosról, tervezett közgyűlésről, bírósági perpatvarról és várható felszámolásról folyik. Hogy mindehhez mi köze volt e díszes csapatnak, az máig rejtély. Tény viszont, hogy a Völner–Schadl-ügyben kihallgatottak is utalgattak a Dunaferr-ügyre mint olyanra, amibe magas állami kapcsolatokkal bele lehet avatkozni. Úgy tűnik, valakik efféle segédlettel szerették volna átvenni az irányítást az ellehetetlenült orosz–ukrán tulajdonosi köre miatt szabadesésben zuhanó acélmű felett.