Lorca-ból így később nem volt nehéz mártírt faragni: a Robert Capa által megörökített elesett katonával együtt az andalúz poéta a fasizmus kegyetlenségének és általában, az embertelenség elleni küzdelemnek a szimbólumává vált. Különösen akkor, amikor Európa humanista értelmiségét közös nevezőre hozta a meggyőződés, hogy a Spanyol Köztársaság ügye vízválasztó: aki ellene támad, az a Gonosz képviselője, aki mellette áll, az emberségé, a szabadságé.
Ezt az illúziót semmisíti meg a hír: a legújabb kutatások szerint Lorca halálának nem a politikai ellentétek s nem is a homofóbia volt elsődleges kiváltó oka, hanem a kiterjedt rokonságban már korábban is meglévő konfliktusok torkollottak a tragikus fináléba.
Az El País című spanyol napilap szerint a film elkészítéséhez két és fél évre volt szükségük az alkotóknak. A film alapjául azok a családtörténeti kutatások szolgáltak, amelyek egészen a 18. századig vezették vissza a költő rokoni kapcsolatait. Miquel Caballero és Pilar Góngora spanyol irodalomtörténész olyan dokumentumokra lelt, amelyek új részletekkel egészítik ki Lorca 1936 augusztus 19.-i, éppen 70 évvel ezelőtti halálának okait és körülményeit.
Kutatásaik szerint a gyilkosság értelmi szerzője Juan Luis Trescastros Medina, a költő apja egyik unokatestvérének férje volt, az ok pedig a García-, a Roldán- és az Alba-család közötti, régóta meglévő viszálykodásban keresendő. A három család a környék tehetős, hatalmaskodó famíliái közé tartozott. Sok közös ügyük volt, és nem voltak ritkák az ellentétek, a marakodások.
García Lorca egyik utolsó darabja, a Bernarda Alba háza éppen ezt a viszálykodást mutatja be. A darab megjelenése, és általa a családi szennyes kiteregetése nagyban járult hozzá, hogy a rokonok egy része bosszúért kiáltson, és gyilkosságot terveljen ki a fiatal költő ellen. Trescastros, az értelmi szerzőt, sohasem titkolta tettét: többször is azzal kérkedett a környékbelieknek, hogy “kétszer is seggbe lőttem azt a buzit”. Most ő is a Lorca-család kriptájában alussza örök álmát.
Csuday Gábor
