Elhagyatott gyárépületek lapulnak Siófok szívében, nem messze a turisták által kedvelt, szállodákkal és elsőosztályú vendéglátóipari egységekkel teletűzdelt Ezüstparttól. A Siófoki Kenyérgyárat 2004-ben zárták be, a szomszédságában fekvő szódagyártó üzemben sem dübörögnek már a gyártósorok. Mindkét ipari terület parlagon hever, ám egy élelmes és művészetpártoló csoport felismerte a kiaknázatlan lehetőséget: kulturális és oktatóközpontot terveznek a közel négyezer négyzetméter alapterületű kenyérgyár, és a 4800 négyzetméteres egykori szódagyár területére. A két éve fokozódó ütemben zajló lobbitevékenység eredményes volt. A Siófoki Önkormányzat középtávú programjában (2007-től 2010-ig) kiemelt helyet foglal el az úgynevezett „Kenyérgyár Projekt”. Ennek keretében úgynevezett Digitális Oktatási és Kulturális Központot hoznának létre; időszaki kiállításokkal, kortárs művészeti gyűjteménnyel, műteremprogrammal, aukciókkal, képzőművészeti vásárokkal, koncertekkel, irodalmi estekkel. 
 

Retró hangulat a kenyérgyárban © hvg.hu

Az önkormányzat célkitűzései között szerepel, hogy a majdani művészeti intézmény vezető szerepet töltsön be a régióban; programjaival felpezsdítse a gyengén pislákoló Balaton-parti kulturális életet, bevonva a helyi lakosokon kívül a szomszéd városokat és persze a tóparton pihenő turistákat. Az ipari terület kiaknázása, a projekt első üteme - 2010-re -, a kenyérgyár területének hasznosításával valósulhat meg.

Miért ne lehetne a fővárosi Millenáris Parkhoz hasonló kulturális központot kialakítani ezen a területen? - hangzott el a kérdés a projektet bemutató kiállítás megnyitóján, múlt hétvégén. A kenyérgyárban közel kétszáz meghívott - jobbára a művészeti színtér szereplői - előtt Juhász László vállalkozó; az ötlet - és projektgazda  mutatta be a gyárépületben rejlő lehetőségeket. 

A rendezvényre kipofozott központi egységben, a csarnokban az ipari termelés nyomait őrző eszközök, berendezések - gabonatárolók, mérlegek - közé simultak a kiállított művek: többek között Kiss Márta festőművész indonéziai emlékeket felelevenítő sajátos színvilágú képei, Romvári Márton festőművész festett fadobozai és kétszer két méteres olajfestményei, a bolgár képzőművész, Zsenia Bozukova önarcképei, és Telek Balázs fotóművész fekete-fehér fotográfiái. A kortárs képzőművészeti alkotások színes felhozatala a sejtelmesen megvilágított, hamisítatlan retró-hangulatot árasztó csarnokban egyértelműen elnyerte a közönség tetszését - legalábbis a helyszínen elcsípett félmondatok erre utaltak.

Tervezett hatás. © hvg.hu

A rendezvény megálmodói belehúztak. "Egy hét előkészítő munka után két nap alatt berendeztük a csarnokot" - tudtuk meg Szilágyi Gábor művészettörténésztől, aki művészeti tanácsadóként vesz részt a projektben.

Bár a rendezvény célja egyértelműen az volt, hogy beharangozza a 2010-re tervezett művészeti központot, Juhász László mégis azt mondta, egyelőre nem biztos, hogy megnyitják a közönség előtt, ha igen, akkor is csak rövid időre, és korlátozott mértékben. 
 
Érdeklődésünkre Szilágyi Gábor elmondta, hogy a két ingatlan - a kenyérgyár és szomszédos szódagyártó üzem - magántulajdonban van, a kenyérgyár megvásárlásával az önkormányzat támogathatná a projektet. Gyakorlatilag vegyes finanszírozásról lenne szó - vázolta Szilágyi Gábor. Elképzeléseik szerint az önkormányzat megvásárolná az ingatlant, és amennyiben a projekt elnyeri a kiemelt, országos jelentőségű kulturális státuszt, a kapott állami fejlesztési forrásokból felépítik a tervezett kulturális intézményt.

"A különböző profitot termelő egységeket - kávézót, éttermet, ajándékboltot - vállalkozói alapon javasolt üzemeltetni" - olvasható a Siófoki Önkormányzat honlapján. Hogy a projekt 2010-re megvalósulhat-e, attól függ, hogy a következő hónapokban bekerül-e a kormány által kiemelten támogatott beruházások közé - mondja Juhász László. Addig marad a lobbizás. És a vágy, hogy legyen végre egy hely; Siófokon is.