Túlélni a farkasokkal: az egyik legromantikusabb holokauszt-történet volt Misha Defonseca 1997-ben megjelent, világsikert aratott és nemrég meg is filmesített könyve, amelyben azt mesélte el, hogy hétéves zsidó kislányként, akinek szüleit a nácik letartóztatták, hogyan tett meg 1941-től háromezer kilométert deportált szülei nyomában, miként bolyongott egyedül Európában, erdőkben rejtőzködve, miközben farkasok fogadták be, mint Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényének Maugli nevű szereplőjét. Pénteken kiderült, hogy ebből egy szó sem igaz, és a szerző bocsánatot kért mindazoktól, akik "úgy érzik, becsapta őket".

A jelenleg az Egyesült Államokban, Boston közelében élő asszony a párizsi Le Figarónak és a brüsszeli Le Soirnak eljuttatott nyilatkozatában elismerte, hogy az angolul eredetileg Misha, a Memoir of the Holocaust Years (Misha, emlékirat a holokauszt-évekből), majd franciául: Survivre avec les loups (Túlélni a farkasokkal) címen kiadott, nemzetközi bestsellerré vált, 18 nyelven megjelent, több millió példányban elkelt könyve kitalált történet, amellyel keserű tényleges élményeit kívánta maga elől is eltagadni.

"Igaz, mindig elmondtam magamnak egy életet, egy másik életet, amely messze vitt a családomtól, azoktól az emberektől, akiket gyűlöltem" - magyarázkodik a ma 70 éves asszony, akinek megható fabulációjával kapcsolatban az utóbbi időben mind több kétely merült fel, és aki pénzügyi vitában állt amerikai kiadójával, Jane Daniellel. A könyv hiteleségének kérdését nemrég a brüsszeli Le Soir kezdte feszegetni, de a szerző eddig ragaszkodott ahhoz, hogy igaz, amit írt.

Misha Defonseca pénteki nyilatkozatában azonban végül közölte, hogy igazi neve Monique De Wael. Valójában 1937-ben Belgiumban született, és csak négyéves volt, amikor szüleit letartóztatták a nácik, előbb nagyapja, majd nagybátyja nevelte fel. Az "önéletrajz" tartalmával ellentétben azonban családja keresztény volt, szüleit az ellenállásban való részvételükért tartóztatták le, és kivégezték. A rokonok, akik felnevelték, "az áruló lányának" nevezték, mert azzal gyanúsították apját, hogy "köpött" a vallatásakor. "Nagyapám kivételével gyűlöltem a körülöttem lévő embereket. Rosszul bántak velem, mindig rosszul éreztem magam". Misha Defonseca ezzel magyarázza, hogy "zsidónak érezte magát". Ami pedig a farkasokat illeti, mindig vonzották, részét alkották annak a fantáziavilágnak, amelybe a valóság elől menekült. "Végül mindent összekevertem. Néha magam sem tudom, mi történt meg valóban, és mi csak a belső világomban. Bocsánatot kérek mindazoktól, akik úgy érzik, becsaptam őket." 

Ugyanakkor az asszony azzal vádolta amerikai kiadóját, hogy ő "kényszerítette" a könyv megírására, holott neki ez nem állt szándékában. Jane Daniel egy amerikai zsinagógában hallotta, amint Misha Defonseca elmondta farkasos történetét, és rábeszélte az asszonyt a könyv megjelentetésére, később azonban összevesztek a jogdíj kérdésében. 2005-ben egy bíróság arra kötelezte a kiadót, hogy fizessen 22,5 millió dollárt (3,8 milliárd forint) a szerzőnek és a szöveget formába öntő Vera Lee nevű írónőnek. Az új fordulat nyomán az amerikai kiadó perújrafelvételt remél.

A hamis önéletrajz szerzőjének egyik ügyvédje, Marc Uyttendaele a Le Soirnak írt cikkében mindazonáltal azt hangoztatta, hogy a könyv "a remény üzenete" így is. "Más szavakkal, nem számít, hogy a történet igazi vagy allegorikus: teljesen jóhiszemű mű, a fájdalom kiáltása és bátor tett, amely tiszteletet érdemel".

A hamisítás lelepleződése azonban megdöbbentette Jane Danielt és a könyv nemzetközi jogait jelenleg birtokló  kiadót. "A könyv nem maradhat változatlanul ebben a formában" - jelentette ki az utóbbi, Bernard Fixot, hozzátéve, hogy a szerző "drágán fogja megfizetni ezt". Ugyanakkor kijelentette, önmagának is szemrehányást tett azért, hogy nem ellenőrizték jobban a könyvet - bár ezt akadályozta, hogy Misha Defonseca azt mondta amerikai kiadójának, nem tudja pontosan, mikor és hol született, és hogy hívták szüleit. Elnézőbben nyilatkozott a könyvből készült film rendezője, Véra Belmont. Ő is "egy kicsit haragszik" a szerzőre, de mindenekelőtt "fáj érte a szíve".