A bábfilm forgatása hat hónap alatt lezajlott, azonban három évig tartott az aprólékos forgatókönyv megírása. Hét hónapig épült a 24 méter hosszú, 700 darab embernagyságú fával és épületekkel tarkított díszlet és e mellé egy teljes évnyi CGI munka (Computer Generated Imaginery – számítógépes grafika)  kellett a film három dimenzióban való megjelenítéséhez, valamint ahhoz, hogy Prokofjev zenéje és a történet másodpercre pontosan szinkronban legyen.

Cikkünk szerzője és Hugh Welchman © Rebbecca Mckevitt

hvg.hu: Hogyan kezdődött a közös munka? Kinek az ötlete volt, hogy Prokofjev művét vegyék elő?

Suzie Templeton: 2002 elején keresett meg Hugh és Mark Stephenson karmester, hogy elkészíteném-e velük a Péter és a farkas báb adaptációját.  Ha ők nem javasolják a balettot, én soha nem választottam volna, egy ennyire ismert és ennyire szeretett művet, amely remek csak úgy saját formájában is, mindenfajta vizuális értelmezés nélkül. Gyerekkorom óta nem hallottam a művet, de amint meghallgattam, teljesen megfogott a zene és egyből tele lettem kreatív ötletekkel. Azt szerettem volna, hogy hűek maradjunk a darabhoz és megpróbáljuk visszaadni a történet mélységét.

hvg.hu: Ki találta ki, tervezte meg a szereplőket?

ST: Az ötletek tőlem származtak, de remek lengyel művészek formáltak a rajzaimból bábukat. Akit muszáj megemlítenem az Ewa Maliszewska; nagyszerűen alkotta meg nem csak Pétert, de a nagyapát, a farkast és a madarat is. Pétert ráadásul teljesen eltalálta és pont olyan lett, amilyennek szerettem volna. Egyszerre heves és ártatlan.

Hugh Welchman: Péter stílusához pedig bejártuk az orosz vidékeket és több száz képet készítettünk gyerekekről és a ruháikról. Aztán az a furcsa dolog történt, hogy véletlenül találkoztunk egy kisfiúval, aki kiköpött mása volt a mi Péterünknek. A kezdet kimerítő volt. Péter elhasznált piros kabátjából ugyanis tizenöt-tizenhat példány készült, mert az új digitális kamera nem fogta a pirosat, emiatt persze újabb és újabb anyagokkal kellett próbálkozni.

Hvg.hu: Heves és ártatlan, pontosan ez az amit a kritikusok kiemeltek. Merthogy bábfilm természete ellenére az érzelmek szinte "lejönnek" a vásznonról. Hogy sikerült a bábukat ennyi érzelemmel megtölteni?

HW: Péternek - akármilyen intenzívnek tűnnek is a reakciói - minössze három fejet készítettünk: egy szomorút, egy félőset és egy boldogat. Annak, hogy annyi érzelem van Péterben, több oka is van.  Az egyik, hogy a szobrászunk igen kifinomult technikával készítette el az arcot és Péter végleges változata ötven bábuból jött létre. A másik ok, hogy puha szilikont használtunk Péter és a nagyapa arcához. A bőrszínt pedig azzal a specialistával csináltattuk, aki a Trainspotting című film csecsemőjét alkotta. Végül pedig a titok az, hogy Suzie a bábumozgatókkal sok apró, kevésbé fontos mozdulatot csináltatott. Az animációs filmekben általában heves, gyors mozdulatok vannak és túlzott kifejezések. Suzie teljesen másképp csinálta, több intenzitást akart, kevesebb mozdulattal.

hvg.hu: Hogyan lehet szavak nélkül kapcsolatot teremteni a közönséggel?

HW: Az alaptéma a farkassal sötét és félelmetes, de ez egy családi film, és szerettünk volna humort is belevinni. Komoly gondot fordítottunk arra, hogy a forgatókönyvet minél könnyedebbre írjuk. Humoristákat alkalmaztunk, hogy vidámságot vigyenek a történetbe. A humor közelebb hozza a karaktereket a nézőkhöz és pont ez volt a cél. Azt akartuk, hogy a nézőkben kialakuljon egyfajta szeretetteljes érzékenység és hogy a közönség részvétet érezzen az állatfigurák és Péter iránt.

ST: Pontosan. Azt szerettük volna, ha a Péter és a farkas egyszerre mélabús és könnyed. Szerintem az egyensúlyt remekül eltaláltuk.

hvg.hu: Mit jelent Önöknek a film szlogenje „Egy olyan fiú, mint Péter, nem fél a farkastól.”

ST: Ez éppenséggel Prokofjev eredeti mondata. Boldog voltam, hogy használhatom, mivel a film teljesen néma, és még narrátor sincs benne. Azért tetszik a mondat, mert sokat sejtető és sok mindent felidéz. Engem is gondolkodásra késztet: vajon miért nem?

HW: Számomra pedig Péter egy olyan gyerek, aki elérte azt, ami a nagyoknak nem sikerült, elkapta a farkast. De nem akartunk belőle macsó hőst csinálni, inkább azt szerettük volna, ha Péter megteszi a saját személyes útját a felismeréshez, és a maga módján számol el a farkassal. Mindannyiunk életében vannak farkasok és a félelmeinket le kell győznünk, ha szembe akarunk nézni velük. Ezért úgy érzem, hogy ez a film minden korosztálynak jelentést hordoz.

hvg.hu: Milyen volt az Oscar gála, és milyen érzés volt átvenni a díjat?

ST: Szenzációs és furcsa. Nagyon nehéz nem izgatottnak lenni, mert annyi adrenalin van a levegőben. Amikor bejelentették, hogy a mi kategóriánk jön, nagyon ideges voltam. Utána pedig totálisan boldog. Senki sem képzelhetett volna ennél jobb véget ennek a kalandnak.

HW: Nagyszerű, teljesen egyedi pillanat volt. Sok-sok díjat begyűjtöttem már, de ez teljesen más érzés volt. Fülig ért a szám és azt hittem, zavarban leszek, hogy egymilliárd néző előtt kell beszélnem, de nem voltam ideges, csak boldog.

Még csak öt éves, de már a "szülei" fejére nőtt © Rebbecca Mckevitt

hvg.hu: Gondolom a jelöltek különleges bánásmódban részesülnek a vendégekhez képest…

HW: Nem igazán. Senki sem készít fel az Oscar éjszakájára, talán előző nap kapsz egy oldalnyi útmutatót, ennyi. De mi beszéltünk rengeteg emberrel, aki volt már a gálán, úgyhogy felkészültünk az estére, és erre a három hétre Los Angeles-ben, ami teljesen kimerítő volt. Magadnak kell gondoskodnod az utazásodról, a szállásodról, saját sajtóst kell vinned, aki segít a rengeteg nyilvános szereplés megszervezésében, az interjúk beütemezésében. Rengeteg időt fordítottunk arra, hogy népszerűsítsük a Breakthru-t, meg az Egyesült Királyságot. Emellett sok fakultatív programlehetőség is volt a jelölteknek és persze rengeteg parti. Plusz ott volt az itthoni cég többi projektje, amit ugyancsak irányítani kellett, és az időeltolódás miatt erre sokszor csak hajnalban volt lehetőség. Négykor keltem és éjfélnél előbb nemigen jutottunk ágyba.

hvg.hu: Mik a tervek a jövőre nézve?

HW: Nincs jövő. Itt vége van mindennek! Rengeteg projektünk van, de Péter még mindig betölti a mindennapjainkat. Nemsokára megyünk New York-ba, előkészíteni a televíziós premiert , és még azután is rengeteg munka lesz Péter körül, talán másik öt évnyi. Meg kell mondanom, vegyes érzelmeim vannak most már az egésszel kapcsolatban.

hvg.hu: Talán elég volt?

HW: Nem, szó sincs róla, nagyon szeretem ezt a projektet, de amikor először kipattant Péter ötlete a fejemből, halvány gőzöm nem volt arról, hogy ebből mekkora dolog lesz. Nekem az egész csupán egy projekt volt, és nem készültem fel arra, hogy ez a kis emberke olyan nagyra nő, hogy öt évig az egész életemet és a cégem életét befolyásolja majd. Ráadásul semmi jelét nem látom annak, hogy ennek valamikor a közeli jövőben vége lesz. A dolog teljesen olyan, mintha Péter a szó szoros értelmében a saját gyermekem volna. 

A "stop motion" animáció

"Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem folyamatos filmet forgatunk, hanem fényképezünk. Minden perc 24 képből áll, ami úgy készül, hogy kattintunk egyet, majd mozgatunk egy millimétert a bábun, aztán ismét kattintunk egyet. Végül folyamatosan leforgatva ezeket a kockákat, filmé áll össze a dolog. Egy perc animációt összehozni 3 órától egy napig is eltarthat" - magyarázta Hugh Welchman londoni tudósítónknak.

A Péter és a farkas című bábfilmnek magyar vonatkozása is van, a csapatban dolgozott Papp „Kása” Károly, akit ugyan csak megkérdeztünk az élményeiről.

hvg.hu: Mi volt a szereped a film létrejöttében?

Papp Károly: Hugh Welchman-t korábbról ismertem és nagyon örültem, amikor megkeresett az ötlettel. Főként akkor, amikor megtudtam, hogy Suzie Templeton a rendező, akinek a filmjeit már ismertem és nagyon közel állt hozzám a világa. A filmnek én voltam az egyik animátora. Ha jól emlékszem, minden bábu volt a kezem alatt és minden díszletben, jelenetben dolgoztam. Ez inkább úgy működik, hogy egy animátor egy jelenetet általában egyedül csinál, tehát az animátor nem egy adott báb "mögött" van a felvétel során, hanem egy-egy komplett jelenetért felel.

hvg.hu: Milyen volt együtt dolgozni egy olyan rendezővel, akinek a munkái meghatározóak voltak számodra?

PK: Szerettem a következetes, megalkuvás nélküli hozzáállását. Rendkívüli érzéke van a kifejező mozdulatokhoz, a finom árnyalatokhoz, sokszor órákig állítottunk be egy-egy pozíciót.

hvg.hu: Milyen volt a hangulat a forgatásokon?

PK: A vészesen a nyakunkon lévő határidő sem okozott jelentős feszültséget. A lengyel és az angol munkatársak is rendkívül kedves, tehetséges emberek voltak. Sokszor az estéket is együtt töltöttük. A fárasztó véghajrában Hugh profi masszőr lányokat kért fel a frissítésünkre. Ez nagyon figyelmes és hasznos gesztus volt a részéről, kevesen tudják, hogy az animáció ezen fajtája fizikailag is, szellemileg is mennyire megterhelő tud lenni.

hvg.hu: Mit érzel most, hogy Oscar-díjat kapott az alkotás?

PK: Nagyon boldog vagyok, hogy nyert a film, mert ezt a műfajt tovább erősíti. Természetesen számomra is  remek referencia és remélhetőleg közelebb kerülök így a saját filmterveim megvalósításához is.

Krisztina O'Brien
London