Tipikusan fesztiválra készült művészfilm - állapította meg cannes-i tudósításában a rangos New York-i újság a játékfilmről, amely 21 másik alkotással együtt verseng a 61. Cannes-i Filmfesztiválon az Arany Pálmáért.

A kritikus méltatta a költőien fényképezett arcokat, a természetet. A rendező ügyesen bánik a hangokkal: a fodrozódó hullámok és brekegő békák hangja, amelyet zenei futamok szakítanak meg, azokra az érzelmekre utalnak, amelyeket a szereplők nem öntenek szavakba.

A minimális történetű Delta egy lassú folyású, nehéz és hivatalból mértékletes fesztiválfilm, amely a kereskedelmi mozikat elöntő, gyorsan pörgő filmek üdvözlendő ellenpólusa. Ez rendben is volna. A gond csak az, hogy - akárcsak a közepes hollywoodi romantikus vígjátékok - nem akar kitörni korlátozott törekvéseinek világából. "Nehéz elképzelni egy közönséget ehhez a filmhez a Cannes-hoz hasonló helyeken kívül" - írta a lap.

A The New York Times szerint nem arról van szó, hogy a "külső közönség" nem érdeklődő vagy kiművelt. Inkább az a helyzet: a Delta nem tesz kísérletet arra, hogy túllépjen a filmet kötelességből és odaadással megtekintő kritikusok és programszervezők nemzetközi körén. A kritikus megjegyezte, hogy ő szerencsére kedveli a művészfilmeket, de hozzátette, az ilyen alkotások sem feltétlenül mentesek a közhelyektől.

A 39. Magyar Filmszemle óta - ahol a Delta elnyerte az Arany Orsó fődíjat, a legjobb filmzene díját (Lajkó Félix) és a külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz-díját - az első nyilvános vetítés a keddi díszbemutatón volt Cannes-ban.