"Alföldi Róbert produkciója John Farrell minimalista díszletével és Daróczi Sándor (jelmeztervező) puritánul színtelen kosztümjeivel sokat ér el kevéssel" - írta Allan Kozzin az újság hétvégi számának zenei mellékletében a szeptember 11-i bemutató kapcsán.

Mint megállapította, azoknak a lapos gödröknek a szimbolizmusa, amelyekben a cselekmény döntő része játszódik, "elég világos". Az Arthur Miller színműve alapján készült opera felújításának bemutatóján a fehérre maszkírozott arcok szellemi külsőt adnak a városlakóknak; a vádlók és vádlottak, valamint a bírák egyaránt "spirituális halottak".

Kozzin szerint az énekesek teljesítménye egységesen erőteljes, a zenekari előadás élénk, ritmusa eleven, dallama eklektikus.

Robert Ward operájának ritka és erőteljes felújítása a Dicapo Opera Theaterben "elég ahhoz, hogy az emberben nosztalgia ébredjen azon múló pillanat után, amikor az új színház és az új opera társadalmi jelentőségű volt és közös ügyet szolgálhatott".

Robert Ward 1962-ben zenei Pulitzer-díjat kapott A salemi boszorkányok című operájáért.

Arthur Miller drámája az 1692-es salemi boszorkányperekről szólt, a McCarthy-korszak kommunistaüldözéseinek allegóriája - írta a The New York Times kritikusa, aki szerint bár McCarthy szenátor meghallgatásai óta már csaknem hat évtized telt el, a maradiság legkülönbözőbb fajtái máig emésztik a társadalmat.

A New York-i előadást a Nemzetközi Operaverseny és fesztivál a Mezzo televízióval című program keretében rendezték meg.