Halálugrásnak tűnhet a francia Larousse kiadó május közepi lépése, amellyel több mint 140 éves hagyományú enciklopédiájának tartalmát ingyenesen hozzáférhetővé tette a világhálón. Ráadásul az odalátogatók nemcsak olvasgathatják a 150 ezer szócikket, hanem - akárcsak a legnagyobb vetélytárs, a 2001 óta internetes kalákában szerkesztett Wikipedia oldalain - szabadon készíthetik el kiegészítéseiket vagy önálló szócikkeiket is. A nagy különbség - és sokak szerint emiatt lett a közösségi enciklopédia versenyképes alternatívája -, hogy honlapján a francia kiadó szigorúan elválasztja egymástól saját, referenciaként használható tudástárát a lelkes internetezők által hozzátoldott tartalomtól. Sőt minden alkalmi Larousse-szerkesztőtől elvárja, hogy névvel (igaz, ez lehet az interneten használt álnév is) vállalja munkáját, cserébe garantálja, hogy csak a szerző változtathatja meg saját szócikke szövegét.

Kérdés persze, mit adnak hozzá a vörös kerettel megjelölt Larousse-törzsanyaghoz (amelyben például Szent Istvánnak és Kádár Jánosnak egyaránt öt-öt sornyi ismertetés jut) az önjelölt szerkesztők lila színnel körbevett szócikkei. Filippo Brunelleschiről (1377-1446), a firenzei dóm kupolájának zseniális építészéről máris kétféle - szinte betűre azonos hosszúságú - verzió áll rendelkezésre, ám a hivatalos és a magánváltozat között legfeljebb megfogalmazásbeli különbségek vannak, tartalmiak alig. (A francia Wikipedia a témáról mindkettőnél bőségesebb ismertetést ad.) A Jehova tanúiról szóló szócikk ugyanakkor mindössze négysoros, több oldalon át tárgyalja viszont a kisegyházat a hozzá készült kiegészítés - amely a hozzászólók szerint igényes, de még bővítésre szorul.

Keresgélők. A tartalomért fizetni kell. © Marton Szilvia

A francia kiadó több tucat szerkesztője mindenesetre árgus szemekkel figyeli az online projektet, amelyen pillanatnyilag reklámok sincsenek. A Larousse illetékesei szerint nekik az az üzlet, hogy a külső szerzők által készített szócikkek alapján jobban felmérhetik a közönség érdeklődését, talán még rátermett szerkesztőket is verbuválhatnak közülük. De azt sem zárták ki, hogy a sikertől függően a jövőben egyes tartalmakat esetleg fizetőssé tesznek.

Csalódniuk kell viszont azoknak, akik az interneten ingyen keresik a patinás német nagylexikon, a Brockhaus tudástárát: az április 15-ére beharangozott premiert meghatározatlan időre elhalasztották. A tartalomért továbbra is fizetni kell, egy átlagos szócikkért alig egy eurót. Pedig februárban még úgy volt, hogy az 1812 óta megjelenő Brockhaus 2005-ös, 21. kiadása az utolsó lesz. A polcon kétméternyi helyet elfoglaló harminc kötetet húszezer embernek kellett volna megvennie 2670 euróért (mintegy 650 ezer forintért), hogy a vállalkozás ne legyen ráfizetéses, erre azonban hiába vártak. Az internetes ingyenlexikon késésének hátteréről Klaus Holoch, a kiadó szóvivője csak annyit mondott a HVG-nek, hogy miután februárban a német lapok aggódni kezdtek a nyomtatott lexikon jövőjéért, a kiadó több megfontolandó üzleti ajánlatot kapott, és ezekről egyelőre tárgyalnak. A díszes kötetek folyamának megszakadását sejtető februári bejelentés óta egyébként újból fellendült a kereslet, ugyanakkor az is kiszivárgott, hogy egyszer talán az online mellett is kinyomtatják a 22. kiadást.

Német nyelven ettől függetlenül már két - igaz, a Brockhausénál jóval kisebb presztízsű - tudástár is elérhető ingyenesen a neten. Az egyik, a szintén a mannheimi Brockhaus kiadásában megjelentetett (nyomtatva 24 zsebkönyv méretű kötetes) Meyers Lexikon már egy éve ingyenes a világhálón, és Holoch szerint havonta 20 millióan kattintanak rá, pedig a reklámkampányt még el sem kezdték. A másik a pár hónapja elérhetővé tett - kiadója által nyomtatott formában is nyereségesnek mondott -, mindössze egykötetes Bertelsmann Lexikon tartalma és a Der Spiegel hírmagazin teljes archívuma. Így pillanatnyilag ezek küzdenek a Wikipedia jelenleg már több mint 750 ezer szócikkes német változatával, amelyről több teszt - legutóbb a Stern című hetilap megbízásából egy kölni kutatóintézet által végzett felmérés - mutatta ki, hogy legalábbis egyenértékű, sok esetben pedig megbízhatóbb és aktuálisabb a tudományos szerkesztőségek nyomtatott sorozatainál.

Német és francia társainál jóval óvatosabb a világ talán leghíresebb enciklopédiája, a 240 éve folyamatosan publikált angol nyelvű Britannica. A harminckötetes tudástár online változatát ugyanis még mindig évi mintegy 12 ezer forintnak megfelelő összegért kínálják, amit hétnapos ingyenes kipróbálás előzhet meg - feltéve, hogy a kíváncsi internetező megadja a bankszámlaszámát. Teljesen ingyenesen csupán a Britannica-szócikkek első hatvan-hetven szavát böngészhetik az érdeklődők. Könnyen lehet azonban, hogy mindez hamarosan megváltozik, mivel a cég egy hónapja bejelentette, netes enciklopédiáját teljes egészében hozzáférhetővé teszi "bloggerek, weboldal-üzemeltetők, online újságírók és bárki számára, aki rendszeresen publikál az interneten". Az érintettek (illetve akik annak érzik magukat) publikációik internetes címének elküldésével kérhetik e kedvezményt a kiadótól. Ha viszont megkapják, nemcsak böngészhetik, hanem saját honlapjukon közzé is tehetik a számukra fontos szócikkeket. Tudathasadásos állapotnak tartja e kísérletet egy blogíró, Michael Arrington, mondván: a cég le akarja fölözni az internetes hivatkozások növekedéséből származó hasznot anélkül, hogy lemondana a "bolondok" előfizetéséről. Ez utóbbiak tábora egyre csökken: egy minapi felmérés szerint a Wikipedia több mint kétszázszor nagyobb forgalmat generál, mint a Britannica szócikkei.

Gondosan tárolt tudás © sxc.hu

Az olasz lexikon- és enciklopédiakiadók közül a De Agostini volt az úttörő, amely már 2001-ben feltette a világhálóra enciklopédiáját. A több mint 280 ezer szócikkes, tíz nagy kategóriára osztott, gazdagon illusztrált adatbázisban az alapinformációkért nem kell fizetni, csupán reklámokat kell nézegetni. Ady Endre esetében az alap mindössze négy sor, Bartók Béla életútjáról és műveiről viszont több szócikk is olvasható ingyen, de ha például már a Csodálatos mandarin érdekel valakit, ahhoz csak az "arany tudás" nevű előfizetés révén lehet hozzájutni egy napra 2, egy évre 99 euróért.

Jóval szerényebb vállalkozás a tekintélyes Corriere della Sera milánói napilapé, amely a Rizzoli-Larousse kiadók közös olasz nyelvű enciklopédiáját tette fel ingyenesen a honlapjára tavaly. Ez mindössze 87 ezer szócikket tartalmaz, amelyek csak alapinformációkkal szolgálnak - Adyról két és fél, Bartókról öt sorban.

Az internetes hozzáférésben a leghagyományosabb álláspontot a spanyol és az orosz lexikonkiadók képviselik. A legnagyobb spanyol nyelvű enciklopédia, az 1905-től publikált, ma 117 kötetes - egykor a legjobbak között emlegetett - Enciclopedia Espasa-Calpe még pénzért sem kínál online verziót, akárcsak a francia Larousse bővített, átdolgozott spanyol változata. Az egyetlen komoly, de fizetős spanyol nyelvű internetes adattár a Britannica-klón Enciclopedia Britannica Salvat Online, ahol az anyacég filozófiája alapján lehet információhoz jutni. Nem csoda: a spanyol hiába az egyik legnagyobb világnyelv, a papírenciklopédiáknak konkurenciát teremtő spanyol Wikipedia - mintegy 360 ezer szócikkel - csupán a kilencedik, megelőzi még a portugál, a holland és a lengyel Wiki-változat is. És ezt még az sem ellensúlyozza, hogy a Trovator nevű keresőprogrammal tíz különféle spanyol nyelvű világhálós enciklopédiában böngészhetnek az érdeklődők.

Oroszországban csupán a tizedik köteténél tart a Nagy Orosz Enciklopédia (BRE), amelynek kiadására 2002. október 14-ei rendeletében maga Vlagyimir Putyin akkori államfő adott utasítást, és a szerkesztőbizottság vezetésével a tudományos akadémia elnökét, Jurij Oszipovot bízta meg. Az orosz tudományos elit közreműködésével készülő, harmincrészesre és mintegy százezer szócikkesre tervezett sorozat első könyve, az Oroszországról szóló 2004-ben került ki a nyomdából. Az idén még a 11. és a 12. kötetet adják ki, az utolsót a tervek szerint 2014-ben. Addig pedig nem foglalkoznak sem az elektronikus változattal, sem azzal a lehetőséggel, hogy az anyagot az interneten is hozzáférhetővé tegyék - tájékoztatták a HVG-t a BRE moszkvai kiadójánál, amely néhány évtizeddel korábban a szovjet időszak gigantikus lexikonját, a sztálinizmus és a kommunista ideológia által áthatott, a tényeket gyakran manipuláló Nagy Szovjet Enciklopédiát is megjelentette.

Ez utóbbi, amelynek kiadásáról 1925-ben határoztak az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt és a szovjet állam vezető szervei, három kiadást ért meg. Az első, 65 kötetes sorozat utolsó része 1947-ben jelent meg. A másodikat 1957-ben fejezték be, és a kiegészítő kötetében jórészt olyan szócikkek voltak - például a sztálini megtorlásokról - amelyek addig nem jelenhettek meg. Húsz esztendővel később, 1978-ban készült el a csupán harminckötetes, de ugyancsak mintegy százezer szócikket magában foglaló - néhány éve CD-ROM-on is piacra dobott - harmadik kiadás, amelyre az értékelések szerint a korábbinál már kisebb befolyással volt a politika, jóllehet megalkotásáról ugyancsak a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága határozott.

A 22. köteténél tartó Magyar Nagylexikon szerkesztői - mint a HVG érdeklődésére elmondták - még keresik az üzleti konstrukciót az internetes kiadásra, de mivel eladásaik sikeresen alakulnak, erre feltehetően csak középtávon fog sor kerülni. Hozzátették, a ma még meglehetősen szerény konkurenciát jelentő magyar Wikipédia sem sürgeti őket.