A nyilvánosságra jutott anyag szerint az író megfigyelése 1962-ben kezdődött. Az Esquire című lapban megjelent cikke irányította rá a szerv vezetőjének, J. Edgar Hoovernek a figyelmét. A cikkben Mailer többek között azzal gúnyolta ki Jacqueline Kennedy-t, hogy édeskés modora nem illik egy first ladyhez. Hoover utasítására elkezdődött ellene az adatgyűjtés és állandó megfigyelés alatt tartották. Kikérdezték barátait, felbontották a postáját, fényképét körözték az informátorok között, rögzítették előadásainak szövegeit, néha még magukat a fia barátainak álcázva apjánál is érdeklődtek iránta. Veszedelmes ellenségként kezelték 15 éven keresztül, jóval Hoover 1972-ben bekövetkezett halála után is.

Az FBI főnöke az első jelentést már 1962-ben megkapta. Ebben egy informátortól kapott „bűnlajstromot” írtak le, többek között azt, hogy az író valahol azt állította: „a baloldalon áll” és az FBI-t olyan titkosrendőrségnek tartja, amelyet „meg kellene szüntetni”. Az informátor arról is értesült, hogy Mailer 1953-ban kapott egy fogadásra szóló meghívást a New York-i lengyel konzulátusra. Ugyanebben a jelentésben idézték Louis Budenzt, a Daily Worker című munkáslap főszerkesztőjét, aki „rejtett kommunistának” nevezte az írót.
 
Mindez elég volt ahhoz, hogy folytassák a megfigyelését. Hoover az író könyveiről is recenziókat íratott és álpostással ellenőriztette, hazatért-e valamelyik európai utazásáról – írta a Corriere della Sera című olasz lap.

Mailer írásaiban, beszédeiben tovább ostorozta Hoovert és embereit. Az FBI vezetőjét az ország „legrosszabb hírességének” nevezte. Egyéb „ellenséges tevékenységet” azonban nem folytatott és érdekes módon a titkosszolgálat sem jutott el soha odáig, hogy nyíltan felelősségre vonja. Ennek oka is kiderül a dossziéból: „Mivel az író bírálja az FBI-t, kihallgatása részünkről kellemetlen lenne”.

A legnagyobb izgalom miatta 1973-ban tört ki, Marilyn Monroe-ról írt életrajzának megjelenése előtt, amikor kitudódott: az író átvette benne azt a hírt, mely szerint az FBI elkobozta azokat a telefontabulátorokat, amelyek bizonyítják: a színésznő halála előtt felhívta a Fehér Házat, amelynek ura akkor egyik szeretője, John F. Kennedy volt.

„Mailer azt állítja, hogy az FBI-nak és a CIA-nek nyomós oka volt megöletni Monroe-t, hogy kényes helyzetbe hozza a Kennedy-családot” – olvasható a dossziéban. A FBI vezetői közbe akartak lépni: „Tanulmányoztuk, hogyan lehetne elérni, hogy ezek a vádak kikerüljenek a könyvből, végül azonban meggyőződtünk arról, hogy minden ilyen lépésünk csak növelné a reklámot, amelyet Mailer igyekszik a könyvének teremteni”. Így a könyv az említett résszel együtt jelent meg.