Éveken át szinte tabu volt hozzányúlni, most azonban a válságkormány adóreformja egyetlen pisszenés nélkül söpörte el. Megszűnik a kulturális járulék. Akik eddig  bírálták létezését, főként azzal érveltek, hogy "piszlicsáré" adó, nyűg az egyébként  is túladóztatott, túlzott adminisztrációra kötelezett cégek nyakán. Akik eddig  védték, azzal érveltek, hogy igazi vívmány volt, a kultúra legalább részbeni  önfinanszírozóvá válása felé mutatott. Való igaz: a kulturális járulék egy nagy  kalapba, azaz alapba került, amelybe - elvileg - nem nyúlkált bele a  politika maszatos keze. Ez a pénzalap jelentette az 1993 óta létező Nemzeti Kulturális  Alap (NKA) forrását, ezt osztotta szét a kultúra legkülönfélébb szereplői között, pályázati módszerrel. Szakszerűen, politikamentesen - megint csak az elvek szintjén.

Mit ad az NKA és kinek?

Lottó sorsolás A kultúra nyer vele? © Horváth Szabolcs

Ami fontos itt: az NKA nem adhat fenntartó jellegű támogatásokat, azaz nem  (nemigen) létezhetett olyasmi, hogy amúgy életképtelen kulturális projektumok,  intézmények az NKA köldökzsinórján vegetáljanak. Programtámogatásért, projektalapú támogatásokért lehet  pályázni, s az évek során az elszámoltatás is egyre szigorodott, még akkor is, ha   tudjuk, minálunk bárki, bármiről fel tud mutatni számlát. Ha egy parlamenti  képviselőnek nem okoz gondot a költségtérítése egy részéről ilyen-olyan számlákat  produkálni, egy folyóirat is felmutathatja a nagy összegű nyomdaszámlát, miközben az  NKA-pénz a főszerkesztő szalámis zsemléjét is hivatva volt fedezni.

Ikszelj és adj!

Januártól az NKA pénzalapját az ötös lottó nevű szerencsejáték játékadójának 90 százaléka  képezi majd. A lottópénz is érinthetetlennek tűnt idáig, de a változások úgy látszik  most kikényszerítették azt a modellt, amelyet leginkább a britektől ismerünk: a lottó, mint a jótékonykodás és kultúratámogatás össztársadalmi formája. Mint az OKM  (Oktatási-és Kulturális Minisztérium) felsorolja, az 1994 óta létező brit National  Lottery termékei bevételének 28 százalékát fordítja célokra, s ebből 16,67 százalék a  kultúráé, főként az Arts Council-ok (művészeti tanácsok) hálózatán keresztül. Az  elosztásban azonban van különbség, a különféle Arts Council-ok nem csak projektpénzt  adnak, de intézményfenntartásra is költenek.

Ha ön képkeretező, illetve pornófilmes...

A magyar kulturális járulék 1993 óta létezett, alapvető célja a művészet támogatása  volt, s az elmúlt évek alatt, ha az összeg újabban nem is, a járulékköteles termékek és  szolgáltatások köre szépen gyarapodott. Olyanok is belekerültek, amelyekre a  járulék elnevezése alapján nem is gondolnánk. Benne volt a giccs megadóztatásának  "lélektana" alapján ide sorolható kör (például művirág, levél és gyümölcsutánzat) a  kulturális termékek széles skálája (könyv, újság, folyóirat, CD, DVD, videójáték), de  ezen kívül kívül a televíziós, vagy rádió adás vételére alkalmas készülék, a  mobiltelefon, a festmény, fénykép, tükör és hasonló tárgyak fakerete, az asztali,  konyhai, irodai, tisztálkodási, lakásdíszítési célra szolgáló üvegáru, a játékfegyver, kártya is.

Ha ezek egy része valamiféle giccsadóként értelmezhető is, ha képkeretezők volnánk,  talán berzenkednénk amiatt, hogy mi "tartsuk el" a kortárs táncművészet egy részét. De fizetni kellett minden 120 millió forintot meghaladó, nem lakossági beruházás céljából létesülő épület után is, így a bevásárlóközpontok építői elég sokat tettek a kalapba.  Persze a pénz megy is, jön is, hiszen ha például a plazaépítő Demján Sándort és cégeit tekintjük, igen jelentős állami  megrendelésekhez jutottak éppen a kultúra területén, csak a Művészetek Palotája "törlesztése" évente a hazai kulturális jellegű összkiadások kb. egy ötöde. A járulékkulcsok 0,2 és 25 százalék között mozognak, a legszélesebb körbe tartozó  termékek, és szolgáltatások után 1 százalékot kell fizetni, 2008-ban több mint 8  milliárd volt az NKA kalapjában.

A keretezők fellélegezhetnek, de sajátos módon a pornófilmgyártók- és  forgalmazók is. Járulékot lényegében minden alkotótevékenység után kellett fizetni, de különböző nagyságrendben; 25 százalékos terhe volt minden pornográf és erőszakos alkotásnak. Most majd ez az iparág sem fizet s ez legalábbis  vitatható, ugyanis méltányosnak tűnt, hogy a durva műfaj beszálljon az  igényes művek finanszírozásába.

Mostantól majd a lottózók teszik ugyanezt, ikszelnek s már adtak is. Hogy minden idők legnagyobb hazai jackpot-ja, azaz a 2003-ban kifizetett 5 milliárd forint hogyan viszonyul az NKA idei összesen 8 milliárdjához, az érdekes töprengenivaló.

Jobb ez mindenkinek - vagy nem?

Mindenesetre a változás bejelentésekor Hiller István azt emelte ki; az ötös lottóból befolyt szerencsejáték-adó összege 2008-ban meghaladta a 11 milliárd forintot, így az új finanszírozási rendszert alkalmazva az NKA tavaly 10 milliárd forintnyi forráshoz juthatott volna. A miniszter sejteni engedte, előbb-utóbb úgyis változott volna a finanszírozás módja, mert megváltozott a kultúrafogyasztás is (például szinte nem veszünk már kazettákat, vagy cédéket), s az NKA pénzalapja nem volt képes nőni.

Csak halkan tesszük hozzá: nem csak a szokások megváltozásáról van itt szó, egyszerűen kevesebb pénzünk van kulturális termékekre, szolgáltatásokra. Krízis idején viszont biztosan többet lottózunk. Az ötös lottó játékadója az árbevétel 24 százaléka, egyszerűbben, egy 200 forintos szelvény árából 48 forint. Ennek 90 százaléka kerül az NKA-hoz. A Szerencsejáték Zrt. sajtószóvivője kérdésünkre kb. 9 milliárdra becsüli azt a pénzt, ami 2010-ben az NKA-ba kerülhet. Mint kifejti, az Zrt. adminisztrációjában nem lesz változás, s ők még örülnek is, hogy a játékadó ezen része abszolút transzparens módon kerül felhasználása. Somorai László hozzáteszi, a Zrt. kultúratámogatási, szponzorációs stratégiája sem változik.

A kultúra szempontjából nem tűnik döntőnek az 1-2 milliárdos különbség. Bizonyos kicsinyes vitáknak viszont elejét veheti az új pénz. Főként a könyves szakkollégium döntései nyomán érveltek némileg sértett kiadók úgy, hogy ha ők ennyi és ennyi járulékot pengetnek be, joggal tarthatnak igényt arra, hogy tisztes támogatás érkezzen (kvázi) vissza az NKA-tól. Közben sokan vitatják - s maga Harsányi László NKA-elnök is felvetette korábban - , hogy a kiadást egyáltalán kell-e támogatni, s nem inkább a mű megszületését és az olvasást kellene jobban? Az írást, a fordítást, és a könyvtárakat a kiadói ipar helyett.  A piaci beavatkozás mellett az NKA-t ért bírálatok másik nagy csoportja a megszokásból adott pénzek miatt érte a szervezetet; főként a folyóirat támogatásban volt tettenérhető az ilyesmi. Az auditálással a folyóirat támogatás némileg szigorodott, a nyomtatott lapoktól pedig részben el is kanyarodott az online lapok felé. 

A kuratóriumok reformja elmarad

A duzzogás alapja persze mindig az, hogy sok a pályázó és kevés a pénz. S a nem növekvő pénzalap 25 százalékát az NKA nem is költheti el, az a mindenkori kulturális miniszter kerete. (Volt ez 50 százalék is, a Fidesz-kormány időszakában. Lesz is újra ennyi?) Nem épp szerencsés, hisz ez az összeg sokszor a személyes osztogatás eszköze lett, erősítve a kijárás paternalista hagyományát. Ám az is igaz, hogy a kultúra több szereplője érzi úgy, "jár" számára a támogatás, akár így, akár úgy, mert "fontos" értékteremtő funkciót lát el, s a minisztériumi, alapbéli források elkényelmesítettek,  a foundraising ma még mindig gyerekcipőben jár a magyar kultúrában - hiába ütött be közben a gazdasági válság, s hiába tesznek még így is négymilliárdot a vállalatok mecénásként a kultúrába.

Az NKA pályáztatási osztályának vezetője, Barna Márton optimista - mi egyéb is lehetne? "A forgalomalapú forrás az utóbbi években folyamatosan csökkent, a kuratóriumoknak egyszerűen kevés pénzük volt. Ez most megemelkedik, ami mindenképpen jó. Hogy később mi lesz, az nem tudható. Alapvetően politikai döntés született: a kisadók eltörlése volt a fő motívum, nem feltétlenül a kultúra szempontja. A játékadó 90 százalékát kapjuk, de ott van még az a tíz - lehetne lobbizni ezért a fennmaradóért."

Évek óta ismételgetik a kultúra szereplői, hogy ideje volna az NKA újrafazonírozásának is. Kis ország, kis szakmákkal: a kurátorokat szakmai szervezetek jelölik, s ők bizony olykor előretolt helyőrségek, hátországuk érdekeit képviselve. A pályáztatási osztályvezető szerint sokat szigorodott az elszámolás és az összeférhetetlenség szabályozása is. "Vonatkozik ránk az NKA-törvény, a közpénzpályázatok tavaly bevezetett új szabályrendszere, sőt, a mozgókép törvény külön is kiköt összeférhetetlenségi szabályokat. A vita viszont régi: ha szakmán kívüli kurátorok döntenek, akkor felvethető, hogy nem értenek az adott területhez. Ha szakmabeliek, akkor pedig az, hogy elfogultak."