Tetszett a cikk?

A nyolcvanas-kilencvenes években két név változtatta meg a dizájnt: az Apple Macintosh és Kálmán Tibor. Tíz éve, hogy a magyar származású, de idehaza ismeretlen grafikus, tipográfus meghalt. Ki volt ez az ember, akit New Yorkban szinte mindenki ismert?

Az AIGA (American Institute of Graphic Arts) oldalán így írnak róla: „A nyolcvanas-kilencvenes években két név változtatta meg a dizájnt: a Mac (Apple Macintosh) és (Kálmán) Tibor. Az egyik azt, ahogyan dolgozunk, a másik, ahogyan gondolkodunk. Az előbbi egy eszköz volt, a másik a lelkiismeretünk.” Kálmán számított a dizájnszakma morális iránytűjének és egyben leghevesebb – az alkalmazott grafikára máig nagy hatással lévő – provokátorának. Hétéves, amikor 1956-ban szüleivel az Államokba emigrál. Egy New York közeli kisvárosban, Poughkeepsie-ben telepednek le. Az Eper és vér-korszakban a New York-i egyetemen újságírást tanul, szervezője a Students for Democratic Society (SDS – Diákok a Demokratikus Társadalomért) csoportnak.

Kálmán Tibor
© Markku Nyytäjä
Ez az aktivizmus határozta meg életét, de hogy dizájner lett, azt a véletlennek köszönhette. Az egyetem után egy New York-i könyvesboltban dolgozik, ahol a beteg kirakatrendezőt helyettesítve olyan sikeresen alakítja át a kirakatot, hogy hamarosan ő lesz a kiadóvá fejlődő üzlet, a Barnes & Noble arculati felelőse. Pár kollégájával és feleségével, Maira Kalman illusztrátorral, aki haláláig társa marad, 1979-ben megalapítja az M&Co nevű céget. Nevéhez kötődik az egykor henteseiről ismert New York-i Meetpacking negyedben megnyíló Florent felfuttatása; a szokatlan dizájn felkapott hellyé teszi a kis éttermet. A Talking Headsnek, David Byrne-nek, Laurie Andersonnak lemezborítókat, Jenny Holzernek óriásplakátokat, a MoMA-nak és a Whitneynek szokatlan kiállítási dizájnt, katalógusokat készít. Hamarosan az Artforum, majd az Interview Magazine kreatív igazgatója.

Tibor Kalman nem tanult alkalmazott grafikusnak, de sajátos látásmódja meghatározó egyéniséggé emelte a szakmában. Munkáiban az ötlet, az idea, a gondolat kerekedett felül mindenen, felforgatva az addigi szabályokat: a hiba a helyességen, a rútság a szépségen győzedelmeskedett. A dizájn művelése Tibor Kalmannak lelkiismereti kérdés volt: számára a társadalmi felelősségvállalás, a jó ügyre való törekvés volt az értelme annak, hogy a dizájn mellett kötelezte el magát.

Amikor Oliviero Toscani 1991-ben a Benetton szponzorálásával szerveződő Colors magazinhoz hívja, ő nem tudja visszautasítani az ajánlatot. Családjával két év múlva Rómába költözik, ahol szabad kezet kap, és lehetőséget arra, hogy a corporate design, a cégarculattal foglalkozó alkalmazott grafika paradigmaváltásának irányítója legyen – a Colorst használva erre.

A multikulturalizmusra és globális tudatosságra fókuszáló kiadvány életművének csúcsa. A grafikán keresztül beszéljünk az elhallgatott igazságról, változtassunk meg dolgokat, zökkentsük ki hamis beidegződéseikből az embereket úgy, hogy a világ felfigyeljen üzenetünkre! A magazin Kálmán irányítása alatt készült első 13 kiadása a rasszista beidegződéseket, az AIDS-szel kapcsolatos előítéleteinket, az erőszakhoz való viszonyunkat kérdőjelezte meg. Toscani a mai napig az ő elgondolásai alapján dolgozik, a médiából ismert képek óriásplakátokká nagyítva döbbenetes hatást keltenek.


A perverz optimista (Oldaltörés)


Kálmán bőröndje kettős fenekű: rámutat a média által megváltoztatott jelentésre, amellyel az manipulál, de arra is felhívja a figyelmet, hogy a cég, amelynek dolgozik, ugyanezt a technikát használja. Egy olyan társadalomban és kultúrában, ahol mindennek „jól kell kinéznie”, Kálmán rosszfiúként „rosszul kinéző” dolgokat vágott a képünkbe, s mindezt paradox módon egy divatcég által támogatott médium felületét felhasználva. A mai napig viták folynak arról, hogy ez a cégfelület rafinált hackelése vagy a fogyasztók trükkös márkahűségre szoktatása volt-e, avagy mindkettő egyszerre. A reklám „nürnbergi perét” szorgalmazó Toscani primadonnaszerű megnyilvánulásaihoz képest Kálmán pontosan tudta, mit csinál: a tökéletlen, az agyafúrtan őrült, a kiszámíthatatlan érdekelte. „Sosem arról beszélünk, hogy a gépek repülnek, hanem arról, hogy lezuhannak” – mondta. Munkamódszeréről és a Colorsnál töltött időről a Wired magazinnak így nyilatkozott 1996-ban: „Nézzünk szembe azzal, hogy olyan korban élünk, amelyben a kormányzat egyre kevésbé hatalmas és hatékony, a társadalmi változások közvetítője pedig már a közeli jövőben a cég, a corporation lesz. Így az embernek különféle trükköket alkalmazva ki kell találnia, hogyan tud együttműködni a nagyvállalatokkal, hogy rávegye őket, csináljanak szociálisan felelős dolgokat. A Colors jó példája volt ennek: úgy tekintheted, mint egy progresszív oktatóanyagot, amely az embereket új módon való gondolkodásra készteti a fajokról. De ha a Benetton részvényeseként nézed, azt mondhatod, hogy ez igazán nagyszerű módszer arra, hogy a fiatalokat elérd a márkáddal. (…) Senki sem kezdi a munkát etikailag tiszta körülmények között, de azt gondolom, hogy ha kapcsolatban vagy a közönségeddel, és azt gondolják, hogy őszinte vagy és hiteles, akkor már nem vékony jégen jársz. Mindenki, aki információt akar, ingyen szeretne hozzájutni. (…) De mitől lenne az információ ingyenes, ha a kaja sem az?”

Talking Heads: Remain In Light (1980)
Betegsége miatt 1995-ben, a Colorst maga mögött hagyva hazatelepül New Yorkba. Két év múlva újraindítja ügynökségét, de csak olyan munkát vállalnak el, amelyben maradéktalanul érvényesíteni tudják társadalmi felelősségvállalású elgondolásaikat. Az M&Co-nál az amerikai dizájnt meghatározó grafikusok több generációja nőtt fel Kálmán keze alatt (Stefan Sagmeister, Stephen Doyle, Alexander Isley, Scott Stowell, Emily Oberman). Optimista elképzeléseit 1998-ban a Fuck Commitees (I believe in lunatics) (A francba a bizottságokkal – Én a holdkórosokban hiszek) című kiáltványában fogalmazza meg: „Találjátok meg a repedéseket a falban. Van néhány – nagyon kevés – holdkóros vállalkozó, aki meg fogja érteni, hogy a kultúra és a dizájn nem a vastagabb pénztárcáról, hanem a jövő kitalálásáról szól. Ők meg fogják érteni, hogy a gazdagság eszköz, nem cél. Ha más körülmények közé kerülnek, ők is olyanok lehettek volna, mint ti: kreatív holdkórosok. Higgyetek nekem, itt élnek közöttünk, és ha rájuk találtok, bánjatok velük jól, a pénzüket meg használjátok arra, hogy megváltoztassátok a világot.”

A halála előtti évben adta ki Perverse Optimist (Perverz optimista) című könyvét a Princeton Press. Ebben teljes életművét megtalálhatjuk barátai és munkatársai hízelgő értékeléseivel és a róla megjelent, sokszor éles hangú kritikákkal együtt, de nem hiányoznak saját írásai, manifesztumszerű aranyköpései sem. Megérne egy magyar fordítást, talán bevinné a nevét a hazai köztudatba. Jó hír, hogy Major Lajos fiatal fotós-tipográfus monográfia írásába kezdett Kálmán Tiborról. De érdemes lenne idehaza is bemutatni a 2000-ben, a San Franciscó-i MoMA-ban megrendezett Tiborcity című kiállítást, az Aaron Betsky kurátor és Kálmán által még 1999-ben, halála évében végrendeletként összeállított anyagot. A tárlat egy nem ipari környezetben elhelyezkedő mitikus városban idézi meg Kálmán Tibor gondolatait és projektjeit.

A halála előtti héten még mesterkurzust tartott a New York-i Visual Arts iskolában. Idén lenne 60 éves. Gondolatai, amelyek a www.undesign.org „undizájnerei” által tiszteletére létrehozott szájton olvashatók, manapság is inspirálók.

Végül álljon itt Kálmán „útravalója” egy kezdő grafikusnak: „Beismerem, hogy nem lehetsz dizájner, ha semmi dolgod a cégekkel. Ez így van, és akár be is bújhatsz a csigaházadba, járhatsz az akadémiára, de meg is ölheted magad, vagy… kitalálod a módját annak, hogy miként úszhatsz együtt a barrakudával.”

Július Gyula

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!