Közel ötvenezer ember gyűlik össze minden évben szeptember elején, hogy egy hétig a gazdasági racionalitás kereteiből kiszakítva éljen. A nevadai sivatagban, a Black Rock City nevű ideiglenes városban aztán  a fogyasztói társadalom minden bűne megkövetésének jelképeként, látványos pirotechnikai show keretében elégetik a hatalmas fából ácsolt embert, a névadó Burning Man-t (égő ember).

HVG cikk

A Burning Man fesztiválról beszámolót olvashat a HVG csütörtökön megjelenő számának 35. oldalán, és további képeket nézhet meg itt.

Előzőleg rasztás, tetovált, színes göncökbe öltözött jómódú amerikaiak tömegesen vásárolnak a nevadai Reno városában, amely az utolsó nagyobb település a Black Rock sivatag felé vezető úton. A fogyasztói társadalom kritikáját alapeszméjéül választó Burning Man fesztiválon ugyanis a kávén és a jégen kívül semmiért nem lehet fizetni. Ezen kívül tilos mindennemű reklám, hirdetés és kereskedelmi tevékenység; emiatt a résztvevők valósággal letarolják a környező települések boltjait. Sőt, a sivatagi túlélős bulira külön iparág épült ki.

A Burning Manre ugyanis az utolsó sörig és rágcsálnivalóig a résztvevőknek mindent maguknak kell megvásárolniuk előre, ezért a közértek mellett vízfeltöltő állomások, autómosók, kempingboltok, partyruha és -kellék üzletek, s még ki tudja, mi minden segíti a sivatagba készülőket. A Burning Man “közgazdasági elveit” körülíró gift economy-t (ajándékgazdaság) a résztvevők olyannyira komolyan veszik, hogy az amúgy a világ táncterein emelt áron árult kábítószereket is ingyen megosztják egymással.

Galéria, kattintson! © Folk György

Fenntartható fesztivál

Az Egyesült Államok környezetvédelmi hatóságai igen szigorú feltételekkel adják csak ki az engedélyt a természetvédelmi terület használatára, mégis meghökkentő a tisztaság az egész hetes rendezvény alatt. A fesztiválozók egyáltalán nem szemetelnek a sivatagban, a csikkeket sem dobják el; ha ugyanis megtennék, a jövő évi Burning Man létét kockáztatnák. A környezettudatosság ellenére hatalmas üzemanyagfogyasztással jár a sok ezer lakóbusz, teherautó és gépkocsi odautazása, hogy a rengeteg robbanómotoros generátor által termelt áramról ne is beszéljünk. S bár a Burning Man szervezői igyekeznek mindent megtenni a megújuló források - mindenekelőtt a napenergia - arányának növeléséért, úgy tapasztaltuk, továbbra is komoly mennyiségű  kőolajterméket használnak el a környezetvédelmet amúgy komolyan vevő burnerek. Dicséretes azonban a fesztiválozók magatartása, ami az általuk termelt szennyvíz és hulladék összegyűjtését illeti. Ezeket a rendezvény alapelvei szerint mindenkinek saját magának kell elszállítania a sivatagi móka végeztével.

A hatalmas, sötét színű hegyek által körülölelt, kiszáradt tó alkálisós, homokos talaján szeptember első hetében immár 23. alkalommal megrendezett fesztivált az amerikai sajtó csak a felső-középosztály menekülttáboraként emlegeti, nem ok nélkül. A kifejezetten nomád körülmények ellenére több tízezer jómódú, többségében nyugati parti polgár vállalkozik arra, hogy mobiltelefonját, laptopját és a civilizáció által   diktált normákat hátrahagyva szórakozzon egy héten át. Idén a hvg.hu által megkérdezett rutinos burnerek (így nevezik magukat a résztvevők - a szerk.) szerint különösen kegyetlen volt az idő: három napon át, beleértve az óriási faember szombati égetését megelőző órákat is, erős homokviharokkal kellett megküzdeni. A szó szerint mindent beborító homok mellett a nappali hőség és a hideg éjjelek is komoly kihívást jelentenek, ezért a megfelelő árnyékolók építése és elegendő meleg ruha is alapvető szükséglet. A szálló por ellen a résztvevők nagy része naphosszat kendővel vagy pormaszkkal a nyakában és zárt szemüveggel a homlokán jár-kel, mivel bármelyik pillanatban erős széllökések kíséretében jöhet a homokvihar, ami ellen nélkülözhetetlenek ezek a kellékek.

A rutinos résztvevőket ezek a körülmények sem tántorítják el attól, hogy a legkülönbözőbb tárgyakat, installációkat, eszközöket, gépeket fuvarozzák a sivatagba, ahol aztán a közönség szórakoztatására használják fel őket. A Burning Manen ugyanis a látogatók maguk a fellépők, a partiszervezők, a művészeti produkciók megálmodói és lebonyolítói és az installációk építői.

A fesztivál alapelvei szerint senki nem kaphat pénzt a fellépésért, mégis minden évben számtalan világhírű együttes, lemezlovas és művész játszik pusztán a szórakoztatás öröméért. Idén, noha a Daft Punk fellépése végül lufinak bizonyult, olyan nevek játszottak, mint a technoatya Carl Cox, a minimál techno guruja, Elite Force, a breakbeat szcénából Meat Katie és Freq Nasty, a trance világából Armin van Buuren, vagy a goa legenda, az Infected Mushroom. Mivel nem központilag szervezik a programokat, gyakran esetleges és változó a fellépők névsora, és külön erőfeszítést igényel a partizóktól a számukra izgalmas produkciók meglelése. A fellépők mellett a rendezvény látogatói közt is számos sztár teszi tiszteletét, de a Szilícium-völgy informatikai nagyágyúi, így a Google alapítói és a filmszínészek is állandó résztvevői a sivatagi bulinak.

© Folk György

A San Franciscó-i művészberkekben otthonosan mozgó Cameron a hvg.hu-nak elmondta, a dj-k fizetség nélküli fellépése csak egyetlen aspektusa a fesztiválnak, melynek valódi lényege a ”részvétel”, ez különbözteti meg a világ összes többi fesztiváljától. Nem különül el a szórakoztató és a szórakoztatott. Ez a valóságban azt jelenti, hogy bárki sátorhelye környékén bármilyen produkcióval szórakoztathatja a burnereket, amennyiben pedig előre egyeztet a szervezőkkel, akkor frekventáltabb helyet kaphat az óriási kör alakú területen.

A zene és tánc mellett így hajmosószalontól kezdve bárokon, reggeliző- és palacsintázóhelyeken át jógatanfolyamig számtalan “szolgáltatás” állt rendelkezésre, de olyan hely is akadt, ahol egyszerűen ölelést osztottak az arra fogékonyaknak. Ez annak tükrében különösen érdekes, hogy mindezeket a szolgáltatásokat a 240-360 dolláros belépőjegy megfizetése mellett a fesztiválozók saját maguk finanszírozzák. Blackie, aki egy kisebb bárt üzemeltet, elmondta, hogy csak italokra 8000 dollárt költött, majd önköltségen felépítette bárját és néhány barátjával lelkesedésből egész héten üzemeltette. A Blackie bárjához hasonló helyeknek köszönhetően a közel kempingező fesztiválozók mikroközösségeket hoznak létre, így a szokványos mellett új kapcsolati dimenziók születnek.

Európai szemmel további számottevő különbség a szokásos fesztiválokhoz képest, hogy sokkal nyitottabbak az ismerkedésre, új kapcsolatok kialakítására a partizók. Ez csak részint magyarázható az óceánon túl bevett “small talk” intézményével, s a gyakran zord körülményekkel, ezeknél fontosabb a kereskedelmi létesítmények hiánya miatti egymásra utaltság és kölcsönös segítség.

A globális partiszcénát jól ismerő utazók szerint a hatalmas önköltségek miatt jött létre éppen az Egyesült Államok nyugati partján ez a fesztivál, melynek megvalósulása a világ egyéb pontjain erősen kétséges. A nagyobb színpadok, mint az Opulent templom vagy a DoLab sivatagba telepített klubja, belső információk szerint több mint százezer dollárba is belekerülhet évente, amit magánemberek és adományozó vállalatok adnak össze.

A magánemberek hozzájárulásának más fesztiválokon szintén nem tapasztalt formája az “art car”-ok, vagyis átalakított mutáns járművek léte. Ezek használatához ideális terepet nyújt a hatalmas kör alakú sík terület. A dobókockáknak, kalózhajóknak, száguldó süteményeknek, halaknak és legkülönbözőbb állatoknak kinéző több száz jármű közt a hagyományos robbanómotorostól a hibrid és napelemhajtásúakon át a több személy által tekerve hajtott megoldásokig mindenféle megtalálható. A mutáns járművek ráadásul nemcsak közlekedési eszközökként, de mobil táncparkettként is szolgálnak, s ezzel újabb, állandóan változó tereket adnak a fesztivál résztvevőinek.