A pornó (nemi) izgalmat vált ki, ez a fajta izgalom sosem emocionális vagy esztétikai eredetű, hanem racionális, vagyis mesterségesen, külső tényezők alapján, intellektuálisan generált. A pornográf jelenség „üzleti alapú”, politikai és személyes értelemben is: befekvés a hatalomnak. Hogy mi számít pornográfiának? Korfüggő.

Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című könyve érzékletes leírást ad a Kádár-korszakról. A mű 1984-ben jelent meg, amikor az értelmiség már régóta tisztában volt azzal, hogy a szocialista rendszer megbukott, de nem tudta (mert nem lehetett) pontosan kiszámítani a kifutási idejét. Címe játék a szó eleji mássalhangzók mozaikosításával (Kommunisták Magyarországi Pártja). A rekonstrukció Esterházynál összekapcsolódik a nyelvi eszközök kiaknázásával, utal az árnyalt gondolkodás fontosságára és arra, hogy a pornográfia kifejezés nemcsak a nemi aktusra vonatkoztatva használható, hanem jóval áttételesebben alkalmazható: létezik például társadalmi, politikai értelemben vett pornográfia is.

Hogyan (re)konstruálunk 2009-ben? Az 1989-es rendszerváltás óta „a másképp gondolkodás alkotmányos jog lett Magyarországon” – írja a kiállítás kurátora, Gulyás Gábor. A Modem igazgatója arra kíváncsi, mi történt az elmúlt húsz évben, valóban megváltozott-e a rendszer, milyen az emberek élethez, hatalomhoz való viszonya, illetve szükséges-e „öncenzúrát” alkalmazni. A debreceni intézmény húsz képzőművészt kért fel, hogy válasszanak egy-egy passzust a „kultuszműből”, és ahhoz kapcsolódva készítsenek „illusztrációkat”.

Eperjesi Ágnes: Esterházy-káposzta, 2009; gombostű, műgyanta © Műértő

Gerhes Gábor nagy visszhangot keltő alkotása, Kósa Lajos portréja fricska a demokráciának, egyben a médiavezérelt társadalom kifigurázása. Gerhesnek sikerült megteremtenie a folyamatos médiajelenlétet, emellett elérte, hogy cenzúrázzák művét, amelyet – bár rövid időre – eltávolítottak a kiállítótérből. Ennek kapcsán fölmerült a kérdés: meg lehet-e mintázni a ma élő politikusokat? A szocialista érában a művészek rendszeresen készítettek hasonló ábrázolásokat, de nemcsak megbízás alapján, hanem érdekből is, mivel számíthattak az ábrázolt (befolyásos) személy jóindulatára. Gerhes azért választotta alanyául Kósát, mert Debrecen polgármestere „a környék politikai ikonja”, a választás gesztusával tehát utalt az elmúlt rendszer gyakorlatára, műve ugyanakkor a hatalom, a hatalmon lévők karikatúrája is. Azzal pedig, hogy a bronznak látszó műgyanta fejet valójában alkalmazott szobrász készítette, hangsúlyozza, hogy a mű eszmeisége az, ami jelentős, nem az ábrázolás mikéntje, minősége vagy a létrehozás folyamata.

Wahorn András azzal sokkolja a látogatókat, hogy 5 köbméter gerendát állított ki, kötegelve, a tömbön néhány egyvonalas, apró portré látható (Nők a tetőn). A leírásban az áll, hogy a faanyagot az adófizető polgárok pénzéből vásárolta a múzeum, a művész pedig azért hozta létre a kompozíciót, hogy a kiállítás után újjáépíthesse fészerének tetejét. Wahorn rákérdez a látogató művészethez való viszonyára, és rámutat, hogy „a káposzta is megmarad, és a kecske is jól lakik” mutyizós mentalitás ma ugyanúgy érvényesülhet, mint azelőtt, csak aki csinálja – ellentétben vele –, nem mondja, a megegyezés hallgatólagos.

Esterházy Marcell: Ganz Projekt II.,2009, raklap, ételhordó, vegyes technika © Műértő

FeLugossy László videoinstallációja a „gulyáskommunizmus” kritikáját adja: a szűk képkivágatban kövér, eszegető férfi, szigorúan bizalmas epegörcs, kéjesen zötykölődő Trabantok, szeretkező nők nyögdécselésének hangfoszlányai. Esterházy: „Az ember, ha trabantos, úgy van a Trabanttal, mint a rendszerrel.”

Kicsiny Balázs a szabadság határait feszegeti. Emberi élet=„negyedéves tervek”, „egy aprópénzre váltott félfényes szatócsvilág” monotonitása? Installációja (A mester halála) alapján az élet feketén-fehéren, négyszögletesen nem élet – ezt bizonyítja az élettere dekorálása közben kidőlt svájcinéger-művészbábu tragikus esete.

Németh Hajnal Szabadság című fotósorozatában a kiszolgáltatottságot mutatja be. Ez a társasjátékban szereplő egyik fél erőfölényéből fakad. Az erő: hatalom, a fölény fizikai, anyagi vagy éppen erkölcsi természetű is lehet.

Koronczi Endre videóját (Csendőrpertu) a bűnbakkeresés motívumára élezte ki. Egy kihallgatószobában láthatatlan bűnösök sorakoznak az üvegfal mögött, mint a gyanúsítottak a rendőrségen. Koronczi teleköpködi az üveget. A hang és a rengeteg nyál látványának hatására a külső szemlélő gyomra felfordul. Az akció a végkimerülésig folytatódik. Végül nemcsak a nem létező bűnösöket köpi le, hanem minden elé kerülő tárgyat, a konnektort, a falat, saját tükörképe előtt azonban megtorpan. Miután egyre tovább nézi arcmását, szembeköpi magát is. Persze nem mindegy, hogy ki mikor, hogyan és miért köpi szembe önmagát.

Direktebb ábrázolási formákban sincs hiány. Nagy Kriszta – aki közkézen forgó (ám a Modemben figyelmen kívül hagyott, kiállított művének letakarására felszólító), Gerhest és Gulyást bíráló nyilatkozatában a szakértelem hiánya és a „politikai merényletek”, a „botrányéhes nyerészkedők blöffjei” ellen tiltakozik – akrilfestményén három gráciát jelenít meg. A női alakok közül kettő kihívóan tárja fel genitáliáját, egyikük nyakéket húz elő nemi szervéből. A szereplők szemét harisnyás lábakat díszítő tűsarkú cipellők takarják, a vonalas ábrázolás egyedül hangsúlyos, színes kellékei. A kép flitterekből kirakott, díszes felirata: „Nőm vagyon – büntetlen. Kinek ¿ lánca – sem – veszi magára. X – T 2009.”

(Megtekinthető október 25-ig.)

Debreceni Boglárka