Walt Disney szerint egy egyszerű szerelmi történet egy fiatal lányról, aki az igaz szerelmet keresi. Dalí szerint viszont az élet értelmének varázslatos kirobbanása az idő labirintusában. A Destino című animációs filmet a két alkotó kétféleképpen értelmezte, de már az együttműködésük is tökéletesen egyezik a lautréamont-i szépségideállal, sőt, a híres hasonlatot - azaz a varrógép és az esernyő találkozását a boncasztalon - továbbgondolva a két művész 1946-os kollaborációját úgy is lehetne jellemezni, mint a bajusz és Miki egér találkozását a rajztáblán.

A mű különlegessége nem csupán az, hogy 56 évvel azután került a közönség elé, hogy a spanyol és az amerikai elkezdett rajta dolgozni. Az először 2003-ban szűk körben bemutatott, majd 2010 decembere óta a YouTube-on mindenki által megtekinthető hatperces rajzfilmben megtaláljuk a Dalí festményeiről is ismert motívumokat, de a felfokozott hangulatú, hajzuhatagot lengető, ruhát fellibbentő tánclejtés sem hiányzik belőle, emlékeztetve Disney hercegnős klasszikusaira.

Salvador Dalí 1940-ben a háború elől menekült az Egyesült Államokba, majd 1945-ben egy hollywoodi producer partiján ismerkedett össze Walt Disney-vel. A munkakapcsolat nem sokkal ezután alakult ki Disney kezdeményezésére. Dalí örömmel evickélt át a számára ismeretlen területre. Bár a filmezésben már jártas volt, Bunuellel és Hitchcock-kal is forgatott, a rajzos animáció izgalmas kihívásnak ígérkezett. 1946-ban nyolc hónapon át látogatta a Disney stúdiót, és John Hench-csel dolgozta ki a Destino alapjául szolgáló festményeket és skicceket. A munka azonban nem fejeződött be, elkészült 22 kép és 135 vázlat, melyek a fiókbból csak 1996-ban kerültek újra elő. A második világháború utáni pénzhiányra hivatkozva rekesztette be Walt Disney a Destino gyártási munkálatait, az ezredforduló előtt azonban unokaöccse, Ray E. Disney újra elővette az anyagot, és már számítógépes technikával feltupírozva elkészült a szürreális szerelmi történet, melyban Dalí eredeti rajzai alig kaptak szerepet: a két oldalról beúszó, teknősre emlékeztető lényeket festette a bajuszos festő. A többi művét már korábban kivágták, a film producere, Baker Bloodworth azt mesélte, hogy a készítők értelmezhetetlennek találták a szimbolikáját, erre pedig Dalí válasza a következő volt: "Ha értenétek belőle bármit is, az egyenlő lenne a bukásommal.”

A Destino még így sem lett könnyed mesefilm. Sőt, gyerekeknek sem ajánljuk: a küklopszok félelmetes raja, a Chronos kezéből előbújó hangyák és a saját fejével balettozó női alak láttán a hétéves tesztalanyunk például kiszaladt a szobából.