Az első nap festményanyaga, kismesterek gondosan megfestett művei, jószerivel csak kikiáltási áron mentek el, alig néhány tételre tettek magasabb ajánlatot. Börtsök Samu, Miklóssy Gábor és egy XIX. századi osztrák festő munkája ért el három-négyszeres licitemelkedést. A legdrágábban, 340 ezer forintért pedig Szász Endre szakállas férfiportréja kelt el.

Jobb eredmények születtek a második napon, bár a bútorkereslet már nem érte el korábbi szintet. Évekkel ezelőtt az antik bútorokért több millió forintot is adtak. Mára a pénzhiány és a divat is ellene fordult. Visszamaradtak, a nagy, nehéz szekrények, a XVIII. századi íróasztalok. Bár egy XVII. századi faragott olasz székért élénk harc folyt, 110 ezer forintról egészen 240 ezerig. A XVIII -XIX. századi kisbútorok, asztalok, székek, komódok, könyvszekrények azonban mind gazdára találtak.

Ugyanígy a népi bútorok, a festett-faragott székek, ládák, falitékák rendre megduplázták kikiáltási árukat. Egy 1865-ös, máramarosi, faragott, vésett járom 60 ezer forintról indult, és 200 ezren végzett. A "Ma... Marton 1895" feliratú, festett, faragott gondolkodószék 55 ezerről 90 ezerig bírta. 

Az ónmázas kerámiaedények, tálak, tányérok, bokályok többnyire induló áron mentek el. Különösen azok, amelyeken sérülés, repedés nyomait hagyták az évszázadok. Néhány kivételes darabért viszont harcba szálltak a gyűjtők, akik között külföldiek is voltak. Egy pompás, 1749-es felvidéki céhtányérért 180 ezer forintról 330 ezerig licitáltak.

A XIX. századi mezőtúri figurális butella 220 ezer forintért ment el, és egy hasonló hódmezővásárhelyi darab 160 ezerre ötszörözött. Míg egy bánffyhunyadi füles fazék 9 ezerről 42 ezerre kúszott. Kivétel nélkül 100 ezer forint felett végeztek az 1780-as, 90-es évtizedekből való sgraffitós díszítésű szászkézdi tányérok. A bokályok között az erdélyieknek, különösen a tordaiaknak volt sikere. Két régi, 1790 körüli színtelen zempléni hutaüvegért is sokat, 260, illetve 280 ezer forintot adtak.