Irán visszalőtt: Az amerikaiak katari bázisát érte rakétatámadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Csaknem száz évvel ezelőtt láthatta utoljára a nagyközönség Orbán Dezső Nagy aktját, amely sok évtizedes „lappangás” után az elmúlt évben bukkant fel Ausztráliában. A nagyméretű festmény a Szépművészeti Múzeumban nyílt Nyolcak kiállítás darabja, ám több hónapos előkészület után is csak a két héttel a megnyitó után állíthatták ki.
Orbán Dezső Nagy aktja – amelyet Orbán egy BBC-interjú során élete egyik legjobb képének nevezett – 1911 körül keletkezett és feltehetően a Nyolcak akkori kiállítására készült. A mű 1917-ben szerepelt utolsó alkalommal magyarországi tárlaton, majd 1939-ben a festő magával vitte Ausztráliába, ahol eladta. Ezt követően a festmény egy időre eltűnt: a hazai szakemberek csak egy rossz minőségű fekete-fehér fotó alapján ismertek. A kiállítás kurátora, Barki Gergely művészettörténész tavaly találta meg a művet Ausztráliában, ahol az 1986-ban, 102 éves korában elhunyt Orbán hagyatéka után kutatott.
Az elmúlt évtizedekben ausztrál magángyűjteményben lappangó, monumentalitást sugárzó akt Orbán Dezső életművének egyik legizgalmasabb alkotása, sőt a Nyolcak egész művészi termésében is kitüntetett helyet érdemel - mondta Molnos Péter, a kiállítás egyik kurátora a képről. A fehér drapériát és az okkersárgára színezett dús női testet – Modigliani aktjaihoz hasonló módon – reflexek özöne borítja finoman lappangó tarkaságba, miközben a tömören modellált idomok beállítása, az egymásra felelő pozitív és negatív formák szigorú komponálása a szerkezet elsőbbségét hirdeti - tette hozzá.
A háttérben feltűnő vakrámák Orbán budapesti műtermének puritán enteriőrjét sejtetik, ahol – a fennmaradt visszaemlékezések tanúsága szerint – a Nyolcak egyik vendégkiállítója, az íróként és képzőművészként is maradandót alkotó Lesznai Anna is gyakran megfordult. Az általa jegyzett Kezdetben volt a kert című kulcsregény utalásaiból tudható, hogy a csoport 1911-es kiállítására készülve Orbán az aktképek modelljének éppen Lesznait kérte fel, s a róla készült művek bemutatása komoly konfliktusokhoz vezetett a módos polgári családból származó fiatal hölgy életében.
Orbán Dezső (Győr, 1884 – Sidney, 1986), a kezdetben Gulácsy Lajos nyomdokain haladó, autodidakta festő művészetében 1906-os párizsi útja hozott döntő változást. A Julian Akadémia hivatalos kurzusát alig két hét alatt feladta, inkább legfontosabb mentorától, a nála három évvel fiatalabb Berény Róberttől tanult. 1909-ben szerepelt a MIÉNK második kiállításán, majd egyik alapító tagja lett az „Uj Képek” kiállítással 1909 végén közönség elé álló művészcsoportnak, a későbbi Nyolcaknak. A következő évben újra Párizsba utazott, ahol Berénnyel közös műteremben dolgozva megalkotta egyik főművét, a Kannás csendéletet. E művet – hét másik festmény és néhány rajz társaságában – a Nyolcak 1911-es tárlatán mutatta be először a nagyközönségnek.
Az 1931-ben Budapesten Atelier néven művészeti iskolát alapító Orbán az évtized végén feleségével és fiával Ausztráliába vándorolt, ahol kiállító művészként és pedagógusként egyaránt sikereket ért el egészen 1986-ban, 102 éves korában bekövetkezett haláláig.
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Új idegenrendészeti eljárás indul.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.
A Cargolux három Boeing 747-ese közvetlenül az iráni légtér előtt tűnt el a nyomkövető rendszerekből, és azóta sem tudni, hol vannak.