Püspöki szuvenírre vadászott Almásy gróf a múlt század eleji Kairó porlepte piacain, aranyozott maszkok, sakálfejű kanopuszedények, halottkísérő szkarabeuszok között kutatva, mígnem rábukkant egy díszes kartonázskoporsóra, amely az ereklyekereskedő állítása és a papírforma szerint komplett múmiát rejtett magában. A tetemes méretű ajándéktárgy stílusos meglepetésnek tűnt a Vas vármegye első autótulajdonosaként ismert és a Vatikánba repülővel közlekedő Mikes Jánosnak, aki szombathelyi püspökként Almásy afrikai felfedezőútjait is támogatta. A Napóleon hódításaival beindult, majd úri hóborttá finomodott múmiaimport kései szállítmánya évtizedekkel később, 1951-ben a szombathelyi Savaria Múzeum ajándékaként került a Szépművészeti Múzeumhoz, ahol most két női és egy férfimúmia társaságában interdiszciplináris kutatás alanyává vált. Az intézmény júniusi múmiakiállításának előkészületeként a vitrinjükből mindössze egyetlen éjszakára kiemelt, és rövid időre a Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinikájára is átszállított testeket a múzeum egyiptológusai és restaurátora mellett történeti embertant kutató paleoantropológus, CT-felvételt készítő és elemző paleoradiológus, a legtöbb információt tároló fogak állapotát felmérő fogorvos és a testek megóvását segítő gombaszakértő mikológus vizsgálja. Ezenfelül a „fedetlen” végtagokról lecsippentett apró szövet- és csontminták a későbbi – betegségekre és a populáció összetételére rávilágító – DNS-, illetve a Bécsben végezhető, az adott kor pontos meghatározására alkalmas szénizotópos vizsgálat alapjául szolgálnak.

A bölcsészeti és természettudományos ismereteket egyaránt felhasználó Budapest Múmiaprojekttel a magyarországi múmiakutatás is felzárkózik az egyiptológia nemzetközi élmezőnyéhez, így a londonihoz és a manchesterihez, ahol évtizedek óta a legkorszerűbb eszközökkel, a röntgen mellett komputertomográffal olyan múmiák precíz kutatása is folyik, amelyek megbontatlan vászonbandázsban rejtőznek. Ezekkel a módszerekkel derült fény például arra, hogy az alig tizenkilenc éves Tutanhamon fáraó halálát mégsem gyilkosság, hanem elfertőződött lábtörés okozhatta, így azonosították az egyik óegyiptomi múmia lábánál egy csomagban saját mumifikált kutyáját, két múmia gyomrában pedig az isteni áldozatként elhelyezett madármúmiát. A kutatók így jöttek rá arra is, hogy a londoni British Museumban őrzött múmia fejéhez kapcsolódó misztikus tárgy nem más, mint a mumifikálás során használt gyantásedény, amely kiborult, és menthetetlenül hozzáragadt a halott fejéhez.

Számos, régóta megválaszolatlan kérdés a budapesti múmiák esetében is azonnal megoldódott az egyetemi laborban. Az Ahmímból származó, Min isten templomában szolgált – és teljesen betekercselt – énekes, papnő mellkasi kidudorodása például nem halotti amulettet rejt, hanem összekulcsolt kézfejeket; a másik, korábban gyermeknek hitt, mindössze 137 centiméter hosszú, és lábrészét tekintve különösen vékony múmiatekercs pedig felnőtt nőt takar, akit ripityára tört csontjaiból, utólag formáztak kisebb méretű szoborrá. A szabad szemmel láthatatlan részletek mellett elsődleges információt jelentenek a korábban kicsomagolt testrészek. Az Almásy-féle múmia például különleges ebből a szempontból. Ritka, minden végtagját, minden egyes ujját külön-külön becsomagoló bandázsolási technikája a „kezes-lábas múmiák” elitista, mindössze nyolc tagot számláló világválogatottjába sorolja, másrészt a később, talán már a püspöknél kibontott fejrész rengeteg „szabadtéri” információval szolgál. Mint a közel hatvan koponyaméretet, fej-, arc- és homlokformát is vizsgáló antropológus rögtön észleli, a koponya elcsontosodás előtt álló, nyitott varratai a férfi fiatal, negyven év alatti korára utalnak.

„A tökéletesen ép fogsor ritkaság a sivatagi környezetben élő népeknél, ahol a fog az ételbe kerülő nagy mennyiségű homok következtében hamar lekopott” – jegyzi meg a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa, Fóthi Erzsébet a múmia fogsoráról, amelyet a nyitott szájon át tökéletesen látni. Mint az egyiptomi ásatásokon több száz múmiát vizsgáló szakértő hozzáteszi, a fogzománcból és a foggyökérből megismerhető további értékes adatok kinyerése komoly etikai kérdéseket vet fel. Ehhez ugyanis legalább egy fogat ki kellene emelni, ami a fogsor és a papírvékonyra száradt ajkak sérülését okozná. A morális megközelítést hangsúlyozó személyiségi jogi kérdések korábban mindenkit hidegen hagytak, nem zavartatták magukat a viktoriánus Anglia múmiakicsomagoló partijainak résztvevői, a testeket vonatfűtésre, takarmányozásra, trágyázásra, festék- és papírgyártásra használó egyiptomiak, és a sírrabló utódok sem. A problémát legutóbb néhány hónapja a svájci Frank Rühli radiológus vetette fel, akit a svájci múmiaprogram egyik vezetőjeként Tutanhamon 2005-ös újbóli vizsgálatára is meghívtak, de részt vett a tiroli jégember, Ötzi analízisében is.

„A múmiákat koruktól függetlenül megilletik az emberi méltósághoz és a jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogok” – tartja Rühli, ami ideális esetben állandó mérlegelést jelentene a tudományos munka során. Ezt a szempontot szem előtt tartva a svájci múmiaprogram keretében főként a tényleges beavatkozást nem igénylő, szkenneres és CT-vizsgálatokat végeznek. De emiatt takarta le évekkel ezelőtt a Manchester Múzeum példáját követve a Szépművészeti Múzeum kurátora, Liptay Éva a fáraókori kiállítás múmiájának nemi szervét. És ezt a nézőpontot figyelembe véve döntött úgy a napokban a Semmelweis Egyetem etikai bizottsága, hogy a legszűkebb szakértői testület körében készíti el a múmiák CT-felvételeit, az újságírók és a kamerák távoltartásával.

A több hónapos tudományos elemzést követően, a júniusi tárlatra mindenesetre nyilvánossá válik a múmiák származása, életkörülményeik, pontos társadalmi rangjuk, viselt betegségeik, táplálkozási és életvezetési szokásaik. Ráadásként Min isten papnőjéről háromdimenziós arcrekonstrukció is készül. Az eddig harmincnál több múltbéli arcot – mások mellett a váci Fehérek templomában mumifikálódott polgárok közül a borbély-sebész Fischer Antal és Batthyány Erzsébet élethű arcmását is – előhívó antropológus, Kustár Ágnes a CT-felvételek alapján újra életre kelti az egykori papnő arcát. Anatómiai és antropológiai protokoll szerint, szobrászi igényességgel építi fel a nyak-, rágó-, szem-, száj- és mimikai izmokat, a papnőnek a korabeli hajviseletnek megfelelő frizurát kölcsönöz, és üvegszemmel adja vissza az elveszett tekintetet.

SZABLYÁR ESZTER