A közszolgálati tévé lassan tizenöt éve kínlódik. Az RTL Klub és a Tv2 indulása hónapok alatt nullázta le az addig piacvezető (mivel egyetlen) országos csatornát. Az MTV létezését a senki által nem nézett, avítt és/vagy komolykodó műsorok dacára számolatlanul zúdított közpénz biztosította, cserébe az aktuális kormány iránti lojalitásért. A Dal című műsor egy paradigmaváltás-jéghegy csúcsa. Belátták: a pártos híreket nem nézik, a Híradóban is megjelentek a bulvárhírek. Bevásároltak milliónyi közvetítési jogot nagy sporteseményekre, és itt a közszolgálati tehetségkutató: az Eurovíziós Dalverseny helyiérdekű kiválasztó showja, A Dal.

http://www.youtube.com/

Szombat este az MTV Kunigunda útján található székházába érkezve a borzalmasan sok közpénz szaga fogadott. Ha bárki felhúzta magát a BKV-jutalmakon, akkor ne menjen ki soha Kaszásdűlőre, megnézni ezt a csillogó, drága komplexumot – főleg, ha járt a Tv2 zuglói, romos bázisán is.

A Dal döntőjén sem szurkolói tömeg, sem hatalmas helyi készültség nem várt; a portán épp a híreket olvasó Andor Évát nézték kistévén (árulás!). Testfestett lányok csattogtak mezítláb a kövön (ők tűntek fel később Gyurcsík Tibi mögött), Király Viktor barátnője leste a monitort izgatottan, szoknyája lényegében egy cipzár. Szürke eminenciások rajzottak. A nyilvánosság leginkább a bulvárban szétjáratott Kozsót ismeri, mint istállófőnököt, de a kívülről önjárónak tűnő előadók mögött szinte kivétel nélkül ott a nagyhatalmú producer. Ez az ő csatájuk is: bekerül-e a legjobb négybe a két versenyzővel induló kiadó? Lesz-e botrány, ha a plágiumgyanús dal nyer?

A Dal egy inverz Megasztár; nem az ismeretlen, friss és jó szagú tehetségeket válogatja a zsűri. Wolf Kati, Csiszár Jenő, Rákay Philip és Rakonczai Viktor a már felfedezett, de valamiért (pénz, médiafelület) itt próbálkozó énekeseket keveri újra. Caramel és Király Viktor már megnyert egy-egy Megasztárt, Tóth Gabi is közel volt hozzá, Walkó Csaba (Compact Disco) és Heincz Gábor már korábban kiestek ugyanonnan. Gyurcsík Tibor és Wolf Kati zsűritag az X-Faktorból ugrottak át, Veres Mónika pedig vokalistaként erősítette két évadon át a Megasztárt. Most az egyik zsűritag, Csiszár Jenő műsorában (Magyarország, szeretlek!) teszi ugyanezt.

A Megasztár inverze a műsor azért is, mert ott a versenyzők feldolgozásokat adnak elő, míg itt elméletileg eredeti dalok versenyeznek. Igaz, van olyan pályamű, amit jobb érzésű lemezlovas nem is keverne rá az eredetijére, annyira ugyanaz. Más országok versenyzői is sokszor hoznak soundlike dalokat: a felkészültebbek James Morrisontól, a tutisták Michael Jacksontól vagy a Take Thattől nyúltak.

A Király testvérek győzelemre is esélyesnek mondott produkciójával indult a show. Büszkeségre semmi ok, de nem is kínosabb, mint a tavalyi azerbajdzsáni győztes páros. A dallopási vádra egy Take That-pólóval reagált a következő fellépő, Gyurcsík Tibor. Kellemes hang, sajtóbarát mosoly – nem úgy Tóth Gabi, aki szokás szerint üvölt, holott kizárt, hogy ne legyen ebben a fiatal lányban líra. A Compact Disco hozta az első olyan dalt, amit a rádióban is meghallgatnék (az nem érv, hogy a Fresh-lányokat is adta a Danubius).

Kapócs Zsóka és Gundel-Takács Gábor közjátéka után Ónodi Eszter és Jordán Adél, a két, egyébként kiváló színésznő az ABBA-tól a Waterloot adta elő fél-svédül. Ilyet utoljára a Diszkó, diszkó, diszkó című műsorban játszottak le 1979 szilveszterén: Csala Zsuzsa és Mányai Zsuzsa énekelte, hogy „Yes, Sir, hordunk bugyit, ugyi-bugyit”.

Fábián Juli, az ötödik versenyző. Okos és hiteles, a zenei élmény mellé játékos színpadi show-val. Az én Magyarországomnak inkább ez az indulója, és nem az Oláh Ibolya-féle Magyarország, vagy Demjén Ferenctől a madaras dal. Nagy a kontraszt a túltechnikázó Caramellel, és a feladattól láthatóan megrettent (pedig szintén tehetséges) Veres Mónikával. A záró Heincz Gábor Biga professzionális szórakoztató, bármikor beülnék egy pubba meghallgatni – de ez a dal egy monumentális színpadon elveszne.

Újabb kínos jelenetek: Csonka Pici ding-dongja szól kórusműként. Kapócs Zsóka mikrofonhoz jut, és a versenyzőknek feltett körkérdéssel végképp bebizonyít két dolgot: 1. Nem kellett volna odaadni neki a mikrofont. 2. Magyarország mentálisan menthetetlenül beteg, álszent övezet. Azt kéri a versenyzőktől, hogy mondjanak egy-egy nevet, akinek szerintünk nyernie kéne! És győz a képmutatás, mindenki bemond valaki mást, az óvatosabbak kettőt is – holott a természetes igazság, amit nem kéne szégyellni, mégis az lenne, hogy én szeretnék nyerni. Azért jöttem.

A közönség sms-eivel Királyék, Caramel, a Compact Disco és Biga jut tovább. Jenő és Kati szavaz a Compactra, az intendáns úr Caramelt küldené Bakuba, Rakonczai pedig Bigát. A Király testvérek egyetlen szavazatot sem kaptak, ami igazi meglepetés, mert a jól mutató testvérhármas, a családi showbiznisz-háttér, a háromból két gyakorlott popceleb jelenléte és a perfekt angoltudás is mellettük szóltak. Csak a daluk nem.

A Dal című műsor nem a legrosszabb válasz a bevezetőben már említett, „felvizezési” feladatra. 2009-ben a belső mutyik eredményeként először Zentai Márkot delegáltuk volna a versenyre, de kiderült, hogy a dala már a svéd Big Brother főcímdala is volt. Gyorsan lecserélték Tompos Kátyára, aki színházi elfoglaltságaira hivatkozva lépett vissza a kitüntető lehetőségtől, hogy a Valami Amerika 2. című film betétdalát adja elő Moszkvában. Végül a Csillag születik versenyzője, Ádok Zoli utazott. Ehhez képest ez a műsor és főleg az eredménye büszkén vállalható.

Az meg már legyen a mi belföldi problémánk, hogy az eredetileg intendánsnak kinevezett Philip celebbé növeszti magát a közszolgálati tévén, meg hogy a műsor előtt a híradóban például úgy adnak hírt az ACTA-ellenes tüntetésről, hogy a nyitó képsorokban a drogozással akarják összemosni az internetes cenzúra ellen tüntetőket.